Nadia Smailbegovic 2017 tavaszán, alig több mint tizennégy évesen érkezett Pasarétre. Három évvel később, a 2020/21-es szezonban mutatkozott be az NBI/A-s női csapatban, s már ekkor több mint húsz percet játszott átlagban. A fiatal szerb játékos idényről idényre fejlődött, erősödött, s tavaly ősszel már hazája női válogatottjába is meghívót kapott, hivatalos Eb-selejtezőn léphetett pályára Szerbia képviseletében. Nem véletlen tehát, hogy a PEAC csapata is szemet vetett a Vasas Akadémián kiteljesedő kosárlabdázóra.

Pedig a kezdet egyáltalán nem volt könnyű, életében először került távol az otthonától és a családjától.  S ez még akkor is így volt, ha rögtön tudta, karrierje szempontjából sorsdöntő lehetőség a Vasashoz szerződni. Szerencsére nagyon gyorsan beilleszkedett az új közegbe, s bár élete nagy része a kosárlabdáról szólt és szól a mai napig, sok új barátot is szerzett, miközben Budapest szépségeit is örömmel fedezte fel. Kifejezetten szerencsésnek érezte magát azért, hogy – saját szavaival élve – Európa egyik legszebb városában élhet.

Nadia Smailbegovic az egyik szigetszentmiklósi játékos szoros védelme alatt Pasaréten

„Az első perctől kezdve az első csapattal együtt gyakorolhattam, hivatalos mérkőzésen azonban csak kicsit később, a játékengedélyem rendezése után léphettem pályára – idézte fel a kezdeteket Nadia Smailbegovic, aki szeptembertől már az idei bajnokságban 5. helyezett NKA Universitas PEAC csapatát erősíti majd. – Ahogy telt múlt az idő, egyre jobban megismertem a Vasas-rendszert, és hozzászoktam az intenzívebb edzésekhez, amely Szerbiában még nem tartozott a napi rutinomhoz. Nem könnyű feladat Igazán jó játékossá válni, sok sok idő, „vér és verejték” kell hozzá. Megpróbáltam a pályán és azon kívül egyaránt a maximumot adni, de tudom, hogy még nagyon sokat kell dolgoznom. Pasaréten megtanulhattam, hogy a kemény munka mindig kifizetődő, és ennek köszönhetően láthatóan haladok is a céljaim elérése felé. Az elmúlt hat év során minden területen óriási fejlődésen mentem keresztül, gyakorlatilag a Vasasnál nőttem fel, s itt jutottam el arra a szintre, hogy kosárlabdázónak mondhassam magamat. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy az itteni munka az olyan fiatal játékosok fejlesztésére fókuszált, mint amilyen én is voltam az érkezésemkor.”

Nadia szerint mindig is a szülei voltak a legnagyobb támaszai, ők segítették akkor is, amikor a Vasas Akadémiára érkezett. Pasaréten azonban Krivacevic Draguljeb is tárt karokkal és nyitott szívvel fogadta, s nemcsak a pályán, de azon kívül is mellette állt a nehéz helyzetekben. Ezért pedig örökre hálával gondol majd rá. De Milos Pavlovic vezetedző és segítője, Nenad Markovic is nagyon sokat tett hozzá a fejlődéséhez, többek között azt is tőlük tanulta meg, hogyan viselkedjen profi játékosként. Ahogy a többi lányt, őt is korán a mélyvízbe dobták, s olyan kihívásokkal teli helyzetbe hozták az elmúlt három év során, ami nagyban hozzájárult képességei kibontakoztatásához. Velük azonban nemcsak Pasaréten, hanem a szerb válogatottnál is együtt készülhetett, így gondolkodásmódjuk, játékrendszerük sohasem állt messze tőle.

„A csapatról magáról és a lányokról könyvet tudnék írni, annyi fantasztikus élmény köt hozzájuk – tért át a páratlan közösségi érzésre Nadia a pasaréti évek értékelésekor. – Ők lettek a családom, s bátran kimerem jelenti, hogy egyetlen ellenfelünknél sem volt olyan erős kémia érezhető, mint nálunk. Fiatal csapat voltunk, de a kemény helyzetekben olyan bátran küzdöttünk, úgy összetartottunk, hogy rendre túlszárnyaltuk önmagunkat. Annyira összebarátkoztunk az évek alatt, hogy biztos vagyok benne, hogy ez most már egy életre szól közöttünk!”

Nadiára (6) nem véletlenül vetett szemet a PEAC, hiszen ellenük is remekül játszott
 

Hogy mégis elfogadta az élvonalbeli női bajnokság ötödik helyezettjének ajánlatát, arra nagyon egyszerű a magyarázat. Szeretne kilépni a komfortzónájából, a Pasaréten töltött hatodik év végére ugyanis szerinte kicsit elkényelmesedett. Ez pedig egy a folyamatos fejlődésre vágyó sportoló számára sohasem jó. Még több kihívást szeretne, elsősorban az ország határain túl. A váltás legfőbb oka tehát az európai kupasorozatban való részvétel lehetősége. Ehhez pedig a jövőben saját magától éppúgy százszázalékos teljesítményt, az edzéseken pedig kemény munkát vár, mint a csapattársaitól.

„Egy az álmai megvalósításában bízó fiatal lányként érkeztem Pasarétre, s most nagy meccsrutinnal és önbizalommal, erős játékosként távozhatok egy még ígéretesebb jövő felé. Éppen ezért nagyon hálás vagyok a Vasas Akadémia teljes stábjának és vezetőségének mindazért, amit értem tettek az elmúlt évek alatt” – zárta a pasaréti időszak összegzését Nadia Smailbegovic, aki nagyon büszke arra, hogy ezidő alatt Szerbia felnőtt válogatottjába is meghívták, s ezzel egyik nagy álma már most meg is valósulhatott.

Fotók: Vasas Akadémia és hunbasket.hu