A 70-es években a Vasas SC úszószakosztályának meghatározó tagja volt a klubunk Örökös bajnok címével 1986-ban kitüntetett Czövek Zsuzsanna, aki prózai okok miatt került a sportág közelébe.

„Meg kellett tanulnom úszni, mert nagymamámék háza a Duna mellett volt, és a szüleim nem akarták, hogy belefulladjak. Valahogy Így kezdődött az úszás és az én kapcsolatom. Meg is tanultam, aztán volt egy tehetséggondozó verseny, amit hatévesen megnyertem, és ezután Ölveczki Vilmos odajött hozzám és azt mondta: maradjak egy kicsit. Maradtam.”

Azt mondja, ez egy minden tekintetben helyes döntés volt, függetlenül attól, hogy voltak edzések, amikor legszívesebben bedobta volna a törülközőt.

„Nagyon jó választás volt a Vasas, mert bár a Spartacus is hívott, Vilit bácsit nem akartam otthagyni. Édesanyám a Ruhaipari Szövetkezetnél dolgozott, és annak a Spartacus volt a sportegyesülete, jártam is oda tornázni az úszás előtt, és fűzték is édesanyámat, de maradtam a Vasasban. Egyébként Lőrincz Lászlónénál tanultam meg úszni, az elején ő foglalkozott velem, később kerültem Vili bácsihoz. Nem vagyok egy váltogatós típus, ha egyszer valamit megkedvelek, akkor kitartok mellette. Nem tudott Vili bácsi úgy megsérteni, hogy én elmenjek, pedig rettentő kemény volt az edzéseken. Volt, hogy sírva jöttem ki a vízből.”

A Vasas úszói akkoriban a Hajós-uszodában edzettek.

A képen Schäffer Zsuzsával

„Negyed hatra, fél hatra jártam edzésre, még nyitva sem volt a Hajós sokszor, mikor odaértem. Volt, hogy télen fagyban, hóviharban edzettünk a nyitott 50-esben. A víz nyilván melegebb volt, mint a levegő hőmérséklete, így hatalmas pára volt körülöttünk, nem láttuk az edzőt, ő meg nem látta, hány hossznál járunk. De nem csaltunk. Jó volt, nagyon szerettem ezt az időszakot. Előfordult, hogy hazaértem, borzasztóan fáradtan, levegőt nem kaptam, és elmondtam édesanyámnak, soha többet nem megyek edzésre. Aztán reggel mégis felkeltem, és elindultam edzésre. Nem lehetett otthagyni.”

Czövek Zsuzsanna hátúszásban remekelt leginkább (itt Verrasztó Gabriellával vívott nagy csatákat), de a vegyes is meghatározó volt számára, akadt, amikor Gyarmati Andreát is sikerült maga mögé szorítania (a felső képen vele látható).

1974-ben például három bajnoki aranyat szerzett, 100 és 200 háton, valamint a 4x100-as vegyesváltóval, 1977-ben pedig 100 háton és 200 vegyesen lett aranyérmes. Összesen hét egyéni és három váltóval elért bajnoki címet szerzett a Vasas színeiben. S hogy nemzetközi vonalon mi volt számára a legemlékezetesebb?

„Mindenképpen az 1974-es bécsi Európa-bajnokság, ott 200 háton és a 4x100-as vegyes váltóval is döntőbe kerültem, és pontszerző helyen végeztem. Ezen kívül jó szívvel emlékezem a meghívásos nemzetközi versenyekre, ahová közvetlenül hívták a versenyzőket, például engem, Londonban vagy Leedsben is ott lehettem.”

Kérdés, mikor ért véget a sikeres pályafutás?

„Amikor terhes lettem, annak ellenére, hogy még terhesen is nagyon sokáig úsztam. Júliusban született a most 38 éves lányom, májusban még versenyeztem, ahol végül második lettem, és ekkor hoztam meg a döntést. Vili bácsi sem tudta még akkor, hogy gyermeket várok, nem látszott, de aztán bevallottam, és abbahagytam a versenyzést. Így volt szép.”

Nem intett azonban búcsút a sportágnak. Az egészségügyi főiskola mellett elvégezte a segédedzői képzést, alapítója volt a Római Sportegyesületnek, ahol Gyepes Lajossal tanította úszni a gyerekeket. Később a XVI. kerületben egy tanmedencében oktatott úszást, de aztán felépült a kerületi uszoda, így ezt a tevékenységet abba kellett hagyni. Örökös bajnokunk az egészségügyben dolgozik ma is, idősgondozással foglalkozik. 

Négy gyermek édesanyja, és már nyolc unoka büszke nagymamája.

„Csak egyet sajnálok még, egyikőjük sem tud úszni. Azt hiszem, aktivizálnom kell magam, hogy ez megváltozzon” – mondja.

S hogy megmaradtak-e a régi kapcsolatok?

„Kevésbé, de ha másra nem is feltétlenül, arra jó a Facebook, hogy tartsam a kapcsolatot korábbi versenyzőtársakkal, így Mathesz Csillával, Pocsai Andival, Pocsai Csillával gyakran beszélgetünk ott. Ettől függetlenül ma is követem az úszást, minden nagyobb versenyt figyelemmel kísérek.”