- Kezdjük egy szubjektív kérdéssel: mi volt számotokra a legemlékezetesebb pillanat a csapatszezon során?

Markovits László: Az biztos, hogy régen volt ennyi örömünk a felnőtt csapataink kapcsán, ami feltétlenül jó érzéssel és bizakodással tölt el minket. Ha csak a közelmúlt emlékezetes pillanataira gondolok, nagyon jó volt például ott lenni Szolnokon, az első vízilabda-bronzmeccsen. Régen láttam ilyen magabiztos Vasas-győzelmet topcsapat ellen. Ugyanígy nagy élmény marad a röplabdázóink Békéscsaba elleni negyedik döntős meccse is a Folyondárban, függetlenül attól, hogy ott még nem jött össze a bajnoki cím. Az egy olyan párharc volt, amilyennek egy igazi kiélezett finálénak lennie kell. A csarnokban uralkodó hőség ellenére a szurkolóink egészen csodás hangulatot teremtettek, és jó volt látni, hogy maximálisan kitartottak a lányok mellett. A stáb és a játékosok profi mentalitása mellett biztosan ez is kellett ahhoz, hogy két napra rá rendkívül magabiztos játékkal gyűjtsük be a hetedik bajnoki címünket.

Polgár-Veres Árpád: Az eredmények mögött tényleg hihetetlenül sok érzelem van. Szinte gondolkodás nélkül eszembe jut négy konkrét pillanat, amelyeket kristálytisztán vissza tudok idézni magamban. A kézilabdacsapat hazai győzelme a Fehérvár ellen. A röplabda Magyar Kupa döntőjében a csapat és a szurkolók ünneplése. A közös meccsnézés Raduly Józsi bácsival és Szilágyi Áronnal, miután Áront köszöntöttük az Illovszky-stadionban az olimpia után. De voltak tragikus momentumok is… Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből szilveszter napjának reggelét, azt a pillanatot, amikor telefonon értesültem Méhes Jenő haláláról…

ML: Utóbbi kapcsán még annyit hadd tegyek hozzá, hogy nagyon megható volt a Komjádiban az a Vasas-Pécs meccs, amikor a Vasas család elbúcsúzott Jenőtől.

- A szurkolók számára a legnagyobb örömet minden bizonnyal a régen várt labdarúgósiker és a feljutás jelentette. Az anyaegyesület részéről milyennek látjátok a Vasas FC szereplését?

ML: Biztos már sokan hallották tőlem, de ismét édesapám mondatai csengenek a fülembe, hogy egy klub megítélése szinte kizárólag a focin keresztül történik. Az állítás kétségtelenül igaz, ezt rendre megtapasztaljuk, de sok kiemelkedő sportsikert megélve klubon belül, nem tartom teljesen igazságosnak, hogy így van. Ettől függetlenül nyugodtan mondhatjuk, hogy csapataink szezonjában a foci bajnoki cím és a feljutás volt a hab a tortán, az pedig különösen jó ötlet és szép gesztus volt a Vasas FC részéről, hogy lehetővé tették a stadion gyepén való közös ünneplést. Ahogy azt is jó volt látni, hogy ennyi család és gyerek volt kint a stadionban ezen a fontos napon. A labdarúgás kapcsán egyébként mindig eszembe jut, hogy az elmúlt húsz évben, amióta irányítom az anyaegyesületet, micsoda kilengéseket éltünk meg, és sokszor milyen hálátlan és méltatlan szerepbe kerültünk. De csak a jóra szeretnék gondolni, például a Rudi bácsival eltöltött időszakra, azokra a személyekre, akikre mindig lehetett számítani a focink kapcsán, aztán arra, amikor Michael Oenning csapata a Jámbor-Vancsa érában NB I-es dobogón végzett és kupadöntőt játszott, vagy amikor végigkísérhettem az Illovszky-stadion megépülését a kreatív csapatunkkal közösen. Végül természetesen az is egy kulcspillanat volt, amikor Nagy György és Nagy Miklós főszerepet vállaltak a csapatnál. Egy biztos, hosszú utat tettünk meg idáig, most pedig a lehető legjobban állnak a csillagok, hiszen az elnökségem során először rendelkezünk együttesen a labdarúgás terén új, szerethető stadionnal, NB I-es tagsággal és a háttérben egy kiemelt Vasas Kubala Akadémiával.

PVÁ: Ezen a szinten a futballműködésnek sok tanulsága van. A mai követelményeknek megfelelni tudó NB I-es csapat és utánpótlás-akadémia együttes működtetése többszörösen összetett feladat, és ez ma már egyértelműen túlnő az anyaegyesület lehetőségein. Összességében úgy gondolom én is, hogy nagyon jó a labdarúgásunk jelenlegi helyzete, azzal, hogy lényegében megalakult egy fenntarthatóbb, független klubmodell, ami kapcsán reméljük, még versenyképesebbé tudunk válni az idő előrehaladtával. Mindezek mellett nekem is jó érzéssel jut eszembe a múlt, amikor még sokkal nagyobb szerepet vállaltunk a Vasas labdarúgásában, és fűződnek is szép eredmények a munkánkhoz. Sikerként említhetném a Vasas utánpótlás egyesítését, a Kubala-név felvételét, a megvalósított beruházásokat, valamint a képzés és versenyeztetés során elért produktivitást. Utóbbi tekintetében jó érzés volt megélni, hogy a Vasas-nevelésű Ádám Martin kiemelkedő teljesítménnyel lett gólkirály az NB I-ben az idei szezonban és a felnőtt válogatottban is bemutatkozhatott. 

- A már említett női röplabdával folytatnám, hiszen az idei triplázással egyértelműen ők voltak a legsikeresebb Vasas-csapat.

ML: Ha a focinál az erős háttérről beszéltünk, akkor itt is azzal kell kezdenem, hogy Jámbor Jánosnak sokat köszönhetünk. Ahogy Sarlós Márton ügyvezetőnek is, aki talán nem sértődik meg, ha saját nevelésű sportvezetőnek titulálom. Az évek során ő is nagyon komoly tapasztalatokra tett szert a röplabda világában, az idei szezonra pedig ismét remek érzékkel sikerült új vezetőedzőt és játékosokat szerződtetnie, ami egyértelműen kulcsa volt a sikernek. Nagy öröm, hogy a Jókay-érával elindult eredményesség és presztízs töretlen a felnőtt csapatunk kapcsán. Emellett pedig van egy erős hátországunk, egy évtizedek óta nagyon sikeres utánpótlásunk, hűséges és remek szakemberekkel. Ott voltam a saját rendezésű, U13-as döntőn, ilyenkor én is kicsit szülőként figyelem az eseményeket, és jó érzés volt látni azt a szakmai színvonalat és erős közösséget, ami az utánpótlásunknál jelen van.

PVÁ: Lacihoz csatlakozva nyugodtan mondhatom, hogy nincsen magyar női röplabda Vasas nélkül. Félreértés ne legyen, ez nem elfogult hazabeszélés, ezt a számok mutatják. Ez egy komplex rendszer érdeme, hiszen az idei fantasztikus szezon előtti tíz évben összesen huszonkilenc saját nevelésű játékos kapott szerepet felnőtt kerettagként a Vasas Óbuda csapatában. Közülük heten a felnőtt válogatottban is pályára léptek, a korosztályos nemzeti csapatoknál pedig több mint ötven ugyanez a szám. Komoly elismerése az utánpótlásmunkának, hogy a következő szezonban az NB I-ben fog versenyezni a Kőnig Gábor vezette korosztályos csapatunk. Hálás feladat sportvezetői szinten egy ilyen kimagasló műhelyért tenni, legyen szó a sportakadémiai kiemelésről vagy éppen a létesítményfejlesztésekről. Azt is fontos elmondani, hogy továbbra is remekül működik az a vegyes modell, ami a felnőtt csapatot működtető kft. és az anyaegyesület között áll fenn, szoros szakmai és anyagi partnerségben. Az érdekérvényesítésben is jól kiegészítjük egymást, együtt még erősebbek vagyunk, és reményeink szerint a jövőben megszületnek azok a központi döntések is, amelyek segítségével tovább növekedhetünk és szakmailag is előreléphetünk.

- Tíz év után dobogós lett a vízilabdacsapatunk is!

ML: Köszönet az A-Hídnak és a Plaketnek a háttérért, amely lehetővé teszi, hogy újra ilyen célokért küzdjünk. Legalább ekkora öröm számomra, hogy kialakulóban van egy nagyon jó közösség a vezetőségen belül, és ebben kulcsszerepe van a vezetőedző Boban Nikicsnek, akivel az anyaegyesület részéről mi is nagyon jól megtaláltuk a közös hangot. Ismét kezd olyan érzésem lenni az összetartás terén, amilyen anno a TEVA és az UNIQA alatti aranykorszakban volt a Földi Laci által kiválóan összefogott csapatnál.

PVÁ: A dolgok jelenlegi állása alapján szerintem is kijelenthető, hogy újabb sikeres korszak előtt állhat a piros-kék vízpóló. Ahogyan Hegyi Iván írta egyszer frappánsan, az XXL-es póló. Pozitívan állunk a következő évek elé, miután a szakosztállyal közösen sikerült minden fontos alapfeltételt biztosítani, és úgy érezzük, minden összeállt a sikeres jövőhöz. Hihetetlen motiváció mindenki számára, hogy ismét vonzó jövőképet tud nyújtani a felnőtt csapat, lehetőségünk van 2024-ig előretekintve tervezni és elsősorban a névadó szponzoroknak köszönhetően egyre magasabb célokat kitűzni magunk elé. Emellett itt is kiemelném, hogy kezd beérni a tudatos építkezés az utánpótlásban, a kiemelt korosztályok várakozáson felül szerepeltek a szezon során, Földi László egy nagyon erős és komoly Vasas-kötődéssel bíró stábot hozott össze, akik remekül dolgoznak. A működésünk bővelkedik stabil pontokban, így például már a legkisebb korosztályok felé is szeretnénk terjeszkedni. Mert mindannyian arra vágyunk, hogy visszatérjen az XXL-es méret…
 

- Talán kimondhatjuk, hogy a felnőtt kézilabdacsapat volt az egyetlen, amely nem tudta elérni a célját, hiszen nem sikerült megragadnunk az élvonalban. 

PVÁ: Lehet, hogy furcsán hangzik, de a kiesés ellenére is azt gondolom, hogy versenyképes a három évvel ezelőtt lefektetett kézilabda-stratégiánk és a kapcsolódó szakmai koncepciónk. Azaz, hogy a fiatal tehetségek gyűjtőhelyeként funkcionálva, az iskolai tanulmányokat az élsporttal összehangolva tudjunk ott lenni hosszabb távon az NB I-ben. A feltételrendszer ehhez adott, kiemelten gondolok itt a létesítményháttérre, ugyanakkor játéktudásban, játékerőben és tapasztalatban még a két bajnoki osztály határán mozgunk. Ez kiderült a mögöttünk hagyott szezonban is. A kiesés után már előre tekintünk, a jelenlegi csapat magja együtt marad, és szeretnénk visszajutni a következő szezonban a legjobbak közé, immár az egycsoportos NB I/B-ből. Abban biztos lehet mindenki, hogy alapvetően nem a költségvetésünkkel akarjuk felvenni a versenyt az ellenfelekkel. Az identitásunkat, játékos-politikánkat nem fogjuk feladni, nem nálunk lesznek a legjobb fizetések, viszont a klub által biztosított szakmai támogatások, valamint az elérhető játéklehetőség és a sportolói bánásmód legalább ugyanilyen hangsúlyos szempontokat alkotnak. Az utánpótlás-struktúrában a vízilabdához hasonlóan állunk, behatároltak vagyunk mind létesítményhasználat, mind gyereklétszám tekintetében, de mindkét sportág esetében kiváló partnerünk az ASI DSE, amiért mindig hálásak leszünk a vezetőségnek, különösen Eperjesiné Muts Évának. A jövőt illetően folyamatban van a képzőközponti kiemelésünk a kézilabda-szövetség által, ami nagy változást hozhat a működésünkbe.

ML: Árpi mindent részletesen kifejtett, én csak arra erősítenék rá, hogy nemcsak a sikerekben vagyunk ott a csapataink mögött, hanem a kevésbé eredményes időszakokban is. 
 

- A női kosárlabdacsapatunk hatodik lett az NB I/A-ban, a férfiaknál pedig negyedik lett a Vasas Akadémia az NB I/B-ben.

ML: Nagyon régóta mintaszerű munka folyik mind a női, mind a férfivonalon Bolyó Judit és Zöldi Péter tulajdonosok vezetésével Pasaréten. Az elnökségem első komoly partneri megállapodása 2004-ben az Euroleasinggel tehát nemcsak a létesítményfejlesztés miatt volt nagyon fontos, hanem nekik köszönhetően ebben a sportágban is el tudtunk kezdeni építkezni. Olyannyira, hogy női vonalon például rengeteg Vasas-nevelésű játékos került az NB I-be, illetve a válogatottba, de akár a Sopron friss Euroliga-győztes csapatát is említhetném ilyen szempontból. És bár a kosárlabda egy fiatalabb sportág klubon belül, már itt is vannak évtizedes kötődések, nem véletlen, hogy az idei közgyűlésünkön két kiváló szakember, Diósadi Deák Éva és Krivacsevics Dragoljub is a klubunk örökös tagja lett. 

PVÁ: Ahogy Laci is kiemelte, Pasaréten egy olyan rendszer működik több mint egy évtizede, ami az akadémiai produktivitásra épülve saját erőből teszi képessé a Vasast női vonalon a stabil élvonalbeli szereplésre. A férfiaknál pedig szintén vezető szerepe van a Vasasnak a fővárosban. A tulajdonosi elvárás világosan és következetesen van képviselve és ez visszaköszön az eredményességben is. A pasaréti modellben az a cél, hogy a sportológyermekek nemzetközi szintű alapképzést, majd a kiválasztást követően olyan szakmai felkészítést kapjanak, ami segít eljutni nekik a saját felnőtt csapaton keresztül a legmagasabb szintű professzionális kosárlabda világába. A kosárlabdaklub vezetőivel közösen mindent elkövetünk azért, hogy a sporttámogatások terén is el legyen ismerve ez a kiemelkedő szakmai nevelőmunka. Ezzel kapcsolatban kulcskérdés a létesítményhelyzet alakulása. Jelenleg napi szinten közel ezer sportoló látogatja a Pasaréti Sportcentrumot. A meglévő lehetőségek már egy ideje nem tudják kiszolgálni az igényeket, kevés az edzőfelület és az öltöző. A sporttelep jelentős megújításra vár. Az utóbbi egy évben minden jogi és szabályozási feladatot elvégeztünk a jövőbeni fejlesztések érdekében, melyek megvalósulásához nagyban hozzájárulhat a kosárlabdasportágunk eredményessége is.

- Az eddigiekből elég egyértelmű kép rajzolódik ki, és úgy tűnik, összességében is optimisták lehetünk a csapatsportágaink jövőjével kapcsolatban.

PVÁ: A nyári szünet után NB I-es foci vár a Vasas családra. Reméljük, vízilabdában még fényesebb érmet nyerünk jövőre a bajnokságban. Kézilabdában az a cél, hogy sikerüljön egyből a visszajutás az élvonalba. Kosárlabdában a fiatalok továbbra is meg tudják őrizni a jó szereplést. A röplabdacsapat pedig jó eséllyel szintén megtarthatja vezető szerepét itthon, és szintet léphet a nemzetközi porondon. Hosszú volt az út, de úgy néz ki, sikerült a partnerekkel közösen újra erősebbé tenni a Vasast a csapatsportok terén is. 

ML: Tényleg nagyon biztató a jövő, és miközben hallgattam Árpi válaszait, tovább erősödött bennem az érzés, amiről már sokszor beszéltem, hogy nagyon jó csapat dolgozik a Vasasnál. Ahogy végigvettük a csapatsportágakat, jól kirajzolódott, hogy ma a klub sikeressége már rengeteg szereplőn múlik, legyen szó akár felnőtt, akár az alapfeladatunkat jelentő utánpótlássportról. Nekünk ma már az egyik fő feladatunk, hogy ezt a rendszert összetartsuk, megtaláljuk a közös hangot a különböző tulajdonosokkal, és a gyakorlati tapasztalatainkat figyelembe véve az operatív munkát és a döntéseket is segítsük. Természetesen folyamatosan jönnek új kihívások és feladatok, de egyre több puzzle kerül a helyére, ami segíti az építkezést és a stabil, eredményes működésünket. A háttérben pedig eközben rengeteget dolgozunk a sportberuházások előkészítésén, hiszen a sportszakmai fejlődés csak akkor lehetséges, ha a létesítményeink folyamatosan megújulnak, bővülnek, annak érdekében, hogy minden sportág számára elegendő és minőségi edzőfelület álljon rendelkezésre.