1927. május 18.

A kora délutáni órákban járunk, a helyszín a Vasas Thököly úti székháza. A főszereplők kiváló sakk főtorna játékosok, Ádler-Sas Manó és Krénosz Ferenc. Azért gyűltek össze, hogy sakkört alapítsanak a Vasas égisze alatt.

Az alapító Krénosz meghatározó egyénisége a következő évtizedeknek, de az 1930-as évektől már nemzetközi szinten is hallani a „vasasokról”: Mátlé Tivadar a Vas - Fém és Villamosipari Szakmunkások számára rendezett munkásolimpiákon komoly sikereket arat.

Álljunk meg itt egy pillanatra, de legalábbis egy jelenbe való huszárugrás erejéig mindenképpen:
2017 februárját írjuk, a helyszín ezúttal a Pasaréti Sportcentrum étterme, ahol a Vasas sakk szakosztály kilencvenedik születésnapjának tiszteletére rendezett fogadás zajlik.
Az egyik sarokban apró termetű, szemüveges úriember húzódik meg, aki a leves és a főétel között sakkfeladványokkal szórakoztatja ifjú asztaltársait. A 90. életéve felé közeledő nagymester, Benkő Pál az, aki 1948-ban - mindössze húszévesen - egyéni magyar bajnok lett a Vasas színeiben. És tessék, máris visszatértünk az alapítástól megkezdett kronológiai rendbe.

1950-ben már nemcsak egyszerű sakk-kör, hanem teljes jogú szakosztály a sakk a Vasason belül. Két évre rá megszületik az első országos csapatbajnoki cím is. Olyan nevek fémjelzik ezt a garnitúrát, mint dr. Szily József nemzetközi mester, aki nem kisebb csodát tett, minthogy legyőzte az aktív világbajnok szovjet legendát, Mihail Moiszejevics Botvinniket.

1956 - a sport és az élet számos más területéhez hasonlóan - szomorú fejleményeket tartogat a Vasas sakkozói számára: a forradalom után játékosok hiányában szétesik a szakosztály.

A tetszhalál azonban alig egy esztendőn át tart csak, Krénosz Ferenc ugyanis még mindig aktív, Brádt János pedig szuggesztív vezető-(újra)szervező egyéniséggé lép elő. Utóbbinál hitelesebb személyt aligha lehetne találni a toborzásra, két lánya és felesége a Vasas női csapatát erősítik, ő maga pedig fiával a férfiaknál ül hétről hétre tábla elé. (Szinte bizonyos, hogy még a vasárnapi ebédet is fekete-fehér kockás abrosz mellett fogyasztotta a Brádt-család…)

Fontos – a további évtizedeket egyenesen meghatározó - fejlemény az ’57-es évből az ifjú Káposztás Miklós csatlakozása is. A mai napig aktív, elnyűhetetlen szakosztály-igazgatóról beszélünk. Mikor a közelmúltban beszélgettünk, találóan úgy fogalmazott, a Vasas sakk története megállás nélküli utazás egy páternoszterben: egyszer fent, másszor lent…

Az 1960-as évek elején éppenséggel lefelé tartott az a bizonyos páternoszter: Krénosz Ferenc összeveszett a vezetőséggel, így pillanatok alatt a Kőbányai Acélba „ült át”. Megfelelő utánpótlás híján 1960/61-ben az NB II-ből is majdnem kiesett a csapat. Ekkor már az Eötvös utcai klubszékházban zajlottak a partik.

Az újabb emelkedés négy címzetes mesternek volt köszönhető: Monostori Lajosnak, aki emigrációból tért vissza, Macelle Ferencnek, a rettegett ellenfélként számon tartott zuglói fodrászmesternek, Bakonyi Eleknek, akiről azt tartják, sokat lehetett tőle tanulni, de csak ha odafigyelt az ember, mert magától nem szívesen árult el sakktitkokat, a negyedik fontos alak pedig Szabadi Elemér volt.

1966-ra már jelentős előrelépéseket könyvelhetett el a szakosztály, a versenyzők egyre szívesebben jöttek a Vasasba játszani, immár Budára, hiszen Pasarét lett az új – és máig utolsó – otthon. Adorján András még ebben az évben, mindössze 16 évesen a Magyar Népköztársaság Sakkmestere lett. Két évvel később követte példáját Káposztás Miklós, majd a görög „légiós”, Geszosz Pavlosz is, aki csapatbajnoki eredményei alapján érdemelte ki a címet.

Kossik József betegsége után 1969-től Káposztás Miklós kerül a szakosztály élére, majd az 1970-es években folytatódik a „megszokott” ingázás az NB I és az NB I/B között. (Ugye, az a fránya páternoszter…). Megemlítendő 1974-ből Orosz Mihály neve, aki a klub elnök helyetteseként felkarolta a szakosztályt, ami a roppant erős mezőnnyel bíró NB I-be való visszajutást eredményezte.

1982 óta Káposztás Miklós munkáját több fronton is segíti Horváth Júlia, aki a mai napig a szakosztály ifjúsági edzője, mindemellett Csatári Mariannal magyar csapatbajnoki címet nyert, 1992-ben Manilában pedig olimpiai negyedik helyezést ért el.

Száguldva a jelen felé, 2012-ben nem kisebb név kopogtatott a Vasas ajtaján, mint a 9-szeres magyar bajnok, 20-szoros olimpikon, többszörös világbajnokjelölt Portisch Lajos. Angyalföldi díszpolgárként úgy érezte, a Vasasban a helye. Nagy megtiszteltetés volt ez a piros-kék sakkcsaládnak.

A helyzet ennek ellenére most sem könnyű, saját versenyterem híján nehéz összetartani a közösséget, a kiemelkedő tehetségekre hamar lecsapnak a konkurensek. Ennek ellenére a szakosztály a mai napig vitézkedik az NB I/B-ben és a Budapest Bajnokságban is. Utóbbit 2015/16-ban meg is nyerték, éppen az előző hasonló siker tízéves évfordulóján

Idén februárban remek hangulatban ünnepeltek a piros-kék sakkbarátok a 90 éves születésnap alkalmából Pasaréten. Markovits László, a Vasas SC elnöke nem érkezett üres kézzel: szimbolikus csekket adott át, a kilencvenedikre ugyanis 900 000 forint támogatást kap a szakosztály az anyaegyesülettől.
A jeles eseményről nem hiányozhatott Kis Jenő szakosztály-elnök, Klem László tiszteletbeli szakosztály-elnök, a támogatók részéről Biener Gábor, illetve Hodosi Lajos, a kabai illetőségű vállalkozó, aki versenyzőként, majd támogatóként segítette, segíti a szakosztályt. Tiszteletét tette Hajdú László, a XV. kerület polgármestere, de jelen volt többek között a Vasas SC korábbi elnöke, a nagy sakkszimpatizáns hírében álló Gyalog András is. Ők mindketten Káposztás Miklós személyes jóbarátai.

Az emelkedett hangulatú este során Káposztás Miklós frappánsan megjegyezte: vele együtt ma is nyolc „darab” hetven év feletti ifjúsági versenyzővel küzd a szakosztály a csapat bajnokikon. Létay Gyula, Boguszlavszkij Jevgenyij, Zilahi Gábor, Havasi János, Dr. Eperjesi László, Kovács Gábor és a történelmünket is idéző Katona József mindmáig aktívak.

Mi mást is kívánhatnánk az ifjaknak és az örök ifjaknak, mint még sok boldog születésnapot! Elvégre, nincs már olyan messze a századik, és hátha addig a páternoszter újra felfelé veszi az irányt… Csak óvatosan a beszállásnál!

szerző: Jenkei Dániel, a vasassc.hu főszerkesztője
(az írás a Magyar Sakkvilág áprilisi számában jelent meg)