2017.09.13.
Solti László: bravúros vb-ezüst

A pietermaritzburgi maratoni világbajnokságon Boros Adriánnal lett második a Vasas SC kajakozója, a páros elvitte a show-t a futamban.

A maratoni kajak-kenu világbajnokság éremtáblázatának élén nagy fölénnyel végzett a magyar küldöttség (3 arany-, 4 ezüst-, 1 bronzéremmel), a négy ezüst között gyönyörűen csillog a Vasas SC kajakozójának, Solti Lászlónak, valamint páros partnerének, Boros Adriánnak a második helye.

A 30 kilométeres maratoni táv 2015-ös győri világbajnokai és az idei, júliusi Ponte de Lima-i Európa-bajnokság győztesei egyperces hátrányból küzdötték fel magukat a dobogóra a hétvégén a dél-afrikai világbajnokságon, ezzel általános elképedést kiváltva a mezőnyből és a nézőkből, szurkolókból.

Solti László boldogan mesélt honlapunknak az élményeiről a hazaérkezést követő napon.

Fotók: Magyar Kajak-Kenu Szövetség

Elég jól néz ki ez az ezüst, még inkább úgy, hogy nagy feltámadást követően született meg. Jó kis vb-n vagy túl.
Tényleg nagyon jó volt, és nemcsak a verseny, hanem a körülmények, a szállás és az étkezés is, nagyon bejött nekem az afrikai hangulat. A verseny nem kezdődött valami jól, túl alacsony és kemény volt a víz nekem, és az első két kör után a karjaim bekötöttek, úgy éreztem, mintha két kőtömb lógna rajtam. Aztán mégis visszajöttünk, megjött az erő, és az élbolyhoz tudtunk csatlakozni, egy jó iramot diktálni. Jó volt látni az arcokat, hogy megijedtek, elkezdtek tartani tőlünk. Az éremcsata a maratoni távon az utolsó futásnál szokott eldőlni, legalábbis ott mindig van egy fordulópont. Nekünk jól sikerült ez a futás, harmadikként tettük a vízre a hajónkat, ami elég jó helyzet, de sajnos a spanyolok pont úgy tették a vízre a hajót, hogy rátették a lapátomra, ami után helyzeti előnybe kerültek, az oldalvízen tudtak haladni. Mi viszont bekényszerültünk a „bölcsőbe”, azaz a vezető hajó és a két oldalsó hajó közötti zárt területre, ahonnan a hajrában elég nehéz visszajönni, már-már ellehetetlenül a visszatérés lehetősége. Ilyen helyzetben hatalmas távolságot kell megtenni a hajrában, előbb kicsit le kell maradni, majd körbekerülni az előttünk haladókat. Nem tudom, honnan, de olyan erőket mozgósítottunk, hogy a végén be tudtunk jönni a második helyre.

Tehát megléptétek a döntést, holott az elég kockázatos volt.
Igen, de ez volt az egyetlen lehetőségünk ahhoz, hogy jó eredményt érjünk el. Meg tudtunk előzni három hajót, így mondhatom, hogy ez az ezüst egy nagyon is megnyert ezüst. Nagyon jó érzés, hogy megint bizonyítottuk, hogy nekünk itt a helyünk, az élmezőny számol velünk.

Ez egyébként még kérdés volt? Hiszen 2015-ben világbajnokok lettetek, az idén pedig Európa-bajnokok.
Való igaz, hogy harmadik éve harcolunk az elsőségért, de mindig tudni kell nyerni is, és most azt bizonyítottuk be, függetlenül attól, hogy második helyen zártunk, hogy ha odakerülünk, akkor tudunk nyerni, akkor tudunk erőt mutatni. Bennünk volt még az arany lehetősége is, de a spanyolok tényleg ügyesek voltak az utolsó futás után. Nem kell viszont ezt az ezüstérmet megmagyaráznunk, jó itt lenni, a világ élvonalában. Hank McGregor és partnere végzett előttünk, ő most tízszeres világbajnokká vált, vele azért elég nehéz felvenni a kesztyűt. Remélem, jövőre nem hagyja abba a versenyzést, hogy a 2015-ös világbajnoki címünk után ismét megadódik majd a lehetőség, hogy legyőzzük őket. Muszáj megemlítenem Boros Adriánt, páros társamat, aki hatalmasat alkotott a világbajnokságon. Egyéniben egy nagyon értékes bronzérmet szerzett, párosban pedig nem is kívánhatnék nála profibb partnert. Örülök, hogy vele tudok menni, mindig átlátja az aktuális helyzetet, mindig jól reagál, nekem pedig elég arra figyelnem, hogy hátulról adjam az erőt.

Kicsit úgy tűnt, hogy a versenyt követően a ti hajrátokról és ezüstérmetekről több szó esett, mint a győztes párosról. Elvittétek a show-t?
Mondhatom igen, hogy elvittük. Meg is jegyezte egy szpíker barátunk, hogy legközelebb ne álljunk le olyan hamar a finisben. Tudni kell, hogy két bója volt a cél előtt nem sokkal, és kívülről nem nagyon lehetett látni, hogy ki végzett a második és ki a harmadik helyen. Én csak annyit mondtam neki, hogy ez is a show része volt, így volt izgalmasabb a befutó, pont így akartunk beérni. Egy Forma-1-es futamhoz tudnám hasonlítani, mint amikor az egyik pilóta a rajt után lemarad, és a legvégéről küzdi fel magát. Egy ismerősöm mesélte, hogy a verseny első fele után már nem nézte tovább a futamot, aztán utólag csodálkozott rá, hogy bejöttünk másodiknak. Meg is kérdezte, kiálltak-e előlünk, hogy így ekkora, egyperces hátrányt le tudtunk dolgozni. Szóval jó kis verseny volt, és tényleg egy kicsit rólunk szólt. Az biztos, hogy aki ezt a versenyt végignézte, az egy nagyon jó versenyt láthatott.

No, és sokan nézték?
Igen, a helyszínen rengetegen voltak, talán a győri világbajnoksághoz tudnám hasonlítani az érdeklődést. Portugáliában szoktak még sokan lenni, azaz a nagy maratoni nemzetek versenyein sosem kell panaszkodnunk. A mostani vb-n volt egy nagyjából 2 kilométeres sor, ahonnan folyamatosan hallottuk a szurkolást, a biztatást. A magyar csapat nagyon összetartó volt a vb-n, hallottam, ahogy szorítanak nekünk. Olyan volt, mintha a Tour de France-on lennénk.

Ezek szerint halljátok, érzékelitek a külső körülményeket? Különbözik egy maratoni verseny a sprinttávú futamokról ebben a tekintetben?
A síkvízi versenyeken a táv rövidebb, így ott azért más, beszűköltebb tudatállapotban vannak a versenyzők, mint ahogyan Adrián is biztosan mást érez, hiszen neki sok mindenre kell fókuszálnia, míg nekem az a feladatom, hogy adjam az erőt. Az biztos, hogy futás közben kevésbé hallom a külső ingereket.

Említetted, hogy a maratoni nemzeteknél nagyobb az érdeklődés a szakág iránt. Mi azok vagyunk?
Határozottan azok. Ezt bizonyítja a világbajnokság éremtáblázata, amit elsöprő fölénnyel nyertünk meg. Volt olyan nap, amikor csak magyar himnusz szólt... A júliusi Európa-bajnokságon viccesen már arról beszéltek a nemzetközi szövetség képviselői, hogy lassan ki kéne valami külön szabályt találni a magyarokra, mondjuk, nekünk legyen a félperces büntetés kétperces. Persze, csak vicceltek. Nagyon erős a jelenlétünk.

Pár éve még nem volt annyira jelentős idehaza a maratoni szakág ismertsége és elismertsége.
Igen, de a maratoniban nagyon nagy fejlődési lehetőség van, és nagy lépésekkel haladunk előre, jó ennek a folyamatnak a részese lenni. Egy dél-afrikai rendezővel beszélgettünk arról, mennyire fejlődőképes a szakág, mennyi potenciál van benne. A világversenyeket egyre egzotikusabb és „eladhatóbb” helyszínekre viszik, voltunk a szingapúri Forma-1-es pálya mellett, rendeztek vb-t Oklahomában, most Dél-Afrikában, a hagyományos maratoni nemzetek foglalkoznak azzal, hogy még inkább nézettebb és eladhatóbb legyen ez a sport. Vannak tervek, vágyak, hogy az olimpiai programba is bekerüljön a maratoni kajak, ami nem is lenne ördögtől való, hiszen más sportágakban, így a futásban, gyaloglásban is van maraton az olimpián, és az országúti kerékpározás is egy hosszú verseny. Reméljük, eljutunk majd egyszer erre a szintre, egy nagyobb ismertségre. Ha az élsport lényege a bizonytalan képlet, akkor a maratoni kajak az egyik legizgalmasabb sportág: tele van bizonytalansági tényezőkkel, egyik pillanatról a másikra változhatnak az erőviszonyok, a verseny állása. Ki lehet próbálni adott esetben a hosszabb táv lerövidítését, vagy több futást bevinni a versenyre, a lehetőségekben a határ a csillagos ég.

Síkvízi versenyzőként kezdted, az utóbbi időben viszont a maratoni szakágban érsz el nagyszerű eredményeket. Átpártoltál?
Nem mondanám. Az első versenyemen 2010-ben az ifi Eb-n egyesben győztem, de ugyanabban az évben maratonban indultam az Olimpiai Reménységek Versenyén. Az egész pályafutásomban végig ott volt mindkét szakág, és szerintem ez már így is marad. A kettő megfér egymás mellett, lesznek olyan évek, amikor a síkvíz lesz előtérben, máskor a maraton. Szeretek versenyezni, és nem titkolt célom, hogy 1000 méter egyesben szeretnék jövőre jobban odakerülni az elejére. Idén az Eb-n 5000 méteren a 7. lettem az Európa-bajnokságon, teljesen rendben volt az az eredmény is.

Lelkesen beszélsz erről az évről, és kiegyensúlyozottnak tűnsz, ebben segített a Vasas?
Igen, nagyon jól érzem magam a klubban, örülök, hogy át tudtam igazolni a klubhoz. Mindig szerencsés, ha egy sportoló érzi, hogy minden feltétel biztosítva van számára a fejlődéshez. Köszönettel tartozom a klubnak, hogy stabil körülmények között készülhetek.

Most jön a jól megérdemelt pihenés?
Igen, a vb után kapunk egy hónap pihenőt, minden olyan dolgot szeretnék ebbe belesűríteni, ami csak belefér. Próbálok feltöltődni, hiszen, ha vége a pihenőnek, kezdődik minden elölről, és akkor már újra teljes erőbedobásra lesz szükség.

Dobos Sándor