Sós Dániel volt a kaposvári rövidpályás országos bajnokság vasasos hőse. 200 vegyesen klasszisokat megelőzve, remek idővel lett magyar bajnok, de 100 és 400 vegyesen is nyert egy-egy ezüstöt. A verseny mellett szóba került, hogy milyen Sós Csaba szövetségi kapitány fiaként boldogulni, és hogy miben segít Daninak az amerikai mentalitás.
- Azt olvastam, hogy a 200 vegyes eredményhirdetésekor Édesapád, aki a díjat adta át, figyelmeztetett, hogy ne felejtsd el felköszönteni a névnapos Édesanyádat. Végül megtetted?
Ez már aznap reggel megtörtént, amikor az országos bajnoki címet nyertem. Rögtön ébredés után beugrott, hogy Gabriella-nap van, és nem is csalt a megérzésem. Szóval igazából én figyelmeztettem apukámat, hogy ne felejtse el…
- Milyen érzés volt egyébként, hogy tőle kaptad meg az aranyat?
Ez csak a hab volt a tortán, én már annak nagyon örültem, hogy láthattam a verseny alatt, mert amióta Amerikában tanulok, nagyon hiányoznak a szeretteim és a barátaim, így minden alkalom különleges, amikor találkozunk.
- Nehéz az uszodai világban egy ilyen szaktekintély, a szövetségi kapitány fiának lenni?
Sokan azt hiszik, hogy amikor ott ül a lelátón a versenyeimen, akkor nem tudok jól teljesíteni, de ez pont fordítva van. Én mindig szeretnék neki örömet okozni, és pont, hogy motivál, ha lát engem. Az persze igaz, hogy mivel ő mondja ki a végső szót a kerethirdetésekkor, előfordulhatnak kényes helyzetek, de pont ezért találtuk ki Amerikát is, hogy elkerüljük az ilyen jellegű konfliktusokat. Most például a rövidpályás Eb-re nem volt szintem, de a legjobb négy magyar úszóba befértem volna, viszont azzal, hogy az USA-ban versenyeztem helyette, nem kellett ebbe a kellemetlen döntési helyzetbe belekerülnie egyikünknek sem.
- Szokta kommentálni az úszásaidat?
Az edzőmre bízza a szakmai részt, csak akkor szól, ha kifejezetten kikérem a véleményét. Persze ez azért elő szokott fordulni, és ilyenkor hosszasan beszélgetünk az úszásról.
- Ha már a szakembereknél tartunk, a vasasos vezetőedző, Dr. Egressy János azt mondta, alaposan meglepted a kaposvári teljesítményeddel a magyar úszóközeget…
Én ezzel nem foglalkozom, a versenyek alatt próbálom teljesen kizárni a külső körülményeket, és azt, hogy ki mit gondol rólam. Mondjuk most egy esetben kivételt tettem, Cseh Laci megdicsérte a fordulóimat. Erre pedig azért felkaptam a fejemet, mégiscsak a példaképemről van szó…
- Aki melletted állt 200 vegyesen a dobogón, akárcsak Verrasztó Dávid.
Igen, ez nem semmi, én rajtuk nőttem fel, őket figyeltem kiskoromban, most pedig sikerült legyőznöm őket. Gyorsan hozzáteszem, mindketten rengeteg számot úsztak, így nem voltak a legélesebbek. Ha mindhárman csúcsformában állunk oda, könnyen lehet, hogy nem én nyertem volna.
.jpg)
fotók: Magyar Úszó Szövetség
- Érezted egyébként, hogy jól fog sikerülni az országos bajnokság?
Bíztam benne, mert Amerikában 25 yardos medencében versenyzünk rendszeresen, így nagy hangsúlyt kapnak a fordulók és a kidelfinezés. Sokszor előfordul az is, hogy az egyetemek közti Dual Meet versenyek utolsó számaként rendezik a 200 vagy a 400 vegyest, így az én úszásomon múlik, hogyan szerepelünk, és hány pontot kapunk. Emiatt megtanultam, hogy nem igazán lehet hibázni, és ebből profitáltam a rövidpályás ob-n is.
- Gyakorlatilag beestél az USA-ból a kaposvári versenyre, mi a helyzet ilyenkor az átállással?
Az ilyen helyzetekre mondja az amerikai edzőm, hogy „It’s not a feeling, it’s a decision”, azaz, hogy minden a te döntéseden múlik. Ha benned van a munka, akkor azt ki kell hozni magadból, teljesen mindegy, hogy milyenek a körülmények. Az ob előtt egy héttel Atlantában versenyeztünk, 6 órát mentünk busszal, és bizony fájt mindenem az utazás után. Az edző erre csak annyit mondott, hogy ez nem számít, borotválkozzak meg, rakjam össze magamat fejben, és határozzam el, hogy jó időt szeretnék úszni.
- Tényleg ennyit számít a sokszor emlegetett amerikai mentalitás?
Nekem bejött! Rengeteg dologban negatív voltam, amikor kimentem, de azóta az ottani benyomások hatására nagyot változtam. Persze kellett hozzá idő, az első félévben még nem szoktam hozzá ehhez az élethez, a hirtelen jött nagy önállósághoz, amikor magamra mosok, főzök, amikor én intézem a papírjaimat. Emiatt aztán egészségügyi panaszaim is lettek, a 2018-as glasgowi Eb rá is ment, de miután felvettem a ritmust, egyre tisztábbá vált minden. Igazából kicsit le kellett lazulnom, és ez segített.
- Maradt bármi hiányérzet benned a kaposvári ob kapcsán?
Nem igazán, inkább pozitív csalódások értek. Azt például nem gondoltam, hogy 100 vegyesen ilyen közel leszek az országos csúcshoz. Persze jó lett volna megnyerni, de igazából sejthető volt, hogy Kozma Dominik a végén el fog menni mellettem. Igazi őserő, négyszer akkora, mint én… A 400 vegyesen elért időmmel hatodik lettem volna az Európa-bajnokságon, és persze a 200 vegyesnek is nagyon örültem. Úgy tűnik, nem csak sebességem, de állóképességem is van.
- Milyen volt a vasasos társakkal együtt lenni?
Én ebből a szempontból nagyon örültem, hogy idén nem Százhalombattán, hanem Kaposváron rendezték a versenyt, és senki nem rohant haza esténként. Végig együtt mozogtunk, közösen étkeztünk, jókat beszélgettünk és nevetgéltünk a szobában, ahol négyen laktunk együtt fiúk. Szóval minőségi időtöltés volt. Emellett persze mindig jó váltókat úszni, ráadásul ezzel pontokat is szereztünk a Vasasnak.
- Hadd idézzek a végén még egy mondatot Dr. Egressy Jánostól. Azt mondta, a mostani úszásaiddal bejelentkeztél az olimpiai szint megúszására, elsősorban 200 vegyesen.
Először is szeretném megtartani a lendületemet, mert az elmúlt fél év kifejezetten jól sikerült, mentek az edzések, nem voltam beteg, figyeltem az étkezésre, kevesebb bulin vettem részt, ami azért az egyetemi közegben nem egyszerű. Szóval ezt szeretném tartani a következő időszakban is. Februárban és márciusban lesznek a fő egyetemi versenyek 25 yardos medencében, nekem ott kell majd toppon lennem, így a nagymedencés ob-ra nem fogok tudni hazajönni. Rá egy héttel lesz a Canada Open, az lesz a nagy lehetőségem, ahol megpróbálom majd megúszni 200 vegyesen az olimpiai szintet. Ha sikerül kijutnom Tokióba, nagyon fogok örülni, ha viszont a sors úgy akarja, hogy nem, akkor sem fogok összeomlani. Tényleg nem szeretnék erre rágörcsölni, ezért van b-tervem is. Ha nem jön össze az olimpia, akkor nyáron Budapesten fogok szakmai gyakorlatot végezni. Több nagyobb céghez is pályáztam, elsősorban pénzügyi elemzéssel foglalkoznék.
- A mostani országos bajnokság után egyből visszarepültél Amerikába, ott is karácsonyozol?
Igen, a már említett februári-márciusi fontos versenyek miatt végigdolgozzuk az ünnepeket, összesen másfél nap szünetem lesz. A szüleim és a bátyám viszont ki tudnak jönni hozzám, így igazán különleges karácsonyunk lesz.
