Az idény előtt milyen célokat határoztak meg a csapat számára? – tettük fel a kérdést Igor Skočovskinak.

Ahogy minden évben, most is gyakorlatilag a juniorcsapat vágott neki a bajnokságnak, ezért egyértelműen játékpercekben mértük a pontvadászat hasznosságát. A jó rajtot követően azonban nehezebb időszakokkal is szembe kellett néznünk, ezeket a koronavírus-járvány, a sérülések, vagy a fiatalok iskolai elfoglaltságai okozták. Ezekben az esetekben mindig számíthattunk az élvonalbeli játékosainkra, akik szívesen segítettek be nekünk, miközben mi is mindig igazodtunk a felnőtt csapat igényeihez.

Nem kis szervezőmunkára lehet szükség a felnőttek és a juniorok programjának összehangolásához.

A Vasas Akadémiának szerintem éppen ez az egyik nagy erőssége. Hétfőn reggel közösen beszéljük át a ránk váró heti feladatokat, szinte percre pontosan kiszámoljuk kinek, melyik bajnokságban, mennyi lehetőségre van szüksége az adott időszakban. Milos Pavlovic vezetőedzővel és Krivacsevics Dragoljub szakmai vezetővel a lehető legnagyobb összhangban dolgozunk, de enélkül nem is lenne meg a szükséges átjárhatóság a csapatok között. Ez utóbbi pedig leginkább a játékosok komfortérzetét erősíti.

A felnőtt második vonalban szereplő fiatalok debreceni magabiztos győzelmükkel tették fel idei szereplésükre a koronát

Ennek a rendszernek is nagy szerepe van abban, hogy például a felnőttek közé idén felkerült Dúl Terka nagyszerűen élt a kínálkozó lehetőséggel?

Vélhetően igen, ám én sokkal fontosabbnak tartom, hogy Terka bízott abban a sok munkában, amit juniorkorában együtt elvégeztünk. Ebben a korosztályban  az edző-tanítványa kapcsolat különösen nagy jelentőséggel bír, mégpedig azért, mert reális célokat kell a játékosok elé állítani, kis lépésekkel, de biztosan haladni előre. Terka korábban nagyon sokat vállalt a juniorcsapatban, nagyon örülök, hogy a felnőttek között már az első évben bizonyítani tudott. Az ő példája társai számára is megmutatja, hogy az akadémia szellemiségében, mi mindent az ő fejlődésük érdekében teszünk, s az út nyitva áll előttük a legjobbak közé.

Az idén is „öregszenek” ki ügyes kosárlabdázók a juniorok közül, ők is felefelé törekszenek?

Minden évben újabb és újabb reménységeket adunk felfelé, akik vagy az akadémián, vagy más csapatban, esetleg egyetemistaként folytatják a kosárlabdázást. Ez így van most is, a végső célunk pedig a nemzeti válogatott felé terelgetni a növendékeinket. Ehhez pedig éppen ebben a juniorkorosztályban kell a legtöbbet dolgozni, az alázat, a kitartás és az elhivatottság ekkor válik igazán a sajátjuké.

Nem nehéz a felnőtt kor küszöbére érkezők fiatal lányokkal dolgozni?

Szerintem a kadétekkel nehezebb, a juniorok már stabilabbak érzelmileg. Ami nehézséget jelent, hogy bár sokszor már igazi felnőttként viselkednek, azért a gyermeki vonások is fel-feltűnnek még bennük. Ezért fontos a velük kialakított őszinte emberi kapcsolat. És persze nem tudom eléggé hangsúlyozni a kemény munkát, ami a továbblépéshez szükséges. A feszített tempót sem volt könnyű megszokniuk, ebben a korban még igen megterhelő egy hét alatt négy meccset lejátszani. Miközben az iskolában is nap mint nap helyt kell állniuk. Ilyenkor nagy szerep jutott a motivációnak, és a pihenőidő biztosításának. Szerencsére az akadémiánk vertikális együttműködésére is támaszkodhattunk, szükség esetén a kadétok közül is volt, aki felfelé játszott, a felnőttek közül pedig lefelé.

Az idei bajnokságnak melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatai?

Mindenképpen a tizenkét győzelmes sorozatunk. Ez az időszak óriási motivációt és visszaigazolást jelentett számunkra, hiszen a befektetett energia eredmény formájában köszönt vissza. Az idény elején a legjobb négy között próbáltuk megtalálni a helyünket, ám evés közben jött meg az étvágyunk, s a visszavágókra már a dobogó volt a cél. S hogy végül nem voltunk versenyben az aranyért, az a MAFC elleni idegenbeli vereségen múlt csupán. Ha ott nyerünk, még izgalmasabb lehetett volna a vége. De így is nagyon elégedett vagyok a lányok teljesítményével.

Kik voltak a húzóemberek?

Az egész csapat jól játszott, de azért voltak kiemelkedő egyéniségek is. Mint például Kádár Orsolya, aki rengeteget fejlődött idén, s a jövő évben már ő is a felnőtt mezőny felé kacsingathat. Rajta kívül Aho Tyra, Van Rijs Dóra és Luca is felhívta magára a figyelmet, utóbbi ráadásul bokasérülésből és betegségből küzdötte magát vissza. Öröm volt ezzel a csapattal dolgozni, s remélem ez a számunkra arannyal felérő ezüst minden akadémista számára plusz motivációt jelent a folytatáshoz.

Fotók: Vasas Akadémia