Mi az, amit az eredményeken túl kiemelne a Vasas ökölvívó szakosztályának életéből, a hátunk mögött hagyott esztendőben? 
- Legfontosabbnak dolognak azt tartom, hogy Bacskai Imre, Barta Zsolt és Körösi Sándor személyében, három kiváló edző biztosítja a stabil szakmai alapot. Az eltelt két és fél évben - amióta a szakosztály élén állok -, kellőképpen összeszoktunk egymással, azt hiszem, hogy nagyon jó csapattal dolgozom együtt. 
Egy évvel ezelőtt közösen elhatároztuk, hogy megpróbálunk a Fáy utcában egy olyan közeget kialakítani, amelyben az eredményesség természetesen nagyon fontos szempont, de nem minden áron elérendő. Olyan műhelyt akartunk létrehozni, ami méltó a Vasas hírnevéhez és vonzó mindenki számára. 
Mit értek ez alatt? Azt, hogy olyan öklözőkkel akarunk együtt dolgozni, akik nem csak szakmailag, hanem emberileg is megfelelnek az elvárásainknak. Úgy vélem komoly lépéseket tettünk ennek érdekében 2009-ben, hiszen olyan versenyzőink vannak, akikre stabilan számíthatunk ebből a szempontból. Megszűntek a sértődések, a közösséget bomlasztók szép lassan eltűntek, rend és fegyelem van a bokszteremben. Kiszámíthatóan történik minden, tudja mindenki, hogy mire számíthat tőlünk és ezért mi mit várunk el tőle. 

Nemrégiben a felnőtt OB-val zárult az idény, elégedett az ott látottakkal? 
- Mind az öt indulónk döntős volt, Bacskai Balázs és Darmos József megvédte bajnoki címét,  nekik jutalomjáték volt ez az OB, számukra hosszú évekig a bajnoki arany lesz a hazai mérce, hiszen nincs igazán komoly vetélytársuk itthon.
 Az igazi meglepetést Vass Tamás szereplése jelentette - a kívülállók számára. Ő hosszabb kihagyás után tért vissza az ökölvíváshoz, a bajnokságra - ahol ezüstérmes lett -, napi tíz óra fizikai munka mellett készült fel. Nagyon nagy tehetségnek tartom, hatalmas erejű, félelmet nem ismerő öklöző, de még rutint kell szereznie. Úgy tűnik ő is roppant motivált a jövőbeli sikerek érdekében, a közeljövőben dől el, milyen lehetőségeket tudunk számára biztosítani a klubon belül. 
Ráth Miklós is nagyon tehetséges, szorgalmas versenyző, akit nagyon elkeserített az elveszített döntő, de el kell ismernünk ezúttal jobb volt az ellenfele. Kitartó munkával ő is sokat fejlődhet még. 
Külön történet Bouquet Bencéé, akit a fináléban leléptettek. Kiváló technikájú, szenzációs mozgáskultúrájú bokszoló, de könnyen kibillenthető a mentális egyensúlyából. Jól tudják ezt riválisai is, és erre tudatosan készültek. Hiába vezetett Bence fölényesen, háromszor intették - joggal vagy jogtalanul ebbe most ne menjünk bele -, a vége pedig az lett ami. Ez komoly tanulópénz volt a számára és nemcsak átvitt értelemben, hiszen tekintélyes prémiumtól esett el. 

Volt egy világbajnokság is szeptemberben… 
- Előzetesen mind Bacskaitól, mind Darmostól többet vártunk mint a legjobb 16 közé jutás. Azt azonban tudni kell, hogy rendkívül pechesek voltak a felkészülésük alatt, hiszen mindketten komoly sérülésen estek át, betegek is voltak, így nem a valós tudásukat tükrözi a Milánóban mutatott teljesítményük. Zárójelben azért megjegyzem, volt pozitív hozadéka is ennek a pechszériának, hiszen például Darmosnak a kényszerű kihagyás alatt rendbe jött egy korábbi, régóta problémát okozó kézsérülése. 

Mit vár 2010-től? 
- Nagyon nem rossz csapat ám ez a mai Vasas sem, de jövőre még jobbak leszünk. Amikor elkezdtük a közös munkát az utánpótlásunk még nagyon foghíjas volt, most azonban már egyáltalán nincsen így. Ezt jelezi a junior OB-n szerzett két aranyérmünk, és az hogy a Debrecen és a KSI előtt az összesített pontversenyt is megnyertük Győrben, ezen kívül már serdülőink között is számon tarthatunk komoly tehetségeket. Ezek a gyerekek mind saját nevelésűek, hozzánk tartoznak minden szinten, és ott vannak előttük a példaképek, a korábban említett ötfős mag, akik bármilyen versenyen éremesélyesként indulhatnak. Ezért én kifejezetten optimista vagyok a jövőt illetően.