"Karcagon kezdődött, édesapám találkozott a helyi edzővel, én pedig hatévesen lementem birkózni. A karcagi klub a Vasasnak adta fel a tehetségeket, így még tiniként felkerültem én is Pestre. Eleinte egy angyalföldi fiúkollégiumban laktunk, majd 1997-től tíz éven át bent a Fáy utcai sportszállóban. Mi csak úgy hívtuk, cella, de nagyon szerettük. Eleinte még síelők is laktak ott, aztán bokszolók, na meg egy-két focista is előkerült. Életem legszebb tíz éve volt, de ezt csak halkan mondom, a feleségem meg ne hallja…"

"1994-ben értem a legnagyobb sikeremet, 16 évesen Chicagóban, amikor kadet világbajnoki címet szereztem. Akkoriban még az volt a szokás, hogy az ilyen messzi helyszíneken a spórolás jegyében minden versenyző elindul kötött –és szabadfogásban egyaránt. Nekem az előbbi volt az erősségem, mégis hetedik lettem, de ez segített észbe kapni, így végül szabadfogásban lettem világbajnok."

"Remek edzőim voltak, Tomin Pista bácsitól kezdve Kalló Ferencen át Bódi Jenőig, összesen huszonhat gyönyörű évet töltöttem el a Vasasban, egy szívfájdalmam maradt, hogy végül felnőtt országos bajnok nem tudtam lenni. Örökös taggá választottak, amire nagyon büszke vagyok.

"A mai napig lejárok mozogni a szakosztályba, hiszen itt lakom Újpesten a közelben, egyszer-egyszer a kétéves kisfiam is elkísér. Ő majd azt fog sportolni, amit választ, de én mást nem tudok neki mutatni, csak a birkózást…"