Nagy volt az öröm szerda este a Pasaréti úton, pedig NBI/A-s női csapatunk kikapott a PEAC-Pécs együttesétől. Akadémistáinknak mégis sikerült valóra váltaniuk idény előtti nagy álmukat és bejutottak a hazai élmezőny playoffjába. Mondhatnánk, hogy szerencsével, hiszen a CEKK-Cegléd vereségére volt ehhez szükség. Ám ez csak részben igaz, hiszen az alapszakasz elején éppen a ceglédiek ellen aratták az egyik legszebb győzelmüket. Ráadásul idegenben.

A Vasas Akadémia csapatkapitánya, Bach Boglárka szerint is ez a siker döntött végül a javukra, így nem is csoda, ha örömmel emlékszik rá vissza.

Az első négy meccsünkön nagyon jó hozzáállással és bátor játékkal vetettük bele magunkat a bajnokságba, amelynek kezdetét már alig vártuk – utal vissza az éppen egy évvel ezelőtti váratlan helyzetre és a koronavírus-járvány miatt eredmény nélkül lezárt bajnokságra Bach Boglárka, aki szerint a hosszabb kihagyás után szinte ki voltak éhezve a tétmeccsekre. – Az idény előtt kitűzött cél, miszerint az alapszakasz után a legjobb nyolc között szeretnénk lenni, teljesen reális elképzelésnek tűnt. Az első sérülésekig. Radócz Fanni és Sara Heljic nélkül azonban alaposan megcsappant az esélyünk, hiszen mindketten kulcsfigurák lettek volna. Hogy mégis nagyon jól kezdtünk, abban nagy része volt annak, hogy edzőnkkel, Milos Pavloviccsal nagyon gyorsan és jól megtaláltuk a közös hangot. Mindig olyan módszereket használ, amelyekkel motiválni tud minket és precízen elmagyarázza mit miért kell tennünk. Ehhez járult hozzá, hogy a csapaton belül is remek összhang alakult ki. Ezen a téren tehát minden tökéletesen alakult, a többiről viszont jobb lenne nem is beszélni.

Bach Boglárka (3) csapatkapitányként a saját példájával kívánja húzni maga után a fiatalokat

− A két fontos magasember elvesztése után jött a koronavírus-járvány, amelyet mindenki megérzett, Budácsik Dorottya a leginkább, ő jóval később térhetett vissza a pályára.

Ráadásul Dorka is a centerposztról dőlt ki, amellyel végig komoly problémáink voltak. A palánk alatt hol magassági, hol pedig erőhátrányban voltunk és vagyunk az ellenfeleinkkel szemben. A kollektív kényszerpihenő után idő kellett ahhoz, hogy ismét lendületbe jöjjünk, a szerda-szombati erőltetett menet pedig mindannyiunkat nagyon megviselt. Volt olyan találkozó, ami után már én is úgy éreztem, a testem egyszerűen nem akar tovább engedelmeskedni nekem. Ilyen terhelést, még életemben nem kellett elviselnem. Éppen ezért most nagyon jól esik, hogy kaptunk néhány nap pihenőt a feltöltődésre.

− A betegségből felgyógyuló csapatot az év elején újabb csapások érték. Radócz Fanni a visszatérése napján ismét megsérült, majd Dorka és az irányító Papp Klaudia is.

Centerposzton tehát nem javult a helyzet, ám az igazi sokkot az elsőszámú irányítónk kiválása jelentette. Ráadásul a legtapasztaltabb játékosunkról volt szó, aki valóban fazont ad a játékunknak. Kicsit be is pánikoltunk, hiszen a támadásban minden tőle indul el normális körülmények között. Tóth Orsi és én is próbáltuk őt helyettesíteni, de egyikünk sem érezte magát túl jól ebben a pozícióban. Végül Nadija Smailbegovic lépett a helyére az utolsó meccseken és bizony meg kell őt dicsérnem, mert remekül megállta a helyét. Megpróbáltuk a védekezéssel ellensúlyozni Dia hiányát, s amikor ez sikerült, akkor egész jól ment a játék. Szomorú, hogy éppen a végén nem lehetett velünk a pályán, pedig oroszlánrésze volt abban, hogy az idény elején meglepetést tudtunk okozni. A végelszámolásnál látszott igazán, mennyit is ér egyetlen meccs, egyetlen győzelem.

Papp Klaudia (fehérben) sérülése szinte sokkolta a csapatot

− Csapatkapitányként mennyire volt nehéz dolgod?

Nagyon fiatal az együttesünk, sokan suliból jönnek az edzésekre, ezért ilyenkor a lányok még érthetően kicsit máshol járnak fejben. Éppen ezért összetettebb és fárasztóbb is a feladatom, mint korábban gondoltam. Miközben próbálok a lelkivilágukkal törődni, szakmailag is szeretnék hozzájárulni a fejlődésükhöz. Nem igazán vagyok a szavak embere, a lelkesítő beszédek mondása sem az erősségem, ezért inkább a személyes példámmal próbálok hatni rájuk. Az akaratommal, a jó hozzáállásommal igyekszem húzni magam után őket. Ebben szerintem jó vagyok. Öröm látni, hogy a tavalyi évhez képest több fiatal is kibontakoztathatta a tehetségét. Úgy érzem, mindenki hozzá tudott tenni valamit a sikerhez.

− Te például mivel?

Azt hiszem leginkább azzal, hogy mindig lehetett rám számítani, stabil pont tudtam lenni. Persze ez sem sikerült mindig, a TF elleni nagyon fájó, egy pontos vereség az én gyengébb teljesítményemnek is volt köszönhető. Ha csak picit jobban játszom, talán nyerünk. De figyelek arra, hogy ilyen gondolatokkal ne kínozzam magam, ahogy a társaimat sem, hogyha valakinek nem megy a játék. A sportolói lét már csak ilyen, bármennyire is szeretnénk, nem tudunk mindig a topon lenni. Amire viszont szívesen emlékszem az például a Cegléd elleni első, meglepetés-győzelem. Pedig akkor még nem is tudtuk milyen fontos lesz ez a találkozó a végjátékban. De a Csata elleni hosszabbításban megnyert meccsre is jó visszaemlékezni.

Milos Pavlovic és a játékosok közötti, valamint a csapaton belüli összhanggal egyetlen percig sem volt probléma

− És mit vártok a playoffban?

A kitűzött célunkat elértük, és nagyon büszkék vagyunk rá. Nekünk ez óriási dolog. Ám ha már itt vagyunk a legjobb nyolc között, miért is ne lehetne jobb a helyezésünk? Mindenkinek egyenrangú ellenfele szeretnénk lenni, s akár előrébb is léphetünk. Az biztos, hogy nem lesz rajtunk semmi teher, igazi örömjátékra készülünk. Bármi lesz is, mi már nem veszíthetünk!

Fotók: Vasas Attila és vasasbasket.hu