Vasas – Békéscsaba 1912 Előre 1–1 (0–0) 
Illovszky-stadion, 800 néző. 
Vezette: Szilasi (Huszár, Hima) 

Vasas: Szatmári Z. – Polényi (Kovács D., 60.), Lucas, Görgényi, Katona M. – Thiago, Mehmedagic – André (Balogh B., 46.), Szilágyi P. (Füredi Á., 80.), Deyvison – Bobô. 
Vezetőedző: Joaquim Machado Gonçalves

Békéscsaba: Scsekics – Kiss Z., Lengyel D., Botis, Juhász Gy. – Varga N. (Pozsár, 69.) – Obot, Raducu, Nadaban – Randjelovics (Balázs J., 80.), Majoros (Leucuta, 63.). 
Vezetőedző: Dajka László 

Gólszerző: Majoros (0–1) a 9., Szilágyi P. (1–1) a 63. percben
Sárga lap: Bobô (70.) ill.: Varga N. (44.), Kiss Z. (61.), Nadaban (67.), Balázs (88.)

Az időjárás ugyan kellemesnek volt mondható péntek délután Angyalföldön, de az Illovszky-stadion lelátóin azért bőven lehetett üres helyeket találni. A tévés közvetítés és a munkanap sokaktól elvette az élő meccsnézés örömét, így nagyjából 700-800 ember tekintette meg a rangadónak minősülő NB II-es összecsapást. A kezdőrúgásnál a múlt – 85 esztendős legendánk Raduly József személyében –, a jelen, és a jövő találkozott.

Majoros Árpádot régis ismerősként fedezhettük fel a lila-fehérek kezdőjében, aztán arra is hamar rá kellett jönnünk, hogy ez a viszontlátás nem lesz túl kellemes, hiszen a támadó egy kontra végén éles szögből a kapunkba bombázott. Nyolc perc után hátrányba kerültünk.

Mivel addig is fölényben játszottunk, nem tűnt reménytelennek a helyzet. Nem is volt az, hiszen becsülettel támadtunk, de az ellenfél kapuja előtt rendre becsúszott egy-egy hiba, ami meggátolta a gólszerzés lehetőségét. Középen a Thiago remekül szervezett, Katona Máté és Szilágyi Péter pedig jól játszották be a széleket. Középen elsősorban Bobô feladata lett volna a gólszerzés, de néhány beívelés utáni fejesnél nem futotta többre tőle.

A 40. percben pedig csak Szatmárin múlt, hogy nem kaptunk újabb gólt. Középső védőnk, Lucas sorsdöntő helyzetben csúszott el, ám kapusunk végül leszedte a vendégcsatár lábáról a labdát, így a szünetre maradt a 0-1.

A második félidőben Balogh Bence beállításával próbálta meg edzőnk feldobni a támadójátékot, de sokáig úgy tűnt, hogy csak vesztettünk a lendületünkből. Legalább tíz percnek el kellett telnie mire újra értékelhető akciókat tudtunk vezetni. Végül egy ilyen után sikerült is egalizálni: a 64. percben Szilágyi lépett ki üresen egy labdával, és nagyjából tíz méterről átpasszírozta a kapuson a labdát.

Az egyenlítés után is folytattuk a támadáscentrikus játékot, amelynek eredménye több távoli lövés, illetve néhány közeli fejes lett. Az szemmel látható volt, hogy Kovács Dániel beállítása sokat segített, hiszen középpályás többször is könnyedén átkígyózott a békéscsabai védőkön. Mindemellett hátul azért figyelni kellett, hiszen nem adta föl teljesen gólszerzési törekvéseit az ellenfél. A 85. percben Pozsár került hatalmas helyzetbe, de Szatmári kétszer is védett, így megtartotta az egy pontot a csapatnak.

A mérkőzés utolsó momentuma egy Mehmedagic szabadrúgás volt húsz méterről, amely kevéssel a kapu felett szállt el, ezzel pedig a győzelmi remények is elrepültek. 1-1-es döntetlenre végeztünk a magukat feljutásra esélyesnek tartó Békéscsabával szemben.

dan    
fotó: Doba István