- Hogyan reagált a klub az elmúlt hetekben a koronavírus-helyzetre?

Számomra elnökként az volt a legfontosabb, hogy ebben a nehéz és váratlan helyzetben a Vasas SC munkavállalói ne kerüljenek rögtön egzisztenciális bizonytalanságba, és lehetőségük legyen saját magukra és a családjaikra vigyázni. Emellett természetesen ugyanezt a védelmet szerettük volna biztosítani a nálunk sportolóknak is. Ennek érdekében már a magyarországi járványhelyzet legelejétől kezdve folyamatosan kommunikáltunk a Vasas család tagjaival, majd a kormány intézkedéseivel összhangban felfüggesztettük a csoportos edzéseket, a központi ügyvezetés munkatársai pedig már döntő részt az otthonukból végzik a 24 sportágunkhoz tartozó teendőket. Jelenleg úgy kalkulálunk pénzügyileg, hogy a kialakult szituáció ellenére le tudjuk zárni a 2019/2020-as szezont, és nem kényszerülünk alapvető változtatásokra.

- Mi fog történni utána, egyáltalán mennyire lehet hosszú távon tervezni?

Hogy hosszú távon pontosan milyen hatások érik a gazdaságot és ezen belül is a sportot, azt most még senki sem tudja megmondani. Nagyon fontos a mostani helyzetben, hogy a sportban dolgozók türelmesen és empátiával várják ki, hogy milyen pénzügyi lehetőségeink lesznek a jövőben. Ezeket a döntéseket nem lehet sürgetni, feltétlenül szolidárisnak kell maradni, mert a kormánynak és az embereknek vannak jelenleg égetőbb feladataik is. Szerintem a magyar sport ezzel a hozzáállással tudja meghálálni az elmúlt évtized különleges bánásmódját. Ezzel együtt fel kell készülni minden eshetőségre, több forgatókönyvben is gondolkozunk, de én alapvetően optimista vagyok, még akkor is, ha nagy valószínűséggel az elmúlt tíz évben megszokott általános jólétnek vége szakad a magyar sportban.

- Mire alapozza a derűlátást?

Egyrészt kiemelt fővárosi egyesületként szerencsések vagyunk, hiszen nagymértékű állami támogatásban részesülünk, amelyet az elmúlt két olimpiai ciklusban felelősen használtunk fel az alapfeladatainkra, így rendelkezünk tartalékokkal, és ez most egyfajta biztonságot ad. Másrészt egyértelműen látszik a közelmúltban meghozott gazdasági intézkedésekből, hogy a kormány a rendkívüli helyzetben is fontos ágazatként tekint a sportra.

- Vezetői szinten elkezdtek már egyeztetni egymással a magyar sport szereplői a kialakult helyzetről?

Napi szinten alkalmam nyílik a mostani szituációról beszélgetni a sportvezetőtársaimmal, hiszen a Vasas vezetése mellett elnökségi tagja vagyok a Magyar Olimpiai Bizottságnak, a Sportegyesületek Országos Szövetségének, valamit a röplabda és az úszó szövetségeknek is. Úgy tapasztalom, abszolút van igény arra, hogy közösen próbáljunk kiutat találni, függetlenül attól, hogy melyik szereplőt mennyire érinti érzékenyen a mostani szituáció, vagy ki mennyire látja optimistán vagy éppen pesszimistán a jövőt. Egymással összefogva kell megfogalmaznunk ajánlásokat a döntéshozók számára.
 

- Mit fognak majd elsősorban kérni?

Egybehangzó álláspont, hogy az utánpótlás-nevelésnek biztosított működési feltételek megtartása a fő prioritás. Remélhetőleg az állami, az önkormányzati és a tao-támogatások mértéke nem fog kényszerből drasztikusan csökkeni, hiszen ebben az esetben elkerülhetetlen lenne, hogy a sport visszasüllyedjen a rendszerváltás utáni áldatlan állapotokba, és így kárba veszne az elmúlt évek összes pozitívuma. Azzal is számolni kell, hogy a jövőben kevesebb forrás jut a sportinfrastruktúra-fejlesztésre, de az nagyon fontos lenne, hogy a kényszerintézkedések ne érintsék azokat a beruházásokat, amelyek a sportszakmai alapfeladatok ellátását szolgálják. Itt elsősorban az edzéslétesítmények és a kiszolgálóegységek megépítésére gondolok, amire nálunk a Vasasban is nagy szükség van, hiszen több sportágunk is maximális kapacitáson, vagy már azon túl működik a mindennapokban.

- Beszéljünk kicsit az élsportról is, hiszen már hivatalos, hogy pont egy évvel elhalasztják a tokiói olimpiát. Ez hogyan érinti a játékokra készülő Vasas-sportolókat?

Múlt héten telefonon is érdeklődtem Szász-Kovács Emesénél, Sastin Mariannánál és Szilágyi Áronnál a kialakult helyzetről, a napokban pedig a két elnökhelyettesemmel közösen levelet írtunk valamennyi válogatott sportolónknak, akik a tokiói, vagy az azt követő párizsi játékokra készülnek. Eltérő szituációk vannak, hiszen van olyan sportoló, aki már a visszavonulását tervezte az olimpia után, másnak pedig talán előny, hogy kap még egy évet a felkészülésre, de összességében azért mindenkinek nehéz megemészteni egy ilyen hírt. A klub részéről az a minimum, hogy biztosítjuk őket arról, hogy számíthatnak a Vasasra a további felkészülésben is.

- Közben a csapatsportágaknál már most hallani olyan klubokról, ahol szélnek eresztik a játékosokat. A Vasasnál felmerült ilyen?

Látni kell, hogy az elmúlt évek során elképesztő magasságokba emelkedtek a csapatsportágak költségvetései Magyarországon, ez egy mesterségesen fenntartott világ volt, amelyet biztosan nagyon érzékenyen érint majd az előttünk álló nehezebb gazdasági helyzet. Hozzáteszem, ennek lehet pozitív hozadéka is, hiszen újra kiegyensúlyozottabbá válhat a verseny, és emellett nagyobb szerepet kaphatnak az olyan, általunk is preferált értékek, mint a klubhűség, a közösség, a tervezhetőség, vagy a magyar fiatalok szerepeltetése. Az anyaegyesület által száz százalékban finanszírozott kézilabda és vízilabda csapatunknál eddig is csak olyat ígértünk, amit be tudtunk tartani, és ebben a szellemben dolgozunk tovább. Ami pedig a labdarúgást, a röplabdát, a kosárlabdát és a jégkorongot illeti, ott önálló többségi tulajdonosok vezetésével működnek a felnőtt csapataink. Az anyaegyesület mind a négy esetben más-más szinten tud szerepet vállalni a partnerségben, itt is zajlanak az egyeztetések, és mindenki próbálja a legtöbbet kihozni a lehetőségeiből. Összességében minden csapatra igaz, hogy fontos lesz a szereplők realitásérzéke a megváltozott körülmények között. A sportolóknak nyitottnak kell lenniük a kompromisszumkészségre a bérek megállapításánál, ezzel is enyhítve azoknak a terheit, akik a kiadásokat állják. Csak ebben a szellemben lehet eredményesen tovább működni.