- Pontosan mennyi idő maradt ki?
Múlt hétfő óta edzünk, összesen hat hétig tartott a kényszerpihenő. Ez több mint amennyi szünetet valaha adtam a versenyzőimnek. Ráadásul mindez egy olyan törökországi edzőtábor után történt, ahol olyan edzésidőket úsztak a lányok, amelyek mindannyiunknak extra önbizalmat adtak a paralimpia előtt…

- És egy olyan sportágban, ahol óráról órára minden fel van építve a felkészülésben…
Azt szoktuk mondani, hogy az úszásban már két-három nap szünet után elmegy a vízérzékelés, ehhez képest a hat hét felfoghatatlan… Hozzáteszem, a lányok nagyon szorgalmasan végezték az otthoni munkát, de még így is erősen meglátszott a visszatérés után az állóképességükön a vizes edzések hiánya. Minél idősebb egy versenyző, annál nagyobb kiesést okoz egy ilyen kényszerszünet.

- Elkeseredettek vagytok?
Érdekes, de alapvetően nyugodt a légkör. Úgy érzem, ez a koronavírus-járvány sokat tanított nekünk, kicsit másképpen állunk a dolgokhoz. Persze a nyugodtsághoz hozzájárul az is, hogy újra edzhetünk, és hogy nincs a láthatáron verseny, így nem kell kapkodni, nincs rajtunk nyomás.

- Minek köszönhető, hogy lehetőséget kaptatok a Duna Arénában, és pontosan kik kezdhették újra az edzéseket?
A Magyar Úszó Szövetség kihirdetett egy több mint 70 fős keretet, amibe azok az elitversenyzők tartoznak, akik eséllyel pályáztak az olimpiára és a paralimpiára. Közülük mindenki átesett egy dupla koronavírusteszten, aminek a vérvizsgálat is része volt. Aki negatív lett, az mehetett edzeni. Szerencsére az én versenyzőim is beletartoznak ebbe a körbe,  így összesen öt versenyzővel, Illés Fannival, Pap Biankával, Száraz Evelinnel, Payer Katával és Szabadi Ádámmal kezdtük újra, de a Vasasból Tóth Tamás is tréningezik már.

- Gondolom, szigorúak a szabályok…
A versenyzők mellett csak a szűk edzői kör tartózkodhat az uszodában, és pontosan meg vannak határozva az edzésidőpontok minden csapatnak. Tizenöt perccel az edzés előtt lehet belépni a Duna Arénába, délelőtt és délután is lázméréssel és egy rövid adminisztrációval kezdünk. Persze minden extra intézkedéssel együtt ez egy nagyon értékes lehetőség, hogy már most tudunk napi kétszer medencében edzeni. A szárazföldi foglakozások még nem engedélyezettek.

- Hogy nézett ki egyébként ezelőtt az otthoni munka?
Mindenki tette a dolgát, Illés Fanni például kifejezetten intenzív edzéseket próbál csinálni a hat hét alatt, Pap Bianka a szigetvári otthonukban neoprén ruhában, kötéllel kikötve tempózott egy aprócska medencében. Folyamatosan kommunikáltunk, napi szinten küldték, hogy mit csináltak aznap. Ennél többet nem kértem, de így is mindannyian kihozták a maximumot a holtidőből.

Utoljára januárban Splitben versenyeztek a Szabó-műhely tagjai

- Mindig csak a versenyzőkről beszélünk, de gondolom, egy edzőnek sem könnyű szembesülni azzal, hogy hetekig nem végezheti a munkáját. Te hogy élted meg?
Az első két hét katasztrófa volt… Este ugyan nem húztam fel a vekkert, de a biológiai órám működött, így keltem magamtól a reggeli edzések idejében. Furcsa volt megszokni, hogy nem az uszodába indulok, hanem figyelem a híreket, és otthon iszom közben a kávémat. Végül a futás vált számomra napi rutinná ebben a hat hétben, azzal kapcsoltam ki valamennyire.

- Milyen jellegű munkát végeztek az újrakedzés óta?
Amikor először találkoztunk a Duna Arénában, azt mondtam a versenyzőimnek, hogy most visszaülünk az iskolapadba, és kezdésként átvesszük a 4 úszásnem alapjait. Emellett próbáljuk mentálisan is erősíteni egymást, sőt, elméleti feladatok is vannak, kapnak feladványokat például az olimpiatörténetről. Ez most egy óvatos alapozás, de azért néha előveszem a stoppert titokban, és rajtuk is azt látom, hogy már elengednék a lovakat… Persze óvatosan kell ezzel bánni, de ezen a héten azért már emelkednek az adagok, nő a pulzusszám.
 

- Mire készültök? Azt ugye tudjuk, hogy a paralimpia csúszik egy évet, de helyette lesz verseny?
Hivatalos információ nincs még, az Európa-bajnokságot is elhalasztották, de szerintem reális az esély rá, hogy az év végén sor kerül rá Madeirán. Emellett nagyon bízom benne, hogy világkupa-versenyeket is tudnak rendezni az ősz folyamán, elsősorban az európai helyszíneken, Sheffieldben és Berlinben. Kellenének nagyon a célok, amikért tudunk küzdeni már 2020-ban.

Azért szürreális, hogy erről beszélgetünk most a paralimpia helyett...
Leültem az összes versenyzőmmel, és elmondtam nekik, hogy változtatnunk kell a felfogásunkon. Eddig minden idegszálunkkal a paralimpiára készültünk, de az egy évvel való eltolással ez az egész nagy távolságba került, így most kicsit félretesszük. Helyette figyeljük az idei versenynaptár alakulását, és mindenekelőtt próbáljuk visszanyerni a hat hét kihagyás előtti formát…