2017.07.15.
Nyitott pálya, zárt kapu

Száz esztendeje, hogy először szerepelt Vasas-labdarúgó a válogatottban. Plattkó Ferenc, a tizennyolc éves kapus győztes meccsen debütált Bécsben 1917. július 15-én.

Alig több mint egy hónappal korábban – június 2-án – a Hungária úton találkozott a magyar és az osztrák válogatott; akkor az MTK-s Knapp Miksa őrizte honfitársaink hálóját. Noha hazánk fiai – 22 000 néző jelenlétében – 6:2-re győztek, Herczog Ede szövetségi kapitány nem lehetett elégedett Knapp kapussal, mert a következő találkozón a tinédzser Plattkót állította a gólvonal elé.

Az ajánlás pedig az volt a piros-kékek fiatalja számára, hogy a Vasas az 1916/17-es szezonban szerepelt először az első osztályban, és kapusa mindjárt elhódította Az év játékosa címet (miközben a csapat is kellemes meglepetést keltett hatodik, még inkább a következő esztendőben elért negyedik helyével). Nem akármilyen konkurenciával kellett megküzdeni, amit bizonyít az is, hogy a Wiener AC pályáján ez a tizenegy sorakozott fel: Plattkó (Vasas) – Feldmann (FTC), Siegl (Törekvés) – Kertész II, Kertész III, Vágó (mind MTK) – Taussig (MTK), Urik (Törekvés), Schaffer, Schlosser, Szabó (mind MTK). A doyen Schlosser Imre már az ötvenharmadik válogatott mérkőzését játszotta, és szerzett is egy gólt, ám teljesítménye eltörpült Schaffer Alfréd produkciója mögött, mert a fél Európát bejáró, Németországban Fussballkönignek (a labdarúgás királyának) nevezett csatár mesterhármast ért el. A magyarok így simán 4:1-re győztek a vendéglátók nagyjából hét és fél ezer szurkolója előtt, noha a Rapid-különítményre – Dittrich, Brandstetter, Rupetz, Bauer – építő osztrákok bevetették a prágai Slavia két támadóját, Vaclav Prouseket és Jan Vanikot is.

Schaffer, aki futballozott az FC Basel, a Nürnberg, a Wacker München, a Sparta Prága, valamint az Amateure Wien csapatában is, úgyszintén szívesen játszott volna a bécsi Austriában, melynek elnökéhez a következű szövegű távirattal fordult: „Ezer örömmel mennék az ön klubjához kétezer schillingért.” A válasz szintén sürgönyben érkezett: „Jöjjön kétezer örömmel ezerért!”

Ami azt illeti, Plattkóból is hírneves világpolgár vált, miután 1923-ban szerződtette a Barcelona. Addig Ricardo Zamora őrizte a katalán klub hálóját, majd a legendás kapus visszament az Espanyolhoz, hogy onnan a Real Madridhoz szegődjék. Plattkó messzemenően pótolta, sőt meglehet, még túl is szárnyalta őt, hiszen Rafael Alberti, a katalánok kedvenc költője ódát írt a „szőke medvéhez”, a luxus autókat gyártó amerikai Studebaker cég pedig megtette Plattkót hivatalos barcelonai képviselőjének. A felkapott kapuvédőről – akinek édesapja napszámos volt – ezért is írhatták idehaza: „Vígan nyaral, pompás kocsiján robog ki délelőtt és délután a strandra, élvezni hallatlan népszerűségét.”

Már Bécs után is emelkedetten emlékeztek meg róla. „Nagyszerű volt a védelem Plattkóval, aki első szereplésével igazolta nagy klasszisát és a hozzá fűzött reményeket” – jelentette a Pesti Hírlap. „A közvetlen védelem, élén az ifjú új kapussal, Plattkóval, hibátlanul dolgozott” – tudósított Az Est. „Plattkó most már Ausztriában is beigazolta, hogy klasszis játékos. Hidegvérrel és minden lámpaláz nélkül védett néhány nagyon veszélyes labdát” – állapította meg a Népszava. „Szépen játszott a csatársor, kifogástalanul működött a védelem, melynek oszlopa Plattkó, a vasasok fiatal, jeles kvalitású kapusa volt” – örvendezett a Pesti Napló.

Pedig nem volt könnyű ily ragyogó alakítást nyújtani, a korabeli kommentátorok ugyanis megjegyezték: „A mérkőzés idejét nem éppen szerencsésen választották meg, mert nem sportszerű ilyen nagy fontosságú találkozót a legforróbb nyárban megrendezni. Különösen az első félidőben az óriási hőség miatt a csapatok alig bírtak mozogni.” Ezzel együtt „Schaffert és Schlossert a nagy számban megjelent magyarok a vállukon vitték ki a pályáról”.

Plattkót hasonló miliő övezte Barcelona után Dél-Amerikában is, ahol chilei szövetségi kapitány, a Colo-Colo és a Boca Juniors edzője, a River Plate technikai igazgatója volt. Közben szakkönyveket írt, amelyek valóságos labdarúgó-forradalmat idéztek elő a labdarúgásban korántsem járatlan szubkontinensen, amely már az első négy vb-n egy duplázó világbajnokra (Uruguay) és két vb-ezüstérmesre (Argentína, Brazília) lehetett büszke. A kapus-tréner-szakíró számára legalább ekkora örömöt jelentett, hogy az 1962-es világbajnokságon felkereshette a magyar válogattat, amelynek keretéhez öt Vasas-játékos – Szentmihályi Antal, Ihász Kálmán, Mészöly Kálmán, Sárosi László, Farkas János – tartozott azzal együtt is, hogy Bundzsák Dezsőt és Machos Ferencet itthon hagyta Baróti Lajos szakvezető. Fél évvel a világbajnokság előtt, a címeres mezes együttes dél-amerikai próbatúráján még az 1961-ben és 1962-ben egyaránt NB I-es aranyérmes Vasas mindkét meghatározó egyénisége részt vett...

Plattkó nyolcvannégy éves korában, 1982-ben hunyt el Santiagóban, de alakja bármikor levetíthető, mert Mándy Iván róla mintázta Vallai kapust, aki 1973 óta feltűnik a kiváló író novellájából készült, klasszikus Sándor Pál-filmben, a Régi idők focijában is.

Ha már az első válogatott Vasas-labdarúgó azt művelte a legmagasabb fokon...

                                                                                                      Hegyi Iván

AUSZTRIA–MAGYARORSZÁG 1:4 (0:1)

Bécs, 7800 néző. Jv.: Rudolf Pohl (német).

Ausztria: Halpern – Popovich, Dittrich – Sedlacek, Brandstetter, Rupetz – Beck, Bauer, Vanik, Prousek, Schmiedt.

Magyarország: Plattkó – Feldmann, Siegl – Kertész II, Kertész III, Vágó – Taussig, Urik, Schaffer, Schlosser, Szabó.

Gól: Schaffer (31., 73. és 77.), Prousek (51.), Schlosser (55.).