Szinte nem is sikerülhetett volna jobban magyar és vasasos szempontból a húsvéti hétvégén rendezett párizsi párbajtőr-világkupa.

Szombaton az egyéni versenyben klubunk ígérete, Koch Máté parádézott, aki egészen az elődöntőig menetelt, több klasszist is búcsúztatva, ott pedig egy peches találattal kapott ki a hazaiak versenyzőjétől. A bronzérem így is remek, ráadásul Máté már régóta várt egy ilyen kiugró nemzetközi eredményre.

- A múltkori budapesti gp-n már egészen jól ment a vívás, aminek azért is örültem, mert előtte a covid miatt volt egy pár hét kihagyásom, de szerencsére a megfelelő szakemberek segítségével sikerült problémamentesen visszatérnem. Mondhatom, hogy most Párizsban sikerült egy újabb lépést tennem előre, és egyébként is szeretek ott vívni, hiszen a legelső felnőtt dobogómat is ott értem el még 2019-ben. A főtáblán egész nap elképesztően pörögtem, féltem is, hogy túl sok lesz, de végül pont sikerült megtartanom a jó szintet. Pedig a sorsolásnak nem örültem, az olasz Cimini nem a legkellemesebb ellenfél számomra, de sikerült nyernem, ahogy aztán később a világranglista-vezető Limardo ellen is. Annak nagyon örültem, változatos kis asszó volt, de úgy éreztem, uralni tudom a pástot. Az elődöntőben a francia ellen egy tussal kaptam ki, mondhatom, hogy kicsit lejtett is neki a hazai pálya, hiszen kaptam egy piros lapot sorsdöntő pillanatban, de utólag azt mondom, ha ez kellett a csapataranyhoz, akkor ám legyen!  Nagyon tudom értékelni az egyéni bronzérmet is. Ez összességében egy remek hétvége volt, sikerült szépen előrelépnem a világranglistán is, lőtávolon belül van a legjobb tizenhat, de még véletlenül sem fogok hátradőlni, hiszen a válogatott tagságért is öldöklő harc folyik itthon.
 

Koch Máté és mestere, Halla Péter

Ahogy Máté is utalt rá, a csapatverseny még az egyéninél is jobban sikerült: a Siklósi Gergely, Andrásfi Tibor, Nagy Dávid, Koch Máté összeállítású négyes ugyanis leiskolázta a mezőnyt, és némiképp meglepő módon, de teljesen megérdemelten nyerte meg az aranyérmet. Erről a napról a másik vasasos versenyzőnket, Nagy Dávidot kérdeztük.

- Sajnáltam az egyénimet, egy tussal kikapni sose jó dolog, ez tényleg egy kis nüánsz, vagy néha egy kis balszerencse, de utólag azt mondom, így legalább több energiám maradt a csapatra. Vártuk már egyébként is ezt a csapatversenyt, utoljára Bernben negyedikek lettünk ebben a felállásban, és az is egy jó érzés volt. Régóta ismerjük egymást így négyen, abszolút megvan a bizalom, és tényleg együtt lélegzünk a páston, szerintem ez látszódott most hétvégén is. Azt éreztem, hogy vasárnap mindenki tudott hozni egy jó alapot, és emellett jöttek felváltva az extrák is. Nekem Korea ellen volt a napom fénypontja, az elődöntőben Andrásfi Tibi remekelt, Siklósi Geri hozta a befejezéseket, Máté pedig nagyon jól tudott beszállni. Általában az asszók közepén el tudtunk lépni, egyedül az ukránok voltak szívósak végig, ott csak a hajrában dőlt el, a döntőben pedig azt éreztem a franciákon, hogy kicsit lebecsülnek minket, mi viszont nem agyaltunk, csak élveztük a vívást, és szerintem már az első pár asszóban alaposan megleptük őket.

(fotók: hunfencing)