„Itt még öngólt is szívesen rúgnék” – fogalmazott Mészöly Kálmán pár hónappal ezelőtt, amikor körbesétált az akkor még épülő Illovszky Rudolf Stadionban. A Szőke Szikla keménysége akkor kicsit alábbhagyott, párásabb lett a tekintet, de a Vasas család többi legendás tagja is „hasonlóan járt”, mikor megcsodálhatta az új stadiont. 

„Istenem, itt még a térdem is jobban hajlik” – ezt már a 92 éves Raduly József mondta, amikor könnyes szemmel felsétált a gyepre, örökös tiszteletbeli elnökünk izgult is a séta előtt, elmondása szerint a szíve is erősebben dobogott azon a délelőttön.

Nem túlzás az sem, hogy számunkra, a Vasas kommunikációs munkatársai számára is különleges, szívbe markoló élmény volt a stadionban kísérni a klub legendás labdarúgóit vagy hozzátartozóit. Egy-egy emelkedett pillanatban a gombóc nemcsak a főszereplő, de a kamerát tartó vagy kérdező torkában is megjelent.

Vannak, akik évek, évtizedek útján tértek vissza a Fáy utcába, mások szinte személyesen kísérték végig az építést.

„Apuban Vasas-szív dobogott, és nagyon várta ezt a pályát” – Ihász Rudolf, Ihász Kálmán fia fogalmazott így. Édesapja elvesztésével már az építkezés alatt kellett szembenéznie, mint ahogyan a Vasas család többi tagjának is. Még jelen volt a legendák stadionbejárásán, aztán január végén jött a lesújtó hír…

„Neki a Vasas volt a mindene. Számtalanszor hívták máshová, sportvezetőként is, de neki csak a Vasas számított. Könnyes szemmel nézelődne most itt, nem hiszem, hogy szavakat ki tudna mondani. Nagy megtiszteltetés a szektornévadás, és lehet, hogy valahol álma is volt ez. Nem beszélt erről, de a pálya sorsát nagyon szívén viselte. Mikor bejárás volt, és utána beszélgettünk, elmesélte az élményeit, olyan hévvel tudott beszélni a stadionról, hogy világos volt, mennyire fontos neki ez az egész” – tette hozzá Ihász Rudolf.

„Nagyon jó érzés, de úgy érzem, tettem is érte, hiszen a klub történetében a legtöbb bajnoki mérkőzést játszottam” – ezt már Komjáti András mesélte, ő a C3-as szektor névadója. „Annak külön örülök, hogy a legjobb barátom mellett kaptam meg ezt a szektort. Gyönyörű a stadion, kulturált, ha a családok gyerekekkel jönnek ki, nagyon szép helyre tudják őket hozni, s így talán beléjük is beleivódik a Vasas szeretete.”

S hogy ki volt a legjobb barát? Várady Béla. Özvegye is megnézte stadiont és a C4-es szektort.

„Nagyon furcsa érzés, sajnos, ő már ezt nem élhette meg. Mindig itt ült a kanyarban a kis faszékén, ha nem dolgozott, egyértelmű, hogy ide jött ki, sokszor még munka előtt is. Nem próbáltam, de nem is akartam erről lebeszélni, neki tényleg ez volt az élete. Örülök, hogy ennyire mély nyomokat hagyott a szurkolók lelkében” – elevenítette fel Várady Béláné a balszélső szerepének jelentőségét.

„Én már akkor sírtam, amikor megtudtam, hogy szektort neveznek el az édesapámról. Lehet, hogy most nem sírok, de közel állok hozzá” – fogalmazott Kárpáti Ildikó, Kárpáti Béla lánya, midőn elkísértük a B4-es szektorhoz.

Különös volt hallgatni a családi hagyományok sajátos továbbélését: „A nagyobbik fiamból építőmérnök lett, és stadionbefedési technikákból írta a szakdolgozatát a műegyetemre. A másik fiam egy sportboltban üzletvezető, szóval viszik tovább a tradíciókat, és imádják a labdarúgást.”

„Fantasztikus apa volt, családcentrikus, szerény ember, aki most nagyon büszke lenne, ha látná ezt a szektort. Csodálatos dolog, hogy a stadionban gondoltak a korábbi labdarúgókra. Nemcsak személy szerint megható, hanem azért is, mert közösséget épít ez a kezdeményezés. Ma pedig épp a közösségek vannak eltűnőben. Az, hogy a hagyományokra ennyire figyelnek, egy garancia, hiszen csak akkor lehet építkezni, ha megvannak az alapok. S ezt az alapot ők és az elődjeik adták meg” – mondta Kárpáti Ildikó.

 „Nálunk minden piros-kék volt, édesapám így látta a világot. Nagyon szerény ember volt, a Vasast szerette a legjobban. Az alázata, a szerénysége, a klubhűsége jut eszembe először, és ezzel a szektorral most méltó emléket is állítanak ennek, örökre” – ezt már Bundzsák Gabriella jegyezte meg, miután körbesétált új otthonunkban.

„Csak csodálom és el vagyok ámulva, hogy milyen gyönyörű lett a stadion. Apukám nagyon boldog lenne, ha ezt megélhette volna – s vele együtt mindazok, akik már nem lehetnek közöttünk. Nagyon nagy hála és köszönet mindazoknak, akik a szektornévadás ötletét kitalálták és megvalósították. Ez egy nagyon szép emlék és büszkeség nekünk, és mindegyik családnak.”

Bundzsák Gabriella

S hogy milyen az új stadion?

„Rendkívül családias, meghitt, finom, és elegáns. Olyan, amilyen a Vasas” – jött a tömör, jól eső válasz.

A vendégszektorok mindegyike egy-egy olyan játékos nevét viseli, akik nemcsak a Vasasban, hanem a négy nagy rivális fővárosi klub valamelyikében értek el nagy sikereket.

Például Takács II József, a Ferencvárosban. Legidősebb unokája, Takács Edit kis fényképezőgéppel érkezett az Illovszky-stadionba.

Takács Edit

„Tudtuk annak idején is, hogy a Vasasban kezdett focizni, és innen került a Fradihoz. Gyerekkori emlékem, hogy a lakásában volt egy vitrin, ott voltak az érmei, ereklyéi, azokat nézegettük. A nagyobb sikerekről tudtunk, de szerény, halkszavú emberként ismertük meg. Nagyon jó érzés, hogy gondoltak rá, és így a fiatalabb generációk körében is tovább él az emléke” – mondta a büszke unoka egy esős nap végén, a déli lelátó közepén.

Szentmihályi Antal nem sokkal 80. születésnapja előtt járt az Illovszky-stadionban:

„Úgy látszik, mégis érdemes volt megöregedni” – fogalmazott viccesen a Vasas mellett az Újpesttel is nagy sikereket elérő olimpiai bajnokunk. „Nem gondoltam volna, hogy erre sor kerül, de mindenesetre csodálatos, hogy az ember ilyet megél. Megható és még inkább felidézi az emlékeket, egész fiatal koromban a csapathoz kerülhettem és bár nehéz volt megragadni az első csapatban, így lett és szép sikereket értünk el” – mondta a legenda, akinél – kapusként – többször senki sem nyert magyar bajnoki címet.

„Jött ki minden mérkőzésre a régi stadionba, és kérdezték tőle, hol a jegye, mert valaki nem ismerte meg. Odamutatott, ott a pálya közepén… Szerintem még most is ott van a jegye. Nagyon megható és nagyon nagy öröm, hogy egy szektor van apukánkról elnevezve. Ez így van jól” – ifj. Machos Ferenc mesélte el a rövid történetet édesapjáról, aki a Vasas mellett a Honvédot is erősítette.

Machos Ferenc és Machos Gábor

„Szerintem ő is meghatódna, ahogyan mi is meghatódtunk. Gondolom, fentről látja is mindezt, és most nagyon-nagyon boldog” – fogalmazott a testvér, Machos Gábor, hogy aztán a stadionséta során egy-egy személyes fotó is készüljön.

A szektorok július 5-én, az ünnepélyes stadionavatón telnek meg először.

A többi már a jelenkor játékosain múlik.

Az új Illovszky-stadionban 16 szektort neveztünk el a Vasas 16 legendájáról.

A hazai szektorok névadói: Farkas János (A1), Mészöly Kálmán (A2), Berendy Pál (B1), Bundzsák Dezső (B2), Csordás Lajos (B3), Kárpáti Béla (B4), Raduly József (B5), Szilágyi Gyula (B6), Sárosi László (C1), Ihász Kálmán (C2), Komjáti András (C3), Várady Béla (C4)

A vendégszektorok névadói: Plattkó Ferenc (D1), Takács II. József (D2), Machos Ferenc (D3), Szentmihályi Antal (D4).