Vasas–Győri ETO 2–1 (0–1) 
Illovszky-stadion, 1500 néző 
Játékvezető: Iványi Z. (Albert I., Medovarszki J.)

Vasas: Borszéki - Balog Zs., Unierzyski, Tóth A., Piller, Németh N., Dobrics, Pavicsevics,Laczkó Zs., B. Tóth, Divics
Vezetőedző:Mészöly Géza

Győr: Sztevanovics -Nikolov, Zámbó, Supics, Völgyi, Koltai, Jäkl, Józsi, Kovács I Z., Böőr, Bajzát
Vezetőedző:Egervári Sándor

Gólszerzők: Németh N.(61.), Tóth A. (79.) ill. Bajzát (4.) 
Csere:Dobrics helyett Sowunmi (78.), B. Tóth helyett Somorjai (85.), Divics helyett Gyánó (90.) ill. Kovács Z. helyett Eugene (58.), Nikolov helyett Bicak (70.), Zámbó helyett Brnovics (82.) 
Sárga lap:Dobrics (47.) ill. Völgyi (41.), Eugene (62.)

Élcsapatunk van?
Az utóbbi évek szereplése után érdekes ezzel a gondolattal játszani, de tizenegy forduló elteltével már badarság lenne véletlenekről, vagy jól elkapott rajtról beszélni.
Az a csapat, amelyik két kulcsemberét nélkülözve, a második félidőben fordítva veri meg közvetlen riválisát, és ezzel továbbra is tartja a dobogós helyét az igenis élcsapat.
Márpedig ma este pontosan ez történt a Fáy utcában a Vasas-Győr bajnokin. Persze a szurkolók is érzik ezt, ilyen sikerek közepette még egy csípősen hideg októberi estén is jobban esik a meccsre járás, mint máskor, amikor botladozik a csapat.

A szép számmal kilátogató angyalföldi szimpatizánsoknak ennek ellenére az első félórában talán meg is bánták, hogy nem a tévét választották, hiszen csapatunk igencsak kilátástanul kezdte a találkozót.
Ha emlékezetes momentumok után kutatunk, akkor esetleg Balog Zsolt, a szögletzászlót leterítő rúgása vagy a tévedésből megszólaló gól utáni induló juthat eszünkbe a találkozó nyitó szakaszából.
Meg persze Bajzát Péter gólja, amivel már korán hátrányba kerültünk. Harminc perc után azonban varázsütésre, vagy inkább Piller József távoli kapufás lövésnek hála, sokkal nagyobb iramban kezdtek el futballozni a mieink. A nagy akarást látva a közönség is hamar a fiúk mellé állt, de az első félidőben csak egy újabb kapufáig jutottunk, méghozzá az agilisan futballozó és a Vasasban bajnoki meccsen most debütáló Laczkó révén.

A második félidőt is nagy elánnal kezdték Mészöly Géza tanítványai, a győriek játéka pedig egyre kapkodóbbá vált. A nyomás negyed óra alatt érett góllá, amikor is Németh Norbert egy gyönyörű támadás végén becsúszva vette be a vendég kaput. Innentől már nem volt megállás.
A szurkolók űzték-hajtották a csapatot, Németh Gábor és Lázok János hiánya szinte fel se tűnt, annyira összeszedett és egységes játékot láthattunk kedvenceinktől. A kérdés mindössze az volt, hogy sikerül –e gólra váltani valamelyik helyzetünket? Ez a kérdőjel egészen a 78. percig ott volt a levegőben, ekkor egy szöglet utáni kavarodásnál Tóth András tuszkolta be a labdát Stevanovic kapujába. Csapatkapitányunk a gól után szinte végigsprintelte a pályát, valószínűleg komoly feszültség szabadult fel benne, hiszen az utóbbi időben eltiltás miatt csak kívülről segíthette a csapatot.
Az utolsó tíz percet profi módon bekelték ki a mieink, így idén immár sokadszorra következhetett a közös ugrálás a szurkolókkal.
Igazi rangadót nyertünk meg hazai pályán, mellyel a tabella második helyére jöttünk föl.
Élcsapatunk van!