Közel másfél év után lép ismét Európa-bajnokságon tatamira a Vasas sokszoros korosztályos magyar bajnok karatékája, Mérő Bálint. A Tamperében augusztus 20-án kezdődő U21-es kontinensviadalra a szokásosnál is intenzívebben készül edzőjével, Egri Tamással.
Nem indult zavartalanul az Eb-felkészülés Mérő Bálint számára, a fiatal sportoló mégis bizakodóan néz a kontinensviadal elé. Sőt, már alig várja, hogy ott legyen. Pontosabban a Tatai Olimpiai központban, számára ugyanis már ott elkezdődik a visszaszámlálás.
„Jövő pénteken utazunk Tatára egy négynapos edzőtáborozásra, ahol már iszonyú nagy lesz a pörgés, én pedig attól a pillanattól kezdve lélekben már Tamperében leszek – beszél az Eb előtti utolsó két hét várható izgalmairól Mérő Bálint, aki számára egyre fontosabb a mentális felkészülés, aminek a kvalifikáció során nyújtott kiemelkedő teljesítményében is nagy szerepe volt. Az utóbbi időben ezen a téren, Horváth Éva segíti, aki nemcsak nyújtóedzéseket vezényel számára, de mentális trénerként is hasznos tanácsokkal látja el. – Nagyon jól ismerem a hazai mezőnyt és a saját képességeimmel is tisztában vagyok, ezért bíztam abban, hogy én képviselhetem majd a magyar színeket az Eb-n. Arra azonban mégsem számítottam, hogy a május elején rendezett selejtezőben ilyen fölénnyel nyerhetek. Ráadásul azon a héten érettségiztem, a figyelmemet tehát meg kellett osztanom a sport és az iskola között."
Az az érettségi pedig korántsem volt rutinfeladat, hanem emeltszíntű, mégpedig testnevelésből. Bálint ugyanis a TF-et célozta meg, ahová fel is vették. S bár nem az eredetileg tervezett sportszervezői, hanem a rekreációs és életmód szakra, de ez semmit sem változtatott az örömén. Ki tudja, talán éppen a tanulmányai segítik majd abban, hogy sportágában felnőttként is kiteljesedhessen majd, s a sikeres korosztályos éveket hasonlóak kövessék a nagyok között is.
Mester és tanítványa, Egri Tamás és Mérő Bálint, az újabb korosztályos bajnoki cím megszerzésekor
„Biztosan tanulunk majd olyan dolgokat, amelyeket már most is gyakorlok, vagy használok az edzések és a versenyek során, de egyelőre csak ösztönösen, vagy felületesen. Amikor ezek tudatossá válnak, megértem a mögöttük rejlő összefüggéseket, akkor lesznek csak igazán a segítségemre a tatamin is. Boldog vagyok, hogy ősztől a TF-re járhatok, tehát nemcsak az Eb-t várom, de az egyetemet is” – beszél izgatottan az előtte álló kihívásokról Mérő Bálint, akinek a közvetlen EB-felkészülés előtti bosszúságot épp az emeltszintű felvételin szerzett kisebb sérülése okozta. Szerencsére nem történt nagyobb baj, s a gyors gyógyulásban a Fájdalom Ambulanciának, személy szerint dr. Magyar Mátyás ortopéd traumatológusnak és Balassa Málna gyógytornásznak is nagy szerepe volt. Bokája két-három hét alatt rendbe jött, s az érettségi miatti nagy terhelésből is sikeresen regenerálódott. A nyarat már szinte megállás nélkül edzették végig mesterével, Egri Tamással. A csapattársak támogató és Bálint számára sokat jelentő biztatásától övezve.
„Az eddigi felkészülés egyáltalán nem mondható szokványosnak, sokkal intenzívebben dolgoztunk, mint bármikor korábban – avat be bennünket az utóbbi hetek kulisszatitkaiba a fiatal sportoló. – Szinte napra pontosan másfél év lesz az utolsó világversenyem és a tamperei rajt között. Ez elég hosszú időszak volt valódi megméretés nélkül, amit mi komoly edzéssel töltöttünk. Az utolsó hetekben ennek a munkának a finomhangolását végeztük, amely remélhetőleg a korosztályos EB-n hozza majd meg gyümölcsét."
Mérő Bálint nem szeretne túl nagy elvárásokat támasztani saját magával szemben, jóllehet ezt a hibát korábban többször is elkövette. S bár végtelen maximalizmusát nem tudja parancsszóra félretenni, most arra törekszik, hogy a realitás talaján maradva, csak és kizárólag a saját teljesítményére koncentráljon. A számszerű eredmény helyett.
„Egyetlen célom, hogy jól eljárjam a formagyakorlataimat, s ha ez győzelmekkel is párosul, az még jobb – vázolja tamperei terveit Mérő Bálint. – Szeretném a maximumot kihozni magamból, s hogy ez mire lesz elég, az csak ott és abban a pillanatban derül majd ki. Úgy lenne jó lejönni a tatamiról, hogy maradéktalanul elégedett vagyok saját magammal. Mondjuk ez nem lesz könnyű, mert ritkán fordul ilyen elő velem, általában mindig tudom hol és miben lehetne még javítani. De hát ez az elégedetlenség az, ami folyamatosan visz előre és jobbnál jobb teljesítményre sarkall. Most azonban elhatároztam, élvezni fogom a versenyzést, s nem figyelek semmi másra.”