Nem sikerült a bravúr hazai pályán a Challenge-kupában, a jobb lehetőségekkel rendelkező Kanti Schaffhausen 3-1-es győzelemmel távozott a Fáy utcai csarnokból.
Vasas Óbuda – VC Kanti Schaffhausen 1:3 (-21, -26, 21, -15)
Fáy utca, 400 néző.
Vezette: Kurtiss (lett), Rafn Hagen (dán)
Vasas: Vacsi 7, Miklai 10, Freeman 11, Tálas 6, Szabó A. 7, Stefanik 11. Csere: Tóth A., Lévai (liberók), Ludmán, Fábián
Vezetőedző: Jókay Zoltán
Schaffhausen: Widmer 1, Quade 10, Rydvalova 2, Sirucek 12, Steinemann 16, Middleborn 11. Csere: Belotti (liberó) 1, Delabarre 3, Wezorke 1.
Vezetőedző: Dirk Gross
Ez a svájci csapat más szintet képviselt. Mást, mint mondjuk a riadt finnek az előző körben, akiket kellemes játékkal, gyakorlatilag simán ejtettünk ki a legjobb 64 között. Már az apró előjelekből sejthető volt, hogy a Kanti Schaffhausen nem ezt a kategória. A Fáy utcai csarnok egyik magányos zugában például kisebb stúdiót rendeztek be a vendégek, ahol kamera és laptop segítségével gyakorlatilag valós időben elemezték a meccset. Azt a meccset amelyet figyelve arról is megbizonyosodhattunk, hogy a több légióssal felálló Schaffhausen csapata, a városka világhírű óráihoz hasonlóan a játékban is roppant precíz.
Szépen gyártották a pontokat az elejétől kezdve, a mi lányaink pedig a fantasztikus biztatás ellenére sem voltak annyira felszabadultak, mint máskor. Ettől függetlenül a szett végére szépen összekaptuk magunkat, csakhogy 21-23-nál a vonalbíró egy erősen kétes pontot ítélt meg az ellenfélnek, ezzel pedig az első játszma gyakorlatilag el is úszott számunkra.
A második szett elején úgy tűnt, sikerült rendezni a sorokat, de aztán jött egy rövidzárlat és máris 13-18 állt a táblán. Innentől kezdve már az is komoly bravúr volt, hogy Miklai Zsanett bombaerős ütéseivel, vagy éppen Tálas Zsuzsanna tökéletes szerváival három szettlabdáig jutottunk. Apró szépséghiba, hogy ezeket nem tudtuk kihasználni, az ellenfél pedig az első lehetőségével élt. Huszonhat-huszonnyolc oda, heroikus küzdelemben…
Benne van ilyenkor, hogy a vesztésre álló csapat összeomlik, de nem a Vasas-Óbuda. Szabó Adrienn vezérletével az elejétől kezdve komoly iramot diktáltunk a negyedik játékrészben, hét-nyolc pont is volt az előny, amiből megmaradt négy, Sareea Freeman villanásaival húztuk be végül a szettet. (25-21).
Máris halkabb volt a maroknyi Kanti-tábor, ellentétben a piros-kék hangorkánnal. A pályán viszont ez volt az utolsó fellángolásunk, a hajrára nem maradt már sok erőnk, egy viszonylag sima negyedik játszmát ajándékoztunk a svájciaknak, akik így 3-1-es győzelemmel utazhattak haza.
A meccs végén a Vasas Óbuda játékosai szemmel láthatóan rossz hangulatban nyújtogattak, és valóban, hiába volt jobb ez az ellenfél, azért maradhatott mindenkiben egy kis hiányérzet. Ne feledjük, lesz azonban még egy visszavágó, ahol immár felszabadultan mutathatjuk meg, hogy mit tudunk.
fotó: Doba István
