2017.09.28.
Vadállatokat szeretnék!

Zajlik a felkészülés, erős ellenfelekkel mérkőzött meg a Vasas Óbuda, Jókay Zoltánnal beszélgettünk.

Szeptember második hétvégéjén játszotta első, nem hivatalos edzőmérkőzését felnőtt női röplabdacsapatunk a Jászberény ellen a Folyondárban. A Vasas Óbuda több kulcsemberét is nélkülözte, az első szettben így szinte akadálytalanul robogott át rajtunk a Miklai Zsanett vezette vendégalakulat. Ezt követően azonban Elena Cappelli és Kayla Haneline remek játékával mi nyertünk zsinórban hármat, sőt rendhagyó módon egy negyediket is, amely tizenöt pontig tartott. A végeredmény ennek megfelelően 4:1 a javunkra.

A következő hétvégén mi utaztunk Jászberénybe, a Szeles Péter Emléktornára voltunk hivatalosak, ahol újabb két légiósunk, Erica Vietti és Verica Simic is bemutatkozhatott piros-kék színekben. Összesen négy meccset játszottunk, a Budaörs (3:0) és a Kolozsvár (3:2) legyőzése után az elődöntőben nagy csatában alulmaradtunk a Nyíregyházával szemben (2:3). Végül egy háromszettes bronzcsatával zártuk a tornát, amelyen a „régi ismerős” Kolozsvár 1:2 arányban bizonyult jobbnak a miénknél. A tornagyőzelemért járó serleg pedig Jászberényben maradt.

Egy hétre rá nemzetközi vizekre eveztünk, és részt vettünk a már hagyományosnak tekinthető brnói tornán. Sérültek ezúttal is akadtak, Török Kata pedig az azerbajdzsáni Európa-bajnokságon képviselte klubunkat a magyar válogatott tagjaként. A nemzeti csapat ugyan mindhárom csoportmeccsén alulmaradt, de játékosunk többször is jó megoldásokkal vétette észre magát, amikor lehetőséget kapott.

Baku után vissza Brnóba: csapatunk három meccset játszott a tornán, egyaránt alulmaradtunk az SC Potsdam (1:3), a Branik Maribor (0:3), és a hazai Pole Brno (1:3) ellen. A két nyert szett ellenére értékes tapasztalatokat szereztünk, nívós nemzetközi ellenfelekkel szemben.

Persze utóbbi kapcsán elsősorban Jókay Zoltán vezetőedző véleménye a mérvadó, vele vontunk mérleget az eddigi felkészülésről.

- Három vereséggel jöttünk haza Csehországból, de ha valamikor, talán ilyenkor ez a legkevésbé számít…
Az eredmény valóban nem annyira érdekes, de azért kettős érzéseim vannak. Akadtak jó meccsek, játszmák, de megmutatta a csapat azt az arcát is, ami egyáltalán nem tetszett. Főleg első nap volt gond, aminek hangot is adtam, a Maribor ellen már lényegesen jobban játszottunk. Harmadik nap pedig a Brno ellen az első két szett rendben volt, a végére viszont belefásultunk, ami szintén nehezen elfogadható.

- Mi volt a fő gond?
Alapvető problémánk, hogy eddig gyakorlatilag nem tudtunk teljes kerettel meccselni. Persze ennek jó oldala is van, lehetőséget tudnak kapni azok is, akik egyébként kevesebbet játszanának. Főleg Erica Vietti kiesése okoz fejfájást, egy feladóval még edzeni sem lehet normálisan, de ha minden jól megy, és mindenki vigyáz magára, akkor a következő három hétben már többé-kevésbé komplettek tudunk lenni.

- Török Kata viszont nem sérülés miatt volt távol, felnőtt Eb-n szerepelt a válogatottal. Őt milyennek látta?
Bátran szállt be minden alkalommal, szerintem többet lehetett volna használni fogadásban is, hiszen van hozzá érzéke, és ebből a szempontból a válogatott kicsit meg volt lőve, de ez természetesen nem a mi döntésünk. Bízom benne, hogy komoly motivációra tesz szert a Bakuban átélt pillanatokból, testközelből láthatta a sportág klasszisait, legalábbis remélem, hogy ilyen szemmel is figyelte a történéseket. Azt látom most rajta, hogy fel van töltődve, és alig várta, hogy visszatérhessen a Vasasba.

- Összességében mennyire felel meg a csapat formája az ilyenkor elvártnak? Jó ütemben épülünk, vagy esetleg van miért aggódni?
Nem kongatunk vészharangokat, egyelőre még időben vagyunk, de fontos, hogy a lányok ki merjenek nyílni egymás előtt. A hétköznapokon ez már megy, de a meccseken, a pályán is meg kell mutatniuk az igazi arcukat. A röplabda egy olyan csapatjáték, ahol a hangulat meghatározó. E tekintetben azért szerencsére napról napra érzem, hogy csiszolódnak.

- Ki vagy kik lesznek a vezérek a légiósok közül?
Nagy kérdés ez, egyelőre még nem mernék komoly összegű fogadásokat tenni senkire, de kulcsfontosságú, hogy legyen vezéregyéniség játékban és habitusban egyaránt. Minden légiós megmutatta már az oroszlánkörmeit, de láttam őket riadt cicaként is a pályán. Márpedig én vadállatokat szeretnék…

- Több honi riválissal találkoztunk az elmúlt hetek edzőmeccsein. Mennyire figyeli az ellenfeleket?
Természetesem nézegetem őket, bár több helyen még nem végleges a keret. A Nyíregyháza várja a légiósait, a Békéscsaba is biztosan vesz még játékosokat, az Újpesttel két nap múlva játszunk, de nekik sincsenek még meg az argentinjaik. Az biztos, hogy minden eddiginél kiegyensúlyozottabb bajnokság lesz, már csoporton belül is hatalmas küzdelmek lesznek a hat közé kerülésért. Ráadásul az eddigi gyengébb csapatok, mint például a Kaposvár is jól igazoltak, szóval nem igazán lesz könnyű ellenfél. Fel kell venni a kesztyűt, aztán pedig kulcsfontosságú lesz a november-decemberi daráló, rengeteg meccset játszunk, ami csak full-kerettel abszolválható. Szükség lesz mindenkire!


Jenkei Dániel
fotó: Vasas Attila