Amint azt a Magyar Kupa negyeddöntőjének egy hónappal ezelőtti első mérkőzése után is sejteni lehetett, a Vasas Óbuda a hazai pályán lejátszott visszavágón gond nélkül vívta ki az elődöntőbe kerülést.
Vasas Óbuda – MTK Budapest 3:1 (16, 23, -17, 11)
Folyondár utca, 100 néző.
Vezette: Csizmarik, Bodrogi
Vasas: Vacsi 10, Stefanik 7, Szabó A. 11, Tálas 10, Gubicza 12, Miklai 16. Csere: Tóth A., Lévai (liberók), Ludmán 2, Benkó, Pekárik.
Vezetőedző: Jókay Zoltán
MTK: Cicic 2, Kiss V., Rédei 1, Horváth V. 2, Rácz 12, Bleicher N. 9. Csere: Nagy F. (liberó), Kolada 2, Tímár 5, Győri 2.
Vezetőedző: Rácz László
Az első szettet nagy különbséggel nyertük, bár tizenkettőig még együtt haladt a két együttes. Onnan viszont felpörögtünk, a zsinórban szerzett nyolc pont eldöntötte a játszma sorsát.
A következő is hasonlóan folytatódott, főként Gubicza Laura és Tálas Zsuzsanna húzta a csapatot, ott viszont a közepén álltunk le, felzárkózott az ellenfél, a végén mégis a hibáiknak köszönhetően nyertünk.
Elképesztő volt a folytatás, teljesen széthullottunk. Zavarodottság és hibák tömkelege jellemezte ekkor a játékunkat, „sikerült” mínusz tízig is eljutni. A hajrában látszódott először, hogy néhányan megelégelték a vesszőfutást. Elsősorban Vacsi Evelin kezdte űzni társait, de elég volt három hosszú nyitás, hogy elszálljon a remény.
A harci kedv viszont szerencsére megmaradt. A zárónak bizonyuló játékra, mindenki összekapta magát, ekkor már nem volt mese, az eredményben is megmutatkozott a pályán lévő hatosok közötti tudás különbség.
Jókay Zoltán:
- A mai meccs után is megvannak a kérdéseim, ám gyanítom, továbbra sem fogok válaszokat kapni rájuk. Aki kint volt ezen a találkozón, az valamelyest el tudja képzelni mi jár a fejemben. Az első és negyedik játszma rendben, közte pedig ott van két teljességgel érthetetlen szett.
Egyértelmű, hogy ebből a helyzetből egyetlen dolog tudna kirántani minket, ha folyamatosan és sokat tudnánk edzeni. Kényszerpályán mozgunk. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy olyan árokban halad az ember, amelyikből se jobbra se balra nincs kilépés. Futunk előre, és mindig ugyanazokat a hibákat követjük el újra és újra.
Vasárnap még lesz egy meccsünk, utána talán jutunk egy kis levegőhöz. Január elején egy hétig – ami persze nagyon kevés – teljes létszám mellett gyakorolhatunk. Ekkor talán sikerül némi rendet rakni a fejekben, az izmokban egyaránt.
fotó: Doba István
