Kezdjük a végével, mert azt nehéz lesz felejteni: a magyar kardválogatott egyetlen tussal, 45-44-re elvesztette a világbajnoki döntőt Dél-Korea ellenében.

Elképesztő asszókat láthatott a magyar közönség, és valószínűleg több idő telt videózással, mint tiszta vívással ebben a fináléban. Erről egyébként Szilágyi Áron korrekt módon azt mondta, nagy nyomás volt a zsűrin, akadtak vitatható ítéletek, de semmiképpen nem fognák a bíráskodásra a vereséget.

Szilágyi Áron és Szatmári András egyébként nem kezdtek jól a bivalyerős koreai csapat ellen a fináléban, Gémesi Csanád azonban meglepetésemberként helyrebillentette az arányokat.

Az utolsó asszókban aztán folyamatosan jöttek a vitatott ítéletek, Dél-Korea pedig már öt tus felett is vezetett, végül mikor Szilágyi Áron átvette a kardot befejezőemberként, 40-37 állt az ázsiaiak javára a táblán.

Klasszisunk ekkor megvillant, pillanatok alatt fordított Oh ellen, 44-43 után azonban hosszú huzavona végén két koreai találat született, így Dél-Korea lett 2019-ben a budapesti világbajnokság aranyérmese.

És akkor csak a rend kedvéért, nézzük, hogy jutott el a fináléig a magyar válogatott.

Még szombaton indult a történet, amikor is a Szilágyi Áron-Szatmári András-Gémesi Csanád-Decsi Tamás kvartett Egyiptom ellen vívta a nyitóasszóját. Egyáltalán nem volt könnyű, az első asszót vívó Szilágyi Áronon például még erősen látszott, nincs teljesen túl a balul sikerült egyéni versenyen.

Ennek ellenére magabiztos 45-32-vel jutottak be a mieink a legjobb nyolc közé, így kicsit nyugodtabban készülhettek a mindent eldöntő vasárnapi etapra.

A legjobb nyolc között délelőtt az irániak következtek, akik igencsak szokatlan stílusban vívnak, és ezzel képesek egyszer-egyszer meglepetést okozni. Ez az egyszer-egyszer azonban nem most, a budapesti világbajnokságon volt, hiszen a magyar csapat nagyon magabiztos teljesítményt nyújtott.

Vasasos szempontból külön jó volt látni, ahogy visszatért Szilágyi Áronba az élet, többször örült látványosan a sikeres akciók után, és erre bőven volt is oka. Harminc alatt tartottuk a perzsákat.

Az elődöntőbeli olaszok elleni csörte már tényleg a legkomolyabb szintű erőpróbát jelentette, a minden hájjal megkent itáliai csapat Dél-Korea mögött második volt a világranglistán a vb előtt.

Csodás hangulat kerekedett a BOK-csarnokban, Szilágyi Áron és Szatmári András pedig az elvárásokhoz méltóan vezérszerepet vállaltak, de a Gémesi Csanád helyett egy asszóra beugró Decsi Tamásra sem lehetett panasz. Az utolsó két körre előnnyel fordult válogatottunk, és mivel innentől már csak Szatmári és Szilágyi voltak hátra, jónak ígérkeztek az esélyeink.

44-38-nál aztán Áron szorult helyzetből talált kristálytisztán, utána pedig már az önfeledt örömé volt a főszerep. Kétszeres olimpiai bajnokunk azt mondta, próbálta minden szinten kizárni az egyéni szereplést, és élvezni a csapatversenyt. Nos, ez látszott a vívásán, amelynek világbajnoki döntő lett a jutalma.

A többit már tudjuk...