A bajnoki idény nagyon nehezen indult, a kedvezőtlen sorsolásnak köszönhetően hat vereséggel kezdtünk. Nem lehetett könnyű a helyzet kezelése.

Ez így igaz, egymás után veszítettük el a mérkőzéseket, ami lelkileg nagyon megviselte a lányokat. Hiába tudtuk, hogy nálunk erősebb csapatokkal szemben maradtunk alul, a vereség akkor is vereség. Egyedül a Cegléd ellen lett volna lehetőségünk egy fordított eredményre, hiszen tőlük szoros meccsen, négy ponttal kaptunk csak ki. Egy ilyen helyzetben mindenki nehezen őrzi meg a hitét, fiatal játékosok esetében pedig ez még inkább így van. Nekik ugyanis még sem az önbizalmuk, sem a tapasztalatuk nem olyan erős és gazdag, hogy rezzenéstelen arccal állják a pofonokat.

Mivel tartotta bennük a lelket?

Ezt nehéz konkrétan megfogalmazni, de az igaz, hogy nagyon sokat beszélgettünk. Próbáltam egy kifejezetten kommunikatív úton haladni, a gyakorlások után a szokásosnál is több időt töltöttünk együtt. Mindenkit meghallgattam, bíztattam. Az edzéseken pedig nagyon keményen, kizárólag az előttünk álló feladatokra koncentráltunk. Próbáltam meggyőzni őket arról, hogy ezzel a hozzáállással a szezon végére pontosan ott leszünk, ahol lennünk kell. Függetlenül attól, hogyan sikerült a rajt.

Milos Pavlovic fontosnak tartja a jó kommunikációt. Itt éppen Papp Klaudiával a Szekszárd elleni meccs előtt beszélik meg taktikát

És valóban ott voltak, pedig a szerencsétlen sorsolás, csak egy volt a nehézségek közül.

Az idei szezon értékelése során, természetesen a kezdetekről is beszélnünk kell, hiszen végül idegenlégiós nélkül vágtunk neki a szezonnak. S bár eleinte úgy gondoltuk, majd az idény során igazolunk valakit, végül nem így történt. A célunk a legjobb nyolcba kerülés volt, és a lányok maguk is nehezen hitték el, hogy ez ebben a felállásban sikerülhet. Ezért lett a DVTK elleni győzelem a bajnokság kulcspillanata, hiszen egy nálunk nagyobb játékerőt képviselő együttest sikerült legyőznünk. Ez a siker mentálisan nagyon sokat jelentett a játékosainknak, hiszen aki megveri a DVTK-t, az rossz csapat nem lehet.

Az együttes láthatóan egyre jobban magára talált a bajnokság előrehaladtával. Minek volt ez köszönhető?

Mindenképpen a folyamatos és kemény edzéseket említeném az első helyen. De nagyon sokat segített például Heljic Sara és Radócz Fanni felépülése. Előbbi az alapszakasz végén kifejezetten fontos pillanatokban lett meghatározó játékos. Utóbbi a meccseken ugyan kevesebb lehetőséghez jutott, ám az edzéseken egyértelműen emelte a munkánk színvonalát. A szezon közepén jó és rossz pillanataink egyaránt voltak, de a tudatos tervezés révén jól jöttünk ki a nehéz helyzetekből, a hajrá pedig tökéletesre sikerült. S bár az akkor már komplett csapattal felálló DVTK-t nem sikerült ismét meglepnünk, az ellenük játszott igen biztató találkozó megalapozta a következő három győzelmünket. Összességében kijelenthető, hogy folyamatosan fejlődtünk, hétről hétre jobbak lettünk.

Az agresszív kemény védekezés egész idényben a csapat erőssége volt

A playoffban ezúttal nem a hazai éllovas Sopron ellen kezdtünk, hanem az alapszakasz második helyezettje, a Szekszárd ellen.

A második számú magyar euroligás együttes ellen nagyon jól játszottunk az első összecsapáson, amire büszkék lehetünk, a másodikon már kijött ellenfelünk tudásfölénye, s talán mi is a következő körre gondoltunk. Számunkra a Csata elleni párharc volt különösen fontos, amelyre mentálisan és fizikálisan egyaránt tökéletesen felkészültünk. Így sikerült megtörnünk a játékukat, s végül harminc ponttal nyernünk. Ezen a találkozón az idény messze legjobb dobószázalékát produkáltuk és mindig a legjobb döntéseket hoztuk meg. A másodikat kicsit megszeppenve kezdtük, s bár a Csata nagyon keményen indult, végül játékosaink megmutatták igazi arcukat és az utolsó két perc tökéletes összpontosításának köszönhetően nyertünk. Ezzel bejutottunk a legjobb hat közé, ami nemcsak a saját erőnkhöz képest volt nagyobb teljesítmény, mint tavaly, de az ellenfelek ismeretében is. A BEAC és a Cegléd egyaránt erősebb csapattal állt fel, de szerintem a Győr és DVTK összeállítása is jobb volt, mint egy évvel korábban. A mögöttünk álló egyéves munka eredménye és a közösen szerzett tapasztalatok azonban nálunk is beértek, és ez öltött formát a hatodik helyezésben.

Miben volt a csapat igazi ereje a bajnokság során?

Talán abban, hogy nekünk nincsenek szupersztárjaink, akik meccsenként húsz-harminc ponttal húznák maguk mögött a többieket, viszont van egy összetartó közösségünk. Egy igazi csapat. A vezéregyéniségekre persze nálunk is több felelősség hárul, a játékosaink között még sincsenek óriási különbségek. Kialakítottunk egy olyan jó csapatjátékot, amelyben mindig más valaki viszi a prímet, miközben a kollektíva maga a lehető legmagasabban szinten teljesít. A statisztikánk védekezésben jobb volt, mint támadásban, nem tartozunk a legjobban dobó együttesek közé, de jelenleg számomra az a fontos, hogy fiatal játékosaink a nehéz dobásokat is el merjék vállalni. Mert ha most még nem is megy be, holnap vagy holnapután igen.

Mit gondol az európai kupaszereplésről. Ez a csapat érett lenne már rá?

Egy sportolót mindig nagy ambícióknak kell vezetnie. Napról napra jobbá, erősebbé, sikeresebbé válni. Több szinten is dolgoztam már kontinens szerte, s úgy gondolom, akadémistáink fejlődésére is jó hatással lennének az országhatárokon túlnyúló, magas színvonalú mérkőzések. De a részvétel nemcsak a csapaton múlik, hiszen a csarnokunk pillanatnyilag nem alkalmas az európai kupameccsek vendégül látására, s bizony az utazási költségek is magasak. De az biztos, hogy a részvétel irányában haladunk.

A Vasas Akadémia igazi csapatként küzdötte végig az élvonalbeli bajnokságot

Bár az új idény még messze van, fejben már bizonyára megvannak az elképzelései, akár a távolabbi jövőt illetően is.

Egy edzőnek mindig rendelkeznie kell szezonokon átívelő víziókkal, nekem is megvan a sajátom. Ugyanakkor lépésről-lépésre, meccsről-meccsre is tudni kell gondolkodni. A fiatal csapatok esetében ezek a távlatok még hosszabbak is lehetnek, a fejlődésüktől függően két-három évet is felölelhetnek. A szakmai munkát az eddigi szigorral kell folytatnunk, ugyanakkor hosszabb kispadra is szükségünk lesz, amennyiben előbbre szeretnénk lépni. Márpedig mi azt szeretnénk, hiszen, ahogy mondtam, ambíciók nélkül nem lehet pályára lépni.

Második évét zárta Pasaréten. Elégedett az eddigi eredményekkel?

Elégedettnek kell lennem, hiszen mindkét alkalommal túlteljesítettük az elvárást. Ami számomra azonban a helyezésnél is fontosabb, hogy jó irányban változott a csapat hozzáállása, egyfajta győztes szemlélet alakult ki a játékosokban. Ehhez tettük hozzá a sok munkát, az eredmény tehát egyfajta következménye a két igen fontos tényező összhangjának. Csak a hitet kell a lányokban megtartani, hogy igenis sokra hivatottak. De ez a jövőben is elsősorban az én feladatom lesz.

Fotók: Vasas Attila