Nagy Dániel, 2023.01.06. | Kézilabda

Eseménydús félévet hagyott maga mögött az NB I/B-ben játszó kézilabdacsapatunk, amelynek vezetőedzőjével, Penszki Gergellyel beszélgettünk az elmúlt hónapok tapasztalatairól, a téli felkészülésről és az együttes céljairól.

Kézilabdacsapatunk a legkevesebb vesztett ponttal fordult rá az NB I/B-ben az újévre, a lányok ráadásul remek formában búcsúztak 2022-től, hiszen az utolsó öt bajnokijukat egyaránt megnyerték tavaly. Az együttessel kapcsolatban a vezetőedző Penszki Gergellyel ültünk le beszélgetni, akivel több lényeges témát is érintettünk.

- Hullámvölgyek és hullámhegyek egyaránt előfordultak a csapatunk életében az ősszel, ennek ellenére jó pozícióból várhatjuk a korábbiaknál hosszabb másodosztályú versenyfutás januári folytatását. Hogy tekint vissza a magunk mögött hagyott szezonra?

Való igaz, rosszabb és jobb periódusaink is voltak, ami egyáltalán nem meglepő, ez minden csapatra igaz. A vesztett pontok alapján elégedettek lehetnénk, de soha nem vagyunk azok, mert aki így tesz, az elveszíti a továbblépés, a fejlődés lehetőségét. Pontosan tudjuk, milyen hibákat követtünk el azokon a meccseken, amiket nem nyertünk meg; azon dolgozunk, hogy ezekre megoldást találjunk, kijavítsuk őket. A legfontosabb azt megérteni, hogy a győztes találkozókon is vannak holtpontok, amiken át kell lendülnünk. Kiemelném, hogy kiegyenlített, komoly bajnokság alakult ki a második vonalban, egyik csapatnak sincs könnyű dolga. Elcsépelten hangozhat, de mindig csak a következő meccsre koncentrálunk. A hosszú bajnoki versenyfutásra nem érdemes panaszkodni; minden csapatnak ugyanannyit kell játszania, ezen fölösleges rágódni.

- Az őszi szezon talán legnagyobb diadala érdekes módon egy döntetlenhez köthető: az élvonalbeli Érd gárdáját búcsúztattuk a Magyar Kupában óriási izgalmak közepette, időntúli hetessel egyenlítve. Ez volt az elmúlt félév csúcspontja?

Érdekes téma a Magyar Kupa, ugyanis az alsóbb vonalakból érkező csapatok – mint amilyenek mi is vagyunk – szemszögéből a legfőbb kérdés, hogy melyik fordulóban esnek ki; reálisan látva az erőviszonyokat, őszintén megfogalmazva ezt lehet a sorozatról elmondani. Ettől függetlenül maximális erőbedobással megyünk neki a kupameccseknek, ezt diktálja a sportemberi magatartás. Külön pozitívum, hogy újra élvonalbeli együttesekkel mérhetjük össze az erőnket; ez sokat tud dobni a társaság hangulatán, mindenki szeretne bizonyítani, ebből pedig az ősszel tudtunk profitálni. Nagyon szép emlék az Érd elleni továbbjutás, ez nem vitás, de csúcspontnak inkább a siker hozadékát jelölném meg, amivel átszakadt egy gát, a játékosok pedig végre elhitték, hogy ilyen játékra is képesek.
 



 

- A bajnokság közel egy hónapos téli szünetének a végén járunk, jövő hét szombaton már a Ferencváros U19-es együttesét fogadjuk. Az ünnepi időszak sem telt eseménytelenül, hiszen az edzések nem álltak meg, emellett személyi változás is történt a keretben.

Ami a legnagyobb öröm, hogy nem fásultan, hanem feltöltődve, jó fizikális állapotban és motiváltan érkeztek vissza a csarnokba a játékosok, jót tettek nekik az ünnepek. Olyan programot állítottunk össze nekik, amivel igyekeztünk megtalálni az egyensúlyt az edzés és a pihenés között. Az év utolsó meccseit szinte csere nélkül játszottuk le, de bízom benne, hogy már kifelé jövünk a sérüléshullámból; remélem, hogy januárban minden hiányzónk visszatér a pályára. Ahogy minden klub, mi is érezzük az energiaválság hatásait, a hidegebb hőmérsékletben tartott edzések ráadásul a játékosok fizikális állapotára is hatással lehetnek. Egy biztos, aki a legjobban alkalmazkodik a különböző helyzetekhez, az komoly előnyre tesz szert. Nem szabad panaszkodni, helyette a megoldásokat kell keresni; a játékosokra és a stáb minden tagjára igaz, hogy félig tele van az a bizonyos pohár, igyekszünk minden problémában megtalálni, hogy miből építkezhetünk. A személyi változást tekintve Kobela Tamara átigazolt az MTK Budapesthez, akinek a pótlását próbáljuk minél hamarabb megoldani, így elképzelhető, hogy még a téli időszakban hozzánk is érkezik új játékos. 

- Említette, hogy a legnagyobb fókusz mindig a soron következő meccsen van. Mi a helyzet a hosszútávú célokkal?

Íjászpéldát hoznék: ha húsz, harminc, negyven, ötven és száz méterre is áll egy tábla, óriási hiba már az első lövéseknél a legmesszebbi célponton gondolkodni. Természetesen hosszútávú célunk is van, de azzal csak akkor foglalkozunk majd, ha az út végére érünk. Szerencsére a klubnak köszönhetően biztos háttérrel rendelkezünk, amiért hálásak vagyunk. A tabellát nem szoktunk böngészni, minden meccsre ugyanúgy készülünk, akár az alsó-, akár a felsőházból érkezik az ellenfelünk. Nyugodtak vagyunk a folytatással kapcsolatban, csak rajtunk múlik, hogy mi lesz a végeredmény.


Hirdetések