- Hogyan került a Vasashoz?
Végtelenül egyszerű történet, szép fokozatosan történt minden: XIII. kerületi rendőrkapitány voltam, amikor Dr. Genzwein Ferenc felkérésére bekerültem a labdarúgó szakosztály vezetőségébe, amelynek később elnöke is lettem. Nem sokkal később - Katona Béla távozásával - megürült a társadalmi elnöki pozíció az anyaegyesületnél. Gyalog András, az akkori ügyvezető elnök nagyon jó barátom, ő kért meg rá, hogy vállaljam el a pozíciót, és próbáljak pénzt behozni a klubhoz. Utólag elmondhatom, hogy ez rendőrként csak kevéssé sikerült: hiába rendelkeztem elég jó kapcsolatrendszerrel, a sport akkoriban nem volt így előtérbe helyezve. Mentünk mindenhová, ígéretekkel tele volt a padlás, de a következő lépés rendre hiányzott.

- Meddig bírta a szélmalomharcot?
Markovits Laci 2002-es megválasztását követően nem sokkal elmentem nyugdíjba, utána már csak a cégeimre koncentráltam, de hadd mondjam el, hogy azóta is életem egyik legjobb megérzésének tartom, hogy támogattam Laci elnöki pályázatát. Az édesapját, Markovits Kálmánt remekül ismertem, ami eleve jó ajánlólevél volt, ami pedig azóta történt a Vasassal, az önmagáért beszél.

Gyalog Andrással

- Térjünk vissza a zavarosba: milyen napi szintű kihívásokkal kellett megbirkóznia társadalmi elnökként?
Főleg a labdarúgó szakosztálynál történtek cifra esetek: volt, hogy a Gellei-féle csapatnak nem volt pénze mosószerre, én adtam, hogy tiszta szerelésben tudjanak játszani. Aztán besegítettem akkor is, amikor Kabát Pétert végleg megvettük a Honvédtól. Utólag az is jó fogásnak bizonyult, hiszen gólkirály lett, ráadásul a kölcsönömet is visszakaptam. A focit szerettem, ott voltam mindig a meccseken, a 2000-es évek körül, amikor háromszor is bronzérmesek lettünk, benne volt a levegőben a bajnoki cím. Egyszer például egy soproni meccsen úszott el, meg vagyok győződve róla azóta is, hogy ott nem stimmelt valami. Érdekes csapat volt, Váczi Zolival például egyszerűen nem lehetett bírni: ivott, cigizett, még Rudi bácsi sem ért el nála semmit, de közben mégis rugdosta a gólokat.


A XX. század utolsó Vasasa, soraiban Kabát Péterrel

- Milyennek látta az ügyvezető elnök, Gyalog András helyzetét testközelből?
Sokszor kifütyülték a meccseken, követelték a távozását és egyébként is folyamatosan támadták. Nagyon sajnáltam, mert kiszolgáltatott helyzetben volt, de nem védte meg senki. Komoly befektetőjelölt egyszer sem fordult meg a Fáy utcában, csupán ügyeskedők, tehát az elnöknek nem sok választása volt. Ráadásul a foci mellett még 17-18 szakosztályt kellett pénz nélkül életben tartani…

- Mit jelent ma, 80 évesen az Ön számára a sport és a Vasas?
A sport máig az életem része, a 1960-as években sokszoros válogatott atléta voltam, manapság pedig az unokám révén él tovább a sportszeretet és a Vasas-kötődés: Mihály Dorka már a Vasas Óbuda felnőtt játékosa, szóval nem tud a család elszakadni a klubtól. De ez így is van jól!

jd