, 2019.12.01. | Vízilabda

Negyvenedik születésnapját ünnepli vasárnap a kétszeres olimpiai és kétszeres világbajnok, négyszeres BL-győztes Madaras Norbert, aki 2001 és 2004 között volt a Vasas játékosa.

„Leginkább a fiatalságom jut eszembe” – válaszolta arra a kérdésünkre, mi ugrott be a Vasassal kapcsolatban először, amikor megkerestük a mostani interjúkéréssel.

„És az, hogy nagyon szép három évet töltöttem a Vasasban. Egy kicsit sajnálom, hogy nem lettünk bajnokok, mert a három év alatt kétszer szerintem teljesen megérdemeltük volna, nagyon jó csapat voltunk. Ha akkor bajnok leszek, lehet, hogy az egész életem másként alakult volna, de ez nem hiányérzet, tényleg nagyon szép évek voltak. Jó szellemű, jó társaság volt, jóban voltam mindenkivel, leginkább Somával, aki odahívott (Somossy József, a csapat akkor edzője – a szerk.). Neki tényleg sokat köszönhetek.”

Madaras Norbert, aki jelenleg a Ferencváros szakosztály-elnöke, valamint a Magyar Vízilabda Szövetség alelnöke, elmondta, már Faragó Tamás is hívta azt megelőzően, amikor még Egerben játszott. Akkor azonban a BVSC-t választotta, az sem volt akármilyen csapat. Két évvel később kipróbálta volna magát Firenzében, meg is egyezett az olaszokkal, de végül egy szabályváltozás miatt (csak kevesebb légiós játszhatott az olasz bajnokságban), itthon maradt, s miután Somossy József kitartóan győzködte, a Vasast választotta. Az első év után mennie kellett volna Firenzébe, de annyira jól érezte magát klubunkban, hogy már nem akart váltani.

„Rögtön az első évben Magyar Kupát, KEK-et nyertünk, ezek hatalmas élmények voltak. Nagyon szerettem a Komjádiban játszani, de most is nagyon szeretem ezt az uszodát, jó volt a légkör a csapatban. Eleinte a fiatalokkal, Vindisch Ferivel, Varga Danival voltam a legjobb viszonyban, de Attila volt a csapatkapitány (Vári Attila – a szerk.) és ő is mindig rendes volt velem, de mondhatnám Kósz Zolit, a másik olimpiai bajnokot, kellett az ő segítségük is az elején. Jó társaság volt, jött aztán Kása, Steinmetz Barni, szeretettel gondolok ezekre az évekre. De jó kapcsolatban voltam a szurkolókkal is, azért akkor mi telt házas meccseket játszottunk a Komjádiban, és arra is emlékszem, milyen sokan eljöttek például Zágrábba is” – emlékezett Norbi, aki a második év végén három hónap erejéig Földi László, majd az utolsó évben Kásás Zoltán irányítása alatt játszott a Vasasban.


Fotó: Madar Dávid

Azután pedig jött a Pro Recco, kérdés, mennyire volt nehéz elhagyni a Vasast, s aztán már olimpiai bajnokként légiósnak állni.

„Érdekes, mert annak ellenére, hogy a harmadik év végén egy kicsit szétszedték a csapatot – elment Kása, Csuviék, Kósz Zoli abbahagyta – engem meg akartak tartani, viszont én akkor úgy gondoltam, hogy megpróbálom a Reccót, vonzóbb volt akkor már az az ajánlat. Kicsit sajnálom, hogy a bajnoki címnek nem lehettem aztán részese, igaz, arra még egy-két évet várni kellett.”

Madaras Norbert aztán a Reccóval négyszer nyert Bajnokok Ligáját, kilencszer lett olasz bajnok, hétszer olasz kupagyőztes. A pekingi újabb olimpiai bajnoki cím után még két vb-ezüst, majd 2013-ban újra vb-arany következett, máig ő az egyetlen magyar férfivízilabdázó, aki két vb-győzelemmel büszkélkedhet (a hölgyeknél Stieber Mercédesz mondhatja ezt el magáról).

S aztán összejött a magyar bajnoki cím is, 2014-ben hazatért Olaszországból Szolnokra, ott kétszer is nyakába akaszthatták az aranyérmet. 2018-ban ugyancsak ünnepelhetett, de már a Ferencvárossal, amellyel két Európa Kupa-sikert is megélt még játékosként. Az újabb Bajnokok Ligája-sikert, 2019-ben már szakosztály-elnökként élhette át, nem kérdés, hogy jól érzi magát jelenlegi szerepkörében.

„Általában nehéz az átmenet akkor, ha valaki abbahagyja a játékot, nem mindig találja meg rögtön a számításait a civil életben, nálam ez nem így történt, ez egy nagy szerencse. Elfoglalt vagyok, nagyon szeretem a munkámat, mondhatom, hogy kiegyensúlyozott vagyok. Igazából jelenleg a legjobb helyen dolgozom, akár a Fradit, akár a szövetségben vállalt feladatot illeti. Egy-két meccs azért hiányzik, gólokat is szerettem lőni, de azért napi szinten már nem tudnám azt elvégezni, mint amit egy profi játékosnak kell” – mondta Norbi, aki még akkor is a Vasas-szurkolók kedvence maradt, amikor már nem a Komjádiban játszott.

S hogy hogy éli meg a Vasas jelenlegi helyzetét?

„Sajnálom, mert egy jó Vasasra szükség lenne. Pont erről beszélgettünk sokakkal, még Markovits Lacival is nemrég, hogy a Komjádit igazán a mostani Fradi mellett egy jó Vasas, és talán egy jó Újpest tudja, tudná megtölteni a fővárosi klubok közül. A Vasas mindig is Vasas marad, nagy tradíciókkal, sajnálom, hogy tavaly osztályozót kellett játszania. De azzal is tisztában vagyok, hogy nagyon nehéz életben tartani és a csúcson tartani egy klubot, főleg, ha teljesen elölről kellene kezdeni a csapatépítést. Az élet ilyen, létezik egyfajta körforgás. Amikor a Reccóval Nagyváradon vagy Barcelonában játszottunk a BL négyes döntőjében, az igazán nagy hangulatot ott is a Vasas-szurkolók csinálták, bízom benne, hogy lesz még fentebb is a Vasas a jövőben” – tette hozzá Madaras Norbert.


Hirdetések