Jenkei Dániel, 2019.07.09. | Klub

Folytatjuk a tegnapi beszélgetést Markovits Lászlóval, még mindig a stadionavató a fő téma, de szóba kerülnek a jövő feladatai, a többi közt az új kézilabdacsarnok átadása és névadója is.

- A stadionavató volt a legemlékezetesebb esemény tizenhét éves elnöksége során?

A centenáriumi ünnepség a Folyondár utcában 2011-ben szívmelengető érzéseket hagyott bennem, emlékezetes volt. Csaknem ezer kiváló sportolóval, szakemberrel és további vendéggel ünnepelhettünk együtt, de a mostani stadionavató…


- Mi fogta meg leginkább az ünnepélyes megnyitó műsorszámaiból?

A Szurkolói Klub és az ultrák koreográfiája nagyon ötletes és látványos volt, az Angyalföldről és Rudi bácsiról készült drapéria szinte felöltöztette a stadiont a kezdés előtti pillanatokban. Köszönöm a létrehozóknak, hogy annyi energiát és anyagi áldozatot fektettek a molinóba. Jó volt átélni továbbá, hogy – ellentétben a mindennapok sajnálatos megosztottságával – mindenki eggyé vált az ünnepi pillanatokban. Ebben a DAC-szurkolók is messzemenően partnerek voltak. Nehezen felejthetők azok a mondatok is, amelyeket Illovszky Rudi bácsitól hallottunk felvételről, és Szilágyi Áron köszöntőjét, valamint Raduly Józsi bácsi kezdőrúgását sem hagynám ki a felsorolásból.
 

- A meccsből mennyi látott?

Kevesebbet, mint máskor. Próbáltam minél több vendégünkkel találkozni, beszélgetni, és jó volt látni, hogy olyan korábbi sportolók, vezetők, edzők találták egymásra, akik akár több éve nem látták egymást. Sokan emelték ki, milyen remek érzés volt újra szót váltani a régiekkel, generációtól és sportágtól függetlenül. Azt hiszem, ez az, amit Vasas-családnak hívunk.
 


- Valószínűleg még újabb interjúkat is meg lehetne tölteni a pénteki élményekkel, de hogyan tovább ezután? Mi ad Önnek személyes ösztönzést a jövőre nézve?

Nagyon örülünk, hogy megvalósítottuk ezt a meghatározó beruházást, de az élet megy tovább: mind sportszakmailag, mind a létesítményfejlesztés terén bőven maradt még megvalósítandó feladtunk. Említhetném a Béke úti, majdnem három és fél hektáros területet, amelyet a kormány jóvoltából hasznosíthatunk. Házon belül ezt a részt Vasas-parknak nevezzük majd, és már csaknem két éve elkészült a beépítési koncepció, erről zajlanak most egyeztetések a döntéshozókkal. Bőven akad tehát még motiváció mindannyiunk számára, fejlődni mindig lehet. Ez lebeg – munkatársaimmal, partnereinkkel együtt – a szemünk előtt.


- Hogyan áll a kézilabdacsarnok beruházása?

A kézilabdacsarnok gyakorlatilag elkészült, jelenleg a tesztüzem zajlik, július végén pedig itt kezdi el a felkészülést a felnőtt csapat. Az ünnepélyes átadást az ősszel, az első hazai bajnoki mérkőzés keretein belül tartjuk.


- Ha van sportágunk, amelynek hasonlóan gazdag a múltja, mint a labdarúgásé, az a kézilabda. Ebben a létesítményben is visszaköszön majd a régiek dicsősége?

Függetlenül attól, hogy más léptékű beruházásról van szó, mint a stadion esetében, itt is törekszünk arra, hogy minél vasasosabb legyen a létesítmény. Annyit már most elárulhatok, hogy a névadó Sterbinszky Amália lesz, míg az edzőcsarnok kézilabdatermét egy másik korábbi extraklasszisról, a kapusként páratlanul sikeres, egész életét a Vasasban töltő Bujdosó Ágotáról nevezzük el.
 

Kommentár nélkül
Nagyon szépen köszönjük, hogy részesei és alakítói lehettünk a tegnap kiteljesedett munkának. Pénteken egyszerre voltam nosztalgikus, szomorkás, egyszersmind izgatott, boldog és büszke az elmúlt három év eredményét látva és átélve. Olyan jó érzés tudni a sok közös titkot és történetet, ami ide vezetett. Különlegesnek éreztem magam. A meccs végén még kintről is sokáig figyeltük, ahogyan él a stadion. Nagyon büszkék és meghatottak voltunk, hogy most búcsúzunk tőle. Valami ilyesmi lehet, amikor a gyerekek kirepülnek, és a szülők útra engedik őket. (…) Nagyon köszönöm mindannyiunk nevében.”

 


Hirdetések