TEVA-Vasas-UNIQA – Groupama-Honvéd 7–5 (1–3, 2–0, 1–1, 3–1)
Komjádi uszoda, 500 néző
Vezette: Vojvoda, ifj. Juhász Gy.
Vasas: Nagy V. - Decker, Katonás 1, Powers, dr. Kiss G., Kovács R. 2, dr. Steinmetz B., Csere: Boskovic 2, Vörös 2, Vámos, Hőna, Takács B.
Vezetőedző: Földi László
Honvéd: Gergely - Salamon, Jansik, Szívós, Tóth M., Gór-Nagy 2, Hárai 2, Csere: Székely, Bátori 1, Angyal
Vezetőedző: Vad Lajos
Emberelőny/gól: 14/2 ill.: 11/0
Büntető/gól: 1/1 ill.: 0/0
Kiállítás cserével: Katonás ill.: Szivós
Kipontozódott: Jansik, Angyal.
A Honvéd a görögországi LEN-Kupa, míg mi a hazai Euroliga-párharc után próbáltunk kilábalni a vereség okozta sokkos állapotból szombat este. A sebek nyalogatására nem sok idő jutott, már csak azért sem, mert a két csapat bajnokija a rájátszás szempontjából igen nagy jelentőséggel bírt.
Rangadó ide vagy oda, alig néhány tucat szurkoló foglalt helyet az „angyalföldi szektorban” fél kilenckor. Ez az érdektelenség bántó, csapatunk kezdése pedig fájó volt. Két Hárai és egy Gór-Nagy gól miatt rögtön az elején háromgólos hátrányba kerültünk. Csak a negyed legvégén sikerült szépítenünk, Boskovics ötméteresből jegyezte az első találatunkat.
A második felvonásban Kovács Róbert akciógólja mutatta, hogy valami elkezdett pislákolni, persze mindez nem sokat ért volna Nagy Viktor védései nélkül. Végül a nagyszünet előtt negyven másodperccel sikerült egalizálni, Katonás extázisban ünnepelte a 3-3-as eredményt jelentő előnygólunkat. Mi pedig szusszanhattunk egyet: elsősorban a jó védekezésünknek hála sikerült feledtetni a rémálomszerű kezdést.
A harmadik negyedet már csak a partról figyelte a vendégek legjobbja Szivós Márton, akit a félidő végén végleg cserével kiállítottak. Sokáig nem esett gól, elsősorban a gyatra fórkihasználás miatt, ezt a szünetet Gór-Nagy törte meg, akinek a találata újra Honvéd-előnyt eredményezett (3-4).
Az mindenesetre feltűnő volt miközben szemléltük az eseményeket, hogy a játékvezetők sincsenek a helyzet magaslatán, rengeteg kritika érte a tevékenységüket mindkét oldalról egyaránt.
A negyed utolsó percében Boskovic gondoskodott arról egy sistergős bomba formájában, hogy ne maradjunk gól nélkül, így 4-4-ről, azaz gyakorlatilag a „nulláról” rugaszkodhattunk neki az utolsó nyolc percnek.
A hajrá jól kezdődött, hiszen rögtön az elején Vörös szerzett egy mintaszerű centergólt Boskovic passzából (először vezettünk), de még jobban folytatódhattak volna az események, ha horvát légiósunk nem a kapufát találja el ziccerben. Ehelyett Bátori módosította újra döntetlenre az eredményt egy távoli lövéssel (5-5).
A szokatlan gólzápor folytatódott ezután is, Kovács Róbert, majd Vörös is betaláltak, ez pedig igencsak jót tett a kedélyállapotunknak, a legjobbkor húztunk el kettővel (7-5). Innentől már csak arra volt szükség, hogy hátul tartsuk a frontot, ez pedig Nagy Viktor vezérletével sikerült is.
A végén ugyan lassan teltek a másodpercek, de csak azért, mert elromlott az óra, a győzelmünket egyébként nem fenyegette komoly veszély. 7-5 győztünk: értékes siker egy komoly rangadón, az ősi riválissal szemben.
