Sokaknak meglepetést okozott története harmadik Erste Liga-szezonjában az Opten Vasas HC együttese, amely amellett, hogy elérte rájátszást, többször meglepetést okozott az élmezőnybe tartozó csapatok ellen. A playoff negyeddöntőjében nagyon szoros csatában, 4-3-as összesítéssel esett ki az alapszakaszelső Corona Brasov gárdájával szemben. A vezetőedzőt, Ladányi Balázst kérdeztük a mögöttünk hagyott bajnoki évadról.

- Közel volt a továbbjutás a végső győzelemre is esélyes Brassó ellen. Már eltelt egy kis idő, hogyan él Önben most ez a párharc?

Mérlegelve és a realitások talaján maradva, azt kell, hogy mondjam, nagyon jól teljesítettünk. Még amikor az első meccsen kétgólos előnnyel mentünk bele az utolsó harmadba, akkor sem gondoltam, hogy ez a csata ilyen szoros lehet. Viszont a második, valamint a harmadik mérkőzésen is közel voltunk az ellenfélhez, ezért a negyediken már amolyan „csakazértis” mentalitással léptünk jégre, és akkor indult meg a szekér. De a folytatásban is az volt a kulcs, hogy kevés gólon tartottuk ezt a nagyon erős Brassót. A szezon korábbi szakaszaiban is bebizonyosodott, a sokgólos, vízilabdás eredményekből általában nem jöttünk ki jól. Örülök, hogy ilyen kifutása lett ennek a szezonnak, a másik oldalon persze ott van, hogy a sportoló azért játszik, mert nyerni akar. És ha egy csapat eljut oda, hogy már nem pofozógép, hanem komolyan számolnak vele, akkor bizony az étvágya is megjön. Örülök, hogy a srácoknak megadatott a mindig különleges élményekkel teli hetedik, mindent eldöntő párharc. Sajnálom, mert pont a végén nem tudtunk extrát hozzátenni, de reálisan értékelve azt gondolom, a hokiistenek igazságos döntöttek, ellenfelünk megérdemelten lépett tovább.

- Nem volt egyszerű az a három szezon, mely alatt a társaság eljutott a playoff-negyeddöntőig. Hogyan élte meg ezt az utazást?

Emlékszem, amikor elindultunk ezen az úton, még a szövetségben is sokan legyintettek ránk, mondván pofozógép lesz a csapatból. Nagy büszkeség számunkra, hogy mostanra elcsendesültek ezek a vélemények, kivívtuk a tiszteletet, és minden rivális komolyan számol velünk. Az elején persze tudtuk, mire kell készülnünk, és a kezdeti időszakban a stábbal közösen mennyire kell majd tartanunk a lelket a srácokban, hogy ne csüggedjenek. Ez azért sem volt könnyű, mert aki ismer tudja, mennyire utálok veszíteni, legyen szó akár egy egyszerű gyerekkártyajátékról vagy grundfociról, nemhogy még hokimeccsről. De elsősorban persze a játékosok érdeme ez a siker, akik – ha utólag belegondolnak – tudják, mennyire megérte a sok szívás, amiben az első időszakban részünk volt, ez kellett ahhoz, hogy tudjanak fejlődni. Összességében teljes mértékben a terv szerint halad a projektünk, hiszen az induláskor a harmadik szezonra tűztük ki a rájátszás elérését. A három év alatt megedzőttünk, de nem dőlünk hátra. A folytatásban is a védekezés lesz az elsődleges, mert változatlanul vallom, hogy nem a támadószekciók nyerik a párharcokat és bajnokságokat.

- Ahogyan láthattuk, edzésben maradt a csapat. Milyen jellegű munka zajlik most?

Túlzás lenne azt mondani, hogy edzésben vagyunk, inkább egyfajta levezető-időszaknak nevezném ezeket a napokat. Hatalmas terhelést kaptak a fiúk az utóbbi időben, nem szeretnénk ebből a hajszolásból azonnal leállni. Játékos, örömhokival telnek az utolsó edzéseink, aztán áprilisban teljes pihenőt kap a társaság.

-  Milyen változások várhatók a keretben a következő szezonra?

A játékosok hamarosan szünet következik, a stábról és a menedzsmentről viszont nem mondható el ugyanez. A fő célunk, hogy a magot együtt tudjuk tartani, szeretnénk, ha nem lenne sok új név a következő keretben. Az biztos, hogy három-négy légiósnál többet nem szeretnénk igazolni továbbra sem.

- Mi lehet a cél a következő évadban?

Ahogyan mondtam, nem szeretnénk hátradőlni. Szeretnénk természetesen újra bekerülni a rájátszásba, és két éven belül pedig stabil, középmezőnybeli brigáddá válni. Természetesen a folytatásban is magyar játékosokra alapozva a keretet.