- Nem gondolnám, hogy bármelyik csapat számára könnyű volt a 2020-as őszi szezon, de a Vasas Óbudára mintha az átlagosnál is jobban rájárt volna a rúd…

Komoly reményekkel vágtunk bele augusztusban a munkába, addigra már mindenkinek nagyon hiányzott a röplabda és a közös edzések a tavaszi nagy leállás után. Ha röviden kellene válaszolnom, akkor azt mondanám, hogy ezt egy olyan ősz követte, amit senkinek nem kívánok. Már a felkészülés során kiesett két játékosunk vírusfertőzés miatt, majd jöttek sorra a sérülések, miközben a szezont a Dinamo Moszkva elleni BL-meccsel kezdtük, amit a Békéscsaba és a Nyíregyháza elleni rangadók követtek. Ezt követően gyakorlatilag a csapat háromnegyedét leterítette a covid, két külön hullámban. Volt olyan, hogy öt játékossal edzettünk, a meccsekre pedig úgy tudtunk kiállni, hogy az utánpótlásunkból hoztunk fel fiatalokat, akik egyébként nagyon szépen helytálltak. Az is kiderült közben, hogy a vírus elkapása utáni visszatérés folyamata is nagyon időigényes. Hetekig fáradékonysággal küzdöttek a játékosok, még azok is sokáig kiugróan magas pulzusértékeket produkáltak az edzéseken, akik tünetmentesen estek át a fertőzésen, tehát óvatosnak kellett lennünk. Arról nem is beszélve, hogy egy fix kezdőemberünk, Zernovics eltörte az ujját egy ártalmatlan szituációban, Ambrosio Melani pedig edzésen szenvedett térdszalag-szakadást. Egy szó, mint száz, nehéz valós értékelést adni a mögöttünk hagyott hónapokról…
 

- Ebben a szétzilált helyzetben volt értelme a szerbiai CEV-kupa meccseknek, vagy inkább púp volt a csapat hátára?

Sokan inkább visszaléptek, de szerintem nekünk sokat adott az a két meccs a szerbiai buborékban. Első nap egy kimondottan erős fehérorosz csapatot vertünk meg, erőn felül teljesítve, egy hatalmas fordítással, pedig akkor még finoman szólva sem voltak a játékosaink megfelelő fizikális állapotban. Az ilyen sikerek mindig jobban összehozzák a csapatot, de persze azt már a meccs végén láttuk, hogy az az öt lejátszott szett jelentősen csökkenti az esélyeinket másnapra, a  hazai Obrenovac ellen, hiszen este 11-kor még pályán voltunk, és utána hajnali kettő körül kerültek ágyba a lányok…

- Az utóbbi hetekben két új játékost is igazolt a csapat, a török feladó Sila Çalışkan és a görög center, Aikaterina Giota személyében. Korábban nem igazán voltunk aktívak ilyen téren szezon közben, most mi változott?

Nálunk ez valóban szokatlan, de nemzetközi színtéren, vagy akár a magyar riválisainknál már bevett szokás, hogy ilyenkor is van játékosmozgás. Az okokra térve, az tiszta sor volt, hogy egy ilyen kiszámíthatatlan évben Ambrosio Melani pótlására hoznunk kell valakit centerpozícióba. Rieder Evelin is felmerült megoldásként, aki ugye nagy ígéretünk az utánpótlásban, de ilyenkor arra is gondolni kell, hogy ő az U17-es csapat meghatározó játékosa, és nem biztos, hogy a fejlődését szolgálja, ha egy további féléven át ide-oda rángatjuk. Nem ezt gondoltuk az ideális lehetőségnek a felnőtt csapatba való beépítésére. Így aztán körülnéztünk a nemzetközi piacon, és szerencsénk is volt, mert a görög bajnokság leállása miatt az Olimpiakosz szeretett volna több játékosának lehetőséget biztosítani a tavaszi szezonra, így meg tudtuk szerezni a következő hónapokra Giotát. Fontos szerepet játszott ebben az is, hogy a görögökkel jó kapcsolatot ápolunk a két csapat évekkel ezelőtti Challenge-kupa párharca óta.

- Ez tiszta sor, viszont feladóposzton érdekesebb a helyzet, hiszen feltételezem, hogy a nyáron igazolt Jennifer Nogureasz-szal nem csak pár hónapra volt tervezve. Nem érezte jól magát nálunk?

Még ezt sem jelenteném így ki egyértelműen, bár tény és való, hogy nekem személy szerint a szezon kezdete óta volt egy olyan megérzésem vele kapcsolatban, hogy nem találja teljesen a helyét. Nem volt látványos probléma, jól kijött a csapattársakkal és az edzővel, a körülményekkel is elégedett volt, de szerencsétlenül alakultak számára az események. Kezdődött azzal, hogy rögtön az elején megsérült a háta, közben Fábián Fanny jól játszott a helyén, és amikor visszatért, talán nem volt kellő önbizalma, nem tudott úgy teljesíteni, ahogy elvárható lett volna a képességei alapján. Ez a bizonytalanság aztán állandósult vele kapcsolatban, így amikor a két ünnep között beszélgettünk, hamar világossá vált, hogy mindkét fél hajlana a váltásra. Neki volt is egy konkrét ajánlata a Potsdamtól, ahová egyébként Ana Tiemi helyére ment végül, nekünk pedig jött egy viszonylag kivételes török lehetőség.

- Miért kivételes?

Azért, mert a török bajnokságból nem nagyon szoktak Magyarországra igazolni. Ahhoz, hogy Çalışkant megszerezzük, kellett, hogy a klubja, a Çan Gençlik Kale, ahol kezdő feladó volt, komoly anyagi problémákkal küzdjön. Ha csak pénzügyileg nézem ezt a konkrét játékoscserét, akkor is jól jöttünk ki a dologból, de azóta már láttam edzeni és játszani is mindkét új lányt, és azt hiszem, komoly erősítést fognak jelenteni számunkra.
 

- Elég szövevényesnek tűnik a nemzetközi játékospiacon való lavírozás, és az is egyértelmű, hogy nagyban meghatározza a csapat szereplését is, hogy milyen légiósokat sikerülni idehozni. Milyen tapasztalatok segítenek abban, hogy jó döntések szülessenek ezen a téren?

Az elmúlt években volt lehetőségünk kicsit fejleszteni a kiválasztási folyamatunkat. Az alap továbbra is az, hogy vezetőedzővel közösen videókat nézünk meg a kiszemelt játékosokról, hiszen elsődlegesen a szakmai stáb elképzeléseivel kell összhangban lennünk, amikor igazolni próbálunk. Nagyon jól jön a minél kiterjedtebb nemzetközi kapcsolatrendszer is, hiszen csúnya szóval mondva, ilyenkor leinformáljuk a kiszemelt játékost. Megkérdezzük a korábbi klubjait, edzőit, csapattársait róla, megpróbáljuk megtudni, hogy milyen a hozzáállása az edzéseken, milyen a személyisége, mennyire csapatember. Az is egy tapasztalat, hogy ha például látunk egy kiemelkedő játékost a magyarnál gyengébb bajnokságban, akkor nem garancia, hogy ezt a teljesítményt tudja hozni nálunk is, ahol nagyobb a nyomás, jobbak az ellenfelek. Ezért is mondtam, hogy nagy dolog, hogy tudtunk például a török bajnokságból igazolni, ami jóval erősebb a mienknél. És ha mindezekben a részletekben körültekintőek vagyunk, még akkor is kell egy kis szerencse, hogy tényleg beváljon az adott légiós. Ez a probléma nem röplabdaspecifikus, előfordul rendszeresen a Real Madridnál vagy a Manchester Citynél labdarúgásban is, hogy nem váltja be a reményeket egy több tízmillió eurós játékos. Pedig ott aztán elég komoly scout-rendszer van…

- Itt adódik a kérdés, amit előszeretettel hoznak fel itthon, hogy nem lenne egyszerűbb és célszerűbb jobban előtérbe helyezni a magyar játékosokat?

Ha megdolgoznak érte, akkor természetesen ez a legjobb megoldás, de azért azt a részét tegyük tisztába, hogy nem alanyi jogon jár a magyar játékosoknak, hogy kezdők legyenek egy extraligás csapatban. Meg kell nézni, hogy a mostani Vasasban kik kezdők a magyarok közül. Ott van Juhár Dalma, aki évekig szó nélkül állt a sarokban, ha kellett, és soha nem panaszkodott, hogy például egy horvát válogatott játszik a posztján. Türelmes volt, keményen dolgozott, nem igazolt el máshová, ma pedig már az egyik legjobb liberó Magyarországon, és fix kezdő a Vasasban. Említhetném Török Katát is, akinek ez az ötödik szezonja, sokáig nem kapott annyi lehetőséget, de megküzdött a helyéért, beverekedte magát a csapatba, és ma már az egyik legjobb itthon játszó szélsőütő. Ugyanígy Ambrosio Melani vagy Mihály Dorka is feladhatták volna, de helyette folyamatosan dolgoznak a lehetőségért, hogy bizonyítsanak az edzőnek, sőt, Dorka még a posztváltást is bevállalta ennek érdekében. Úgy gondolom, ez az a hozzáállás, ami a magyar fiataloktól kell, meg kell küzdeniük a saját helyükért, be kell vállalniuk a napi két edzést, a kemény munkát. Rengeteg lemondással jár az élsportolói élet, de az Extraliga jelenlegi színvonala megköveteli mindezt.

- Vannak olyan játékosok most az utánpótlásunkban, akik folytathatják a sort?

Örülök, hogy ebbe a légkörbe nemrég Märcz Mira, Stankovics Alinda és Rieder Evelin is belekóstolhatott, most már ők is látják, mi vár rájuk, ha ezt az utat választják. Azt mindenesetre jó volt látni, hogy minden felnőtt edzésen megszakadtak, és magabiztosan, jól dolgoztak. Rajtuk kívül is sok jó adottságú, kimondottan tehetséges lány játszik az utánpótlásunkban, rajtuk tartjuk a szemünket. Bízom benne, hogy évről-évre egyre több magyar játékost tudunk majd beépíteni a csapatba, de ehhez a fiatalok részéről türelem, és mindenekelőtt rengeteg munka szükséges.
 

- Beszéltünk arról, hogyan kell megszerezni egy-egy játékost, de legalább ekkora feladatnak tűnik megtartani a kulcsembereket. Szinte minden nyáron érnek érzékeny veszteségek minket is ilyen téren.

Kaptunk is kritikát a tavalyi szezon után, hogy miért távozik ennyi kulcsember, és hogy valami biztosan nem stimmel, mert nem érzik jól magukat nálunk a játékosok. Erről csak annyit, hogy Ana Tiemi és Ayshan Abdulazimova távozása nekünk is nagyon fájó volt, hiszen igazi klasszisok voltak, de egyikük sem azért ment el, mert nem szeretett nálunk lenni. Egyszerűen ilyen a profi sport, ráadásul Ayshan esetében hozzájött ehhez egy személyes ok is. A járvány alatt szeretett volna olyan helyen játszani, ahonnan könnyen hazamehet a családjához, ha bármi gond van. Magyarországról ez nem volt kivitelezhető, mi pedig elfogadtuk ezt a döntését, de azóta is kapcsolatban vagyunk, megmaradt a jó viszony vele. Említhetném itt egyébként Villám Lillát is, akinek kulcsszerepe volt a tavalyi kupagyőzelemben, ő sem máshová igazolt, hanem a tanulmányai miatt csak a strandröplabda fér bele az életébe, amit viszont a Vasas színeiben folytat Szombathelyi Szandrával. Ezeket a döntéseket el kell fogadni. Röplabdában egyébként nagyon ritkák az egy, maximum két évnél hosszabb szerződések, ez pedig magával hozza a játékoskeretek folyamatos fluktuációját.

- Azért „bevételi” oldalon is van kit említeni, Popovics-Gamma például egészen remek mutatókat produkált bizonyos meccseken ősszel.

Úgy érzem én is, hogy ő telitalálat volt, és hozza abszolút, amire vártunk tőle a pályán és a pályán kívül is csapatkapitányként. Gamma jó példa arra, amit a kiválasztás kapcsán említettem, hiszen a korábbi horvát válogatottunk, Nikolina Bozicsevics ismerte a horvát nemzeti csapatból, de kaptunk róla infót előzetesen a Conegliano edzőjétől, Jakub Gluszak pedig Lengyelországból ismerte. A várakozások beigazolódtak, nagy érték számunkra minden szempontból, egy igazi vezér, aki akkor teljesít a legjobban, ha nő a nyomás.

- Hogyan áll a röplabdacsapat jövője gazdasági szempontból?

Azt gondolom, hogy egy nagyon jó együttműködés alakult ki az elmúlt években a Vasas SC és Jámbor János főtámogató között, ami biztos hátteret ad nekünk. Ráadásul éppen a napokban hosszabbítják meg a felek ezt a megállapodást, így optimisták lehetünk a jövőt illetően is. Ahhoz, hogy ilyen minőségű játékoskeretet alakítsunk ki, elengedhetetlen Jámbor János támogatása, akivel mondhatom, hogy napi kapcsolatban vagyunk, és hosszú távú gondolkodás mentén tervezzük a jövőt. A Markovits László által vezetett Vasas SC pedig minden feltételt próbál nekünk biztosítani a minőségi munkához, elég, ha csak az új edzőcsarnok megépülését említem, ami nemcsak az edzéslehetőségek miatt volt fontos, hanem a kiszolgálóegységeink bővülése miatt is. Ráadásul a közelmúltban a régi csarnok parkettáját is felújították, ami egészen más érzetet ad az edzésekre, ezért is nagyon hálásak a lányok és a szakmai stáb az anyaegyesületnek.

- Mire lehet jó ez a megerősített csapat most tavasszal?

Jakub Gluszak eddigi szezonjaira is az volt mindig a jellemző, hogy az őszök kevésbé sikerültek jól, de igazából nem is akkor kell villogni, hanem a végjátékokban. Bízom benne, hogy ez a mostani idényben is így lesz, de azt látni kell, hogy a riválisok közül a Nyíregyháza, a Békéscsaba és a Kaposvár is nagyon erősek, így aztán nem beszélhetünk kötelező érmekről. Azt kívánom, hogy minden szempontból nyugodtan fel tudjuk építeni magunkat és maradjunk egészségesek a következő hónapokban, aztán utána megteszünk mindent, hogy felülkerekedjünk a riválisokon. A Magyar Kupában erre például már rögtön a negyeddöntőben szükség lesz, hiszen a Kaposvárral találkozunk.

- A szurkolók nagyon hiányoznak már?

Nagyon várjuk vissza őket, de egyébként ebben a holtidőszakban is vannak olyan gesztusaik, üzeneteik, amelyekből maximálisan érezzük, hogy mögöttünk állnak. Nem mondok újat, hogy mennyire fontos lenne, hogy ott legyenek a lelátón, hiszen végsősoron miattuk lehet élsportról beszélni, miattuk lehetnek élsportolók. Ezúton is köszönöm nekik, hogy a legnehezebb időszakokban is számíthatunk rájuk.  És nagyon bízom benne, hogy még az idei szezonban találkozunk a lelátókon.