Somlai Béla, klubunk aranygyűrűse néhány éve így mesélt a vasasos kezdetekről és a kötődésről:

- 1976-ban kerültem a Vasasba Pasarétre, ahol akkor még nem épült fel a jelenlegi vívócsarnok, a főépületben volt a vívók főhadiszállása. Akkoriban éppen olyanoké, mint például Kovács Tamás, Marót Péter, vagy Hammang Feri. Nem akármilyen társaságba csöppentem a Testnevelési Főiskola elvégzése után, ahol edzőnek tanultam. Már jóval a diploma megszerzése előtt elgondolkodtam azon, hogy hol is kezdhetnék el dolgozni. Budapesten két olyan hely volt, ahol a kardvívást nagyon magasszinten űzték, a Vasasban és a Honvédban. Én valamiért a Vasasnál próbálkoztam, és az álmom természetesen az volt, hogy sikeres vívókat neveljek. Fontos elem volt a későbbi sikerekben, hogy az első időszakban remek edzőktől tanulhattam a Vasasban, de ez talán nem annyira meglepő, hiszen a klub mindig is híres volt az ott folyó szakmai munka magas színvonaláról.  Az első időszakban a sportágat kiemelkedő szinten oktató Mendelényi Tamástól, később Batizi Sándortól, majd Szepesi Lászlótól leshettem el munkamódszereiket. Természtesen az is sokat jelentett, hogy a versenyeken, ahova eljutottam, komoly tudású eredményes klasszisokat láttam vívni, rengeteg mindent tanultam így is. A begyűjtött tapasztalatokat aztán szintetizáltam a saját elképzeléseimmel, és így alakult ki az, hogy miként dolgozom, és milyen edző vagyok. Az eltöltött több mint negyven esztendő a Vasasban számomra azt jelzi, hogy anno jól döntöttem, megtaláltam a helyemet. Azt meg bármerre jártam a világban, mindig megtapasztaltam, hogy ismerik a Vasas nevét.

Gerevich Györggyel, Szilágyi Áron nevelőedzőjével Pasaréten
 

Edzői pályafutása kapcsán igazán nem lehet hiányérzete, Ferjancsik Domonkostól kezdve Lengyel Balázson át egészen a csúcspontig, Szilágyi Áron olimpiai aranyáig rengeteg közös örömben volt részem tanítványaival. És a múlt idő nem indokolt, hiszen jelenleg is az ő versenyzője a magyar kardvívás egyik nagy ígérete, a Vasas ifjúsági olimpiai bajnoka, Rabb Krisztián.

De hogy nem minden csak az eredményesség, arról így vallott Somlai Béla:

- Az edzői hivatás filozófiája tulajdonképpen ez: példamutatás az arra fogékonyak számára.  Egy sportoló a keményen végig dolgozott edzések eredményeként ugyan nem világbajnok, ám a vívóteremben elsajátítottakra bízvást építheti az életét. Kitartás, fegyelem, baráti kapcsolatok. Úgy gondolom, aki magasszinten sportol, az képes tanulni is.  Büszke vagyok arra, hogy több tanítványom is bizonyította ezt. Csak kiragadva: a Nagy testvérek korosztályos világbajnokok lettek és elvégezték az orvosi egyetemet. Számomra ez is bizonyítja, hogy a vívás nemcsak fizikai, hanem szellemi sport is. A feladat: hogyan járok túl az ellenfél eszén? Aki ezt megtanulja eredményes lesz a páston, de ezen túl a szórakozását is megtalálja a teremben.

És hogy milyen hetvenévesnek lenni?

- Az ébredés ma hetvenévesen is ugyanolyan volt, mint máskor, de persze az ember ilyenkor készít számvetést. Arról, hogy mit ért el és milyen feladatai vannak még. Örömmel mondhatom, hogy én még látok a vívásban célt és motivációt, 2024-ig biztosan. Rabb Krisztián személyében van egy olyan tanítványom, aki szeretne komoly részese lenni a párizsi olimpiai felkészülésnek felnőtt szinten, sőt, talán még ennél is több lehet benne. Ennek érdekében dolgozunk, és másszuk meg nap mint nap a lépcsőfokokat. Örülök neki, hogy fizikálisan még bírom, meg is teszek ennek érdekében mindent, sokszor az edzések után este kilencig is ott maradunk Pasaréten a teremben Krisztiánnal és dolgozunk. Sosem az az ember voltam, aki kullog a többiek után, rengeteget változik a vívás, én pedig próbálok olyan dolgokat kitalálni időről időre, amiből előnyt kovácsolhatnak a tanítványaim.

Kerek születésnapján sok boldogságot, jó egészséget, és további sikereket kíván a Vasas család Somlai Bélának!