Kezdjük a tavalyi nyárral. Milyen változások történtek a 2014/2015-ös szezon kezdetekor?
-  Teljesen átalakítottuk az utánpótlás-nevelés rendszerét a szakosztályban, ekkortól a felnőtt csapat mindenkori vezetőedzője felel az utánpótlásban folyó szakmai munkáért is. Én is Földi László segítőjeként kapcsolódtam be  a Vasas vízilabda utánpótlásának életébe.
Tavaly négy csapatunk, négy bajnokságban vett részt, idén pedig már hat együttest versenyeztettünk, nyolc különböző bajnokságban.  Dr. Faragó Tamás, Fodor Rajmund, Dodog Szabolcs, Plézer János, Székely András és dr. Nádor Koppány Zsombor – aki egyben technikai vezető is – szakmai irányításával készülnek a csapatok, míg Gábor Attila – gyakorló testnevelő tanár – a szárazföldi edzéseket vezényli. A felnőtt csapat mellett dolgozó Vass Szilvia személyében a kisebb sérülésekkel bajlódó fiatalokkal heti két alkalommal gyógytornász is foglalkozik, az idősebb játékosok számára – különösen indokolt esetben – az orvosi hátteret dr. Szűcs Attila biztosítja. 

A szorosan vett sportági képzésen túl, miben tudnak még támogatást nyújtani a Vasasban pólózó fiataloknak?
- A gyerekek a szüleikkel együtt hallgathatták meg egy dietetikus tanácsait, aztán sportpszichológussal, ismert sportolókkal, példaképekkel is találkozhattak. Lényeges dolog, hogy edzőink tudják, mennyire hatékony az elvégzett munka. Ennek érdekében a Sportkórházban eddig tíz játékosunk komplex terheléses, valamint a Városmajori Szív- és Érrendszeri Klinikán ötven versenyzőnk szívultrahang vizsgálatát végeztettük el. Az orvosi háttérnél meg kell azt is említenem, hogy a korábbi évekkel ellentétben, ebben a szezonban a féléves kötelező sportorvosi vizsgálatokat a játékosoknak már nem egyénileg kell elintézniük, hanem ezekre a vizsgálatokra szervezet formában, csapat szinten kerül sor. A pólósok napi szokásaival, életvitelükkel kapcsolatban több kérdőíven is gyűjtöttünk be válaszokat. A felsoroltak mind annak érdekében történtek, hogy még hatékonyabbá tegyék a „Vasas-műhelyben” végzett munkát.
A minőségi utánpótlás neveléshez elengedhetetlenek a jól felkészült edzők, szakembereinkkel szembeni elvárásaink magasak, elvárjuk, hogy folyamatosan képezzék magukat. Ennek részeként például kötelezően fel kell venniük videóra az országos meccseket, és azokat ki kell elemezniük, valamint a játékosok fejlődéséről rendszeres értékelést készíteniük. A korosztályos válogatottak, valamint a versenytársaink edzőivel rendszeres eszmecseréket folytatunk, a máshol jól működő, hasznos dolgokat átvesszük és beépítjük nálunk is. Fontos elem a munkánkban az egyéni képzések rendszere. A kapusokkal heti két alkalommal a felnőtt csapat edzője Mátéfalvy Csaba foglalkozik. A bekkeknek Takács Bálint, OB I-es csapatunk védője, a centereknek pedig jómagam tartok különedzéseket kéthetente. Ez számomra is maradandó élmény, benn a vízben  mutatom meg a különféle technikai elemeket, és boldog vagyok, amikor a hétvégi utánpótlás bajnoki mérkőzéseken viszontlátom a tanítottakat.

A fiatalok tekintetében mindig kulcsfontosságú kérdés, hogy a sportolás ne menjen a tanulás rovására. A Vasasnál ebben a tekintetben mi a helyzet?
- Edzőink figyelemmel kísérik a gyerekek tanulmányi eredményeit, mivel fontosnak tartjuk, hogy a játékosaink ne csak a vízben, hanem az iskolában is helytálljanak. Ennek érdekében még egy napközis szoba beüzemelését is tervezzük, amennyiben azt a szülők is igénylik.

Úgy tudom abban is történt előrelépés, hogy a korábbi évekhez képest több volt a szakosztály rendelkezésére álló vízfelület. 
- Ahhoz, hogy minőségi munkát tudjunk végezni a Vasasban, alapvetően szükséges a megfelelő infrastruktúra megléte. A Császár nyitott uszodáján kívül, idén már a Dagályban is készülhettünk, a téli hónapokban pedig sátor alatt minden nap tudunk tréningezni a margitszigeti Hajós uszodában. Volt lehetőség időnként a felnőtt csapat mellett vagy annak helyén, a Komjádiban is edzeni. Összességében elmondható, hogy minden csapat napi másfél-két órát tölthet a vízben, szemben a korábbi ötvenpercnyivel.  A vizes edzések előtt mindegyik csapatunknak heti két-három alkalommal van szárazföldi edzés is, az ificsapat pedig külön, csak a részére lefoglalt konditerembe is járhat heti egy alkalommal. Az, hogy „háromlakiak” vagyunk az edzéshelyszínek tekintetében persze nem éppen ideális, de egyelőre csak így oldható meg a színvonal biztosítása. Az előbbiekkel viszont részben sikerült változtatnunk egy olyan korábbi problémaforráson is, mint az edzések túl késői kezdése.

A hatékony munkavégzéshez szükséges tárgyi eszközökkel mi a helyzet? 
- A klubvezetésnek is hála, ebben a tekintetben már egészen jól állunk, hiszen számos eszköz (pl. polifoam a gimnasztikához, kézi súlyzók, vízi és szárazföldi medicinlabdák, gumikötelek, ólomövek, mérleg) a rendelkezésünkre áll. Az országos bajnokságokban résztvevő csapataink idén is kaptak külön felszerelést. Minden csapat tíz új labdát, továbbá minden gyermek szilikonsapkát a téli nyitott uszodai edzésekre. Van immár olyan helyiségünk is, ahol az edzők taktikai és videós elemzést tarthatnak, valamint edzői öltöző is kialakításra került. Nagyobb beruházás volt az új, saját eredménykijelző is, amely nagyban segíti az eseménykövetést a hazai meccseinken. Rendszeresen és irányítottan kapnak a gyerekek táplálék-kiegészítő Verofit termékeket, azaz szénhidrátot, fehérjét és izotóniás italokat. Utóbbival a hidratálás nem csak meccseken, hanem az edzéseken is biztosított. 

Idén több utánpótláskorú játékos is eredményesen mutatkozott be a felnőttek között. 
- Igen, nagy örömömre szolgál, hogy a serdülő és az ifi csapat is tudott már érett játékost adni a „nagyoknak”. Burián Gergő, Kiss Kristóf Szeif és Kovács Norbert is több alkalommal játszott már OB I-es meccsen. Célunk, hogy az aktuálisan legjobb formát nyújtó utánpótlás korú játékosok közül két-három fiú a továbbiakban is lehetőséget kapjon. Soha korábban nem volt ilyen „könnyű” az átjárás az utánpótlás és a felnőtt csapat között. Remélem ez is motiválja majd a fiatalokat, és még több játékos él a kínálkozó lehetőséggel. A jövőben szeretnénk egy olyan koncepciót kialakítani, hogy az ifi korú játékosaink rendszeresen játszanak felnőtt csapatok ellen az OB I/B-ben.  

Vannak tehetségeink, de vajon van-e merítési lehetőségünk?
- Tehetségek terén igen jól állunk, sőt többen érkeztek is hozzánk versenytársainktól, ennek fényében úgy gondolom környezetünk megítélése egyre jobb a Vasasban folyó képzésről. Szeretnénk a jövőben az utánpótlás bázis piramisának alját bővíteni, elsősorban azzal, hogy az úszó szakosztállyal is szorosabb kapcsolatot ápolunk. Az ASI-val és a Komplex-szel kötött megállapodás értelmében összehangoljuk velük a szakmai munkát, és többek között a toborzást is.

A tárgyi és személyi feltételek javulása mellett idén újdonság volt az is, hogy a csapataink többször is elutazhattak edzőtáborozni. 
-  Az országos csapataink - a már megszokott Római-part tábor mellett - Marcaliban is voltak tavaly nyáron, de az év során több külföldi, délszláv edzőtábort is megszerveztünk. Szakmai szempontok miatt legfőbb nemzetközi riválisaink, a szerb-horvát csapatok elleni edzőmérkőzéseket részesítjük előnyben. Ennek szellemében a serdülő csapat járt Belgrádban és Rijekában, a 2001-esek Sibenikben. A 2002-esek egyedüli magyar csapatként Banja Lukában vettek részt – eredményesen – egy nívós balkáni tornán, szeptemberben pedig két csapatunkat a – januárban nálunk vendégeskedő – splitiek várják vissza. Ezek az edzőtáborok a csapatszellem növelése mellett szakmailag kifejezetten hasznosak voltak, hiszen a csapataink  profi körülmények között,  a korosztályuk legjobbjaival találkozhattak. 

A vízilabda nem tartozik az olcsó sportágak közé. Megkerülhetetlen kérdés, hogy a kifogástalan műhelymunkához van-e elegendő fedezet?
- A TAO-nak, és természetesen támogatóinknak köszönhetően jelenleg megvan a megfelelő anyagi háttér. TAO-s bevételeink révén a tagdíjak radikálisan csökkentek (havi 10.000 forintra), valamint a Vasas Gyerek Programnak köszönhetően hét pályázó vízilabdázónk a 2014/2015-ös szezonban tagdíjmentesen készülhetett. A fent említett külföldi, egyébként igen költséges edzőtáborokhoz a szülőktől nem kértünk hozzájárulást.

Melyik csapat lépett előre a legtöbbet az őszhöz képest? 
- A 2000-es és a 2002-es gyerek csapatnál látom a legnagyobb fejlődést.  Székely András csapata számára igen rosszul kezdődött a szezon, utána azonban a bajnokság középső régiójában megszerezték a második helyet. Fontos megemlítenem, hogy a gyerekek hétről-hétre technikailag sokat fejlődtek és nagy kedvvel jártak le edzésre, különösen a boszniai torna után. A 2000-esek ősszel négy mérkőzést tudtak megnyerni, tavasszal már hetet. Komoly eredmény, hogy az UVSE-től, az egyik legerősebb csapattól mindkét mérkőzésen minimális különbséggel kaptunk csak ki, tavasszal csupán hajszálon múlt a pontszerzésünk. Nagyon lelkes társaságról van szó, Dodog Szabolcs keze alatt sokat dolgoztak, fejlődtek. A szezon második felében több fiatal tehetség is csatlakozott a kerethez, és remekül be tudtak épülni a csapatba. A mutatott játék tekintetében is előreléptek, említhetném a Honvéd, a BVSC és az Eger elleni nagyarányú győzelmeiket. Meg kell említenem, hogy a Dunántúli-bajnokság megnyerésével, ők az idei egyetlen bajnokcsapatunk.

Idén a Vasas pólóutánpótlás zászlóshajója egyértelműen a Plézer-csapat volt. 
- Nem ennyire egyértelmű, mivel dr. Nádor Koppány Zsombor 2001-es csapata a Budapest bajnokságban 28 mérkőzéséből 26-ot megnyerve végzett a második helyen, kiváló egyéni teljesítményekkel, olykor szemet gyönyörködtető módon játszva. Rájuk, és a serdülő csapatra egyaránt méltán lehetünk büszkék. A serdülők egész évben stabilan játszottak, legnagyobb erőssége ennek a korosztálynak az volt, hogy adott esetben gyengébb játékkal is be tudták darálni ellenfeleiket. Nem véletlen az sem, hogy közülük öten is feljátszottak az ifikhez, sőt Burián Gergő a felnőtt csapatban is kapott lehetőséget. Tudtuk előre, hogy sok a tehetséges gyerek, de Plézer János keze alatt a tehetségek csapattá értek. Nagyon szeretik egymást, nagy a kohézió a társaságban. Ha már a serdülő korosztálynál tartunk, akkor fontosnak tartom elmondani azt is, hogy dr. Faragó Tamás ’99-es csapata a budapesti serdülőbajnokságban a második, míg az ifjúságiak között a negyedik helyen végzett.

Az ifjúságiak az évközi hullámvasutazás ellenére, nagyszerű tavaszt produkáltak és végül ötödikek lettek. 
- Számomra az ifjúsági csapat szereplése a legnagyobb a talány. Komplett új csapatot kellett építenünk, ennek következtében hosszadalmas folyamat volt az egység kialakulása. Fodor Rajmund olimpiai bajnokunknak fiatal edzőként meg kellett értenie, hogy nem profikkal dolgozik. A játékosok egyéni képességei alapján a tabella első felében kellett volna szerepelniük az alapszakasz során, de sajnos nem hitték el, hogy többre hivatottak, ezért még a nyolcba kerülés is sokáig bizonytalan volt. Kellett hozzá az utolsó fordulók nagyszerű teljesítménye, valamint a magasan favorit - utóbb a bajnokságot megnyerő - UVSE legyőzése. Jól sikerült a formaidőzítés a rájátszásban, ahol az ötödik helyért zajló küzdelmek során, fantasztikus játékkal, a rendező KSI-t tíz, míg a szintén kiváló Pécset hat góllal múltuk felül. A látott teljesítmény alapján elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy a bajnokság végére az ifjúsági mezőny egyik legjobb csapatává váltunk.

                                                                        fotók: Doba István

Mit várhatunk a jövőben? Mivel lenne a legjobban elégedett?
- Személy szerint akkor lennék elégedett, ha az országos bajnokságokban csapataink rendre a legjobb négy között szerepelnének. Ez viszont nem könnyű, hiszen csak a tavalyi évben 6,3 milliárd forintnyi TAO pénz áramlott a sportágba, és ennek köszönhetően nagymértékben javultak versenytársainknál is a körülmények, valamint egyre több helyen űzik a vízilabdát, állítva ezzel további konkurenciát a Vasasnak. A célunk az, hogy első sorban jó embereket és nagy munkabírású, kiváló vízipólósokat neveljünk, akik kellő elhivatottsággal, örömmel látogatják az edzéseinket. Láthatóan rengeteg változás történt a szakosztálynál az utóbbi időben, melynek megvalósításához nagyon sok segítséget kaptam vezetőimtől, kollégáimtól és nem utolsó sorban támogatást a szülőktől, amit ezúton is köszönök nekik. 

Schwartz-Nagy Attila