- 2000-re tehető az első vasasos élményem, egészen konkrétan akkor igazoltak le Kaposvárról. Előd János és Csortos tanár úr figyeltek fel rám egy junior tornán. Mondanom sem kell, hogy számomra egészen hihetetlen volt, hogy Nagybajom és Kaposvár után a Folyondár utcába kerültem, a Vasas felnőtt csapatába, hihetetlen tudással és tapasztalattal rendelkező játékosok mellé. Mégsem volt nehéz a beilleszkedés, mindenki segített, és hamar én is rabja lettem a folyondáros-vasasos életérzésnek. Mindig voltak mögöttem, akik segítettek – kezdte a múltidézést az ünnepelt.
 

Persze arra is kíváncsiak voltunk, hogy a sok nagy siker, a bajnoki és kupaaranyak közül mi az a momentum, ami elsőre beugrik neki a vasasos évekből:

- Szerencsére tényleg sok nagy győzelmünk volt, de van egy pillanat, amitől a mai napig borsódzik a hátam. A Nyíregyházával játszottunk bajnoki döntőt, már 2-0-ra vezettek a párharcban, de visszajöttünk, és az ötödik meccs a Folyondárban következett. Amikor kimentünk a pályára, azt láttuk, hogy az egész lelátót befedi egy hatalmas Vasas-zászló. Elképesztő érzés volt ez a támogatást megélni, ilyen háttérrel bármire képesek voltunk…

Tormási Orsolya fontos tagja volt a kezdeti Jókay-érának, ami aztán egy nagy sikersorozattá vált. Meg is kérdeztük, hogy szerinte mi volt a kulcs ebben az időszakban:

- Hogy mi volt Zotya titka? Talán az, hogy fiatal szakemberként igazi újító volt. Motivált minket és izgalmas volt, hogy máshogy edzettünk, mint korábban. Mindannyian kíváncsiak voltunk, mi fog belőle kisülni. Aztán láttuk, hogy működnek a dolgok, és ez még további erőt adott.

És végül a jelenről is beszélgettünk:

- Érdekes az élet, mert hosszú időre kiszakadtam a röplabdából és a Vasastól is távolabb kerültem. Aztán mikor Róza-lányom harmadikosként úgy döntött, hogy kipróbálná a röplabdát, akkor ismét a Folyondárban találtam magamat. És olyannyira felpörögtek a dolgok, hogy most már Deák Ferenc mellé az utánpótlás szakmai stábba is bekerültem edzőként. A kisebbekkel foglalkozunk, akik nagyon fogékonyak, és jó érzés, hogy kérdeznek engem is a régi dolgokról. Nyilván sokat kell még tanulnom ezen a téren, de szeretném átadni a tapasztalataimat. A Vasasnál pedig minden adott a kiemelkedő nevelőmunkához, ezek a fiatalok talán nem is érzik pontosan, milyen jó dolguk van...

Tavaly nagy sikert aratott a képmontázs, amin Tormási Orsolya és lánya, Róza látszik, ugyanazon a szegedi tornán, ugyanazt a mozdulatot bemutatva, csak éppen 28 év különbséggel.

- Az alap, hogy semmit nem erőltetek nála, ahogy mondtam, a röplabda is a saját döntése volt, persze nyilván tudta, hogy anno én is játszottam. Meglátjuk, mi sül ki belőle, én csak azt szeretném, ha jól érezné magát. Egyébként is érdekes ez, mert most edzői és szülői szempontból is látom a röplabdát, és ezek nagyon érdekes nézőpontok. Az biztos, hogy szülőként is óriási áldozatok kellenek a sporthoz. Szoktam is mondani, hogy két család kell a sikerhez az utánpótlásban, a Vasas család és a gyerekek saját családja…