Miskolczi Tamás 13 éves korában csatlakozott a Vasas sakkozóihoz, majd szinte még gyerekként került be a később OB I-be is feljutó csapatba. A mai napig hűséges támogatója a szakosztálynak, ha pedig ideje engedi, a Budapest Bajnokság meccsein ül asztalhoz piros-kék színekben.

A jeles napon az ünnepelttel közösen elevenítettük fel a Vasassal és a sportággal kapcsolatos emlékeit.

A kezdetek:
- Apámmal sakkozgattam sokat gyerekkoromban, valószínűleg emiatt kezdtem el komolyabban venni, később eljutottam az úttörő olimpiára, illetve néhány budapesti gyerekversenyre is. Az egyik ilyen alkalommal éppen csúnyán vesztésre álltam, amikor leült mellém egy úr és nézni kezdte a partit. Miután kikaptam, meglapogatta a vállamat, és megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem a Vasasban sakkozni. Ő volt Káposztás Miklós.

Vasas sakk szakosztály anno:
- Volt, hogy harminc-negyvenen is megjelentünk edzésen Pasaréten. A csapatbajnokságban kötelező volt egy 20 és egy 18 év alatti versenyzőt is nevezni, így én is utaztam mindenhova a többiekkel. Rikán nyertem, de maga a közösség nagyon megfogott, szerettem lejárni, imponáló volt, hogy ennyi felnőtt vesz körül. Máig szoktam emlegetni néhány vicces idézetet vagy történetet, amit akkoriban hallottam.

Vasas sakk szakosztály most:
- Nem szakadtam el teljesen ettől a családias közösségtől, ha hívnak, szívesen lejárok a Budapest-bajnokságba játszani. Azt pedig szomorúan látom, hogy mennyire fogy a szakosztály létszáma, ha Káposztás Miklós nem lenne, már biztosan nem beszélhetnénk Vasas sakkról. Neki ez tényleg a szívügye, és nagyon jól is csinálja.

Vasas-kötődés:
- Gyerekkorom óta Vasas-szurkoló vagyok, de manapság már ritkán látok élőben eseményeket. Tegnap, amikor néztem a Videoton nemzetközi kupameccsét, éppen azon gondolkoztam, hogy anno még Székesfehérvárra is leutaztam, amikor a Vasas ott játszott. Mára ez csak emlék maradt, de azért, ha vasasos sikerről hallok a hírekben, arra mindig felkapom a fejem…

A Vasas csapata 2000 tavaszán, Miskolczi Tamás a hátsó sorban balról a negyedik