Elhagyja a Vasast Hőna Dávid. A 30 éves vízilabdázóról már megírtuk, hogy nem lesz tagja az első csapatunknak, de tervben volt, hogy az OB I/B-ben még számíthatunk rá. Nos, végül egy vonzó ajánlat miatt egy másik forgatókönyv valósul meg, így egy korszak véget ér számára és klubunk számára is. A zenészként, rendezőként is ismert Hőna „D” népszerű a pólós társadalom körében, nemcsak a Vasasban, hanem máshol is kedvelik közvetlen stílusát, humorát. Ettől nem „szabadul meg” az uszoda, ugyanis nem hagyja abba a játékot, új célokkal, nagy tettvággyal vág neki a következő szezonnak.
Szóval, mi is lesz veled? – kérdeztük a Vasassal háromszoros bajnok, bajnoki ezüstérmes, Magyar Kupa-győztes, Bajnokok Ligája-bronzérmes „D”-t, miután a jövőjét tekintve nem voltunk teljesen képben, hasonlóan a vízilabda-társadalom tagjaihoz.
Két opció volt a folytatásra, az egyik az, hogy a Vasas OB I/B-s csapatában játszom tovább, és szinte teljesen a civil életre, valamint a munkámra koncentrálok, hátat fordítva ezzel a profi vízilabdának. A másik lehetőség a szezon végén adódott, amikor megkeresett a Nagykanizsa csapata, amelynek komoly céljai vannak. Végül igent mondtam nekik, leigazoltam a Kanizsához.
Azaz nem hagyod hátra a pólós karriered, és nem veszel vissza sem a tempóból.
Nem, már csak azért sem, mert a kanizsai csapat, amely az utóbbi években osztályozót játszott több alkalommal, idén épp velünk, jövőre egyértelműen megcélozza a feljutást. Szinte OB I-es keretet hoznak össze, így elég nagy reményekkel indulnak, vagyis mondhatom most már, hogy indulunk neki a következő szezonnak.
Többször is Budapesten edzett a Kanizsa az utóbbi időben, mennyit kell majd ingáznod?
Ez egy fő szempont volt, hogy Pesten edz a csapat jövőre is. A feleségem, a családom, illetve a munkám miatt ez egy ideális helyzet számomra. A hazai meccsek előtti napon utazik le a csapat Kanizsára, ez így pont belefér nekem.
A minap kitettél egy elég érzelemdús, mondhatni hatásvadász fotót a közösségi oldalaidra, és odaírtad: „Az utolsó nap… 20 év után…”. A Komjádi öltözőjében ülsz, kezedben egy sapka. Rengeteg reakció érkezett rá, teljesen érthetően. Számítottál ennyire intenzív megnyilvánulásra?
Érdekes, mert amikor pakoltunk az öltözőben az utolsó edzés végén, nem tulajdonítottam ennek olyan nagy szerepet, nem volt a fejemben, hogy az egy jelentős pillanat. Aztán Miklós Levi megkérdezte: „Te zársz utolsónak?” Mondom, „persze”. Fel sem fogtam, hogy utoljára pakolok, aztán Dévai Kristóf szólt rám, hogy álljak meg egy pillanatra, ő lőtte ezt a képet. Tényleg erős fotó, több szempontból is. Elküldtem édesanyámnak, ő meg is könnyezte, és aztán később én is rájöttem, sok minden van benne. Többet voltam a Komjádiban az elmúlt húsz év alatt, mint otthon. Nem mondom, hogy könnyű volt tehát bezárni ezt az ajtót.
Melyik reakció esett a legjobban vagy lepett meg igazán? Hiszen barátok, játékostársak, edzők szóltak hozzá a képhez, vegyes előjellel. Volt, aki megijedt, mások sajnálták, hogy valaminek vége, és nyilván többen is gratuláltak, holott igazából nem árultad el, mi is a kép apropója.
Gondoltam, hogy felkavaró lesz, hiszen szinte egész pályafutásomat a Vasasban töltöttem el, engem mindenki oda kötött. Ezt a képet még az utolsó edzésen lőttük, akkor még nem árulhattam el, hogy valaminek vége van, így csak most posztoltam. Az, hogy tényleg ennyire sokan kommenteltek, meglepett, de egyúttal nagyon-nagyon jól esett. Soha nem érkezett ennyi reakció egyik bejegyzésemre sem, legyen az magánéleti vagy a zenei karrierhez köthető poszt. Privát üzeneteket is kaptam, amik szintén jól estek, sokan érdeklődtek, mi lesz a folytatásban, és mindenki biztatott. Sokakat meglepett, hogy valaminek vége.
Gondolom, Plézer János, OB I/B-s csapatunk vezetőedzője annyira nem örült a végső döntésnek.
Ahogy kijöttem az utolsó, a kanizsaiakkal folytatott tárgyalásomról, egyből őt hívtam, és elmondtam neki, hogy döntöttem. Sajnálta, igen, de nagyon megértő volt, maximálisan támogatott a döntésemben és sok sikert kívánt.
Mit jelent neked a Vasas?
Hétévesen a Komjádiban kezdtem vízilabdázni, és bár volt egy kis KSI-s kitérő, rögtön visszakerültem a klubhoz, így nekem a Vasas és a vízilabda szinte egy és ugyanaz. Mondhatom, hogy a második családom. Nem is nagyon tudtam elképzelni máshol magam, egyetlen BVSC-ben eltöltött szezonom volt csak, de akkor is kölcsönben játszottam ott. Voltak megkeresések, de mindig a Vasasban maradtam, és tényleg több időt töltöttem a Komjádiban, mint a családommal.
Mennyire volt nehéz megélni, hogy 2008-tól zsinórban háromszor nyertél bajnoki címet, játszottál a Bajnokok Ligájában, s aztán jöttek a nehezebb évek, olyannyira, hogy idén osztályozót játszottunk, épp a leendő csapatod ellen?
Ez egy lassú folyamat volt, évről évre haladtunk a lejtmenetben egyre lejjebb, így nem éltem meg nehezen. Sokkal rosszabb lett volna, ha a bajnoki cím után leszünk mondjuk tizenötödikek. Nem volt nagyon éles a váltás, szép lassú ereszkedés volt ez. Amikor bajnokok voltunk, akkor szinte minden meccset megnyertünk, majdhogynem természetes volt, de a mostani időszakban is megvolt bennem az adrenalin, hiszen komoly tétjei voltak az idei bajnokiknak is. Nem éreztem annyira a különbséget.
Miért lettél Feri?
Ez is egy folyamat volt, vicces, hogy tényleg kialakult. Előbb a Hőna „D”-ből lettem „D”, majd ebből Hőnási, Hőnási Feri, majd Százas Feri. Van egy figura, amikor kapásról felkanyarodok emberelőnyben és úgy lövöm el a labdát, hogy szinte 100 százalék, hogy bemegy. Ezért neveztük el százasnak, innen a Százas Feri. Nyilván ez poén, meg az is, hogy mindig bemegy.
Mondjuk, magadat néha Zac-nek hívod, ahogy hallom.
Tényleg néha, csak akkor, amikor kipattintom magam. Azért elég hullámzó a testalkatom, a szezonkezdet után általában bele kell húznom, hogy szálkás legyek újra. De általában sikerül, és mikor a tükör előtt álltam, volt, hogy eldicsekedtem, én vagyok Zac Efron. Ezt szokták még emlegetni a srácok.
Az egyértelmű, hogy évekig te voltál az egyik legviccesebb figura az öltözőben.
Igen, erről az edzők is tudnának mesélni. Elég nagy hangulati elem voltam az öltözőben, a csapatban ez tény, Takival magunkra vállaltuk ezt az utóbbi időszakban. Nem vagyok ellene a mókának.
Nyilván meg fogom kérdezni, hogy melyik bajnoki aranyra emlékszel vissza a legszívesebben.
Az első bajnoki címre, hiszen rögtön az első felnőtt évemben lehettem tagja a csapatnak, ráadásul Egerben sikerült gólt lőnöm az egyik meccsen. Arra is nagyon szívesen emlékszem, hogy Biros Petit kellett fognom, és tök jól megoldottam a rám bízott feladatot. Azt hiszem, a Bajnokok Ligája-bronzérem sem gyakran esik meg egy vízilabdázóval, kevés pólósnak adatik meg, és hálás vagyok, hogy részese lehettem. De nem is feltétlen az eredményekre, az eredményességre emlékszem szívesen, inkább a közegre, a csapategységre és a hangulatra.
Az egyik bajnoki cím a háromból
Földi Lászlóval szinte párhuzamosan jelentettétek az állandóságot a Vasasban, még Takács Bálintot említhetném meg. A mester 15 év után távozott a vezetőedzői posztról idén. Hogyan tudnád jellemezni a kapcsolatotokat?
Ha a Vasas a második családom, akkor mondhatom, hogy Laciban a második apámat tisztelhetem, tényleg vele töltöttem a legtöbb időt, már csak azért is, mert egy kerületben lakunk, és gyakran együtt mentünk edzésre az utóbbi években – újabban Séló (Sélley-Rauscher Domonkos), is csatlakozott néha. Rengeteget köszönhetek neki, mind az elején, mind a végén sokat segített, éppen ezért lesújtott a hír a szezon közepén. Nehezen éltem meg, hogy távozott a csapattól, talán látszott is rajtam, hogy abban a két hétben kicsit másképp láttam a világot, nem voltam annyira derűs, mint szoktam. Nehéz időszak volt, de az életben vannak ilyen periódusok.
Mikor kezded a szálkásítást? Rá tudsz majd pörögni a következő szezonra?
Augusztus 5-én kezdünk, és megmondom őszintén, tele vagyok tettvággyal. Azért is kerestek meg, mert komolyak a célok, és sokat várnak tőlem. Nagyon várom ezt az új kihívást, új szemszögből kezdhetek egy újabb szezont.
Mi a helyzet a zenei karriereddel? Beáll egy állandó szintre a folytatásban is?
Érkezik majd egy-két saját dal és klip a következő hónapokban, de azt tudni kell, hogy a munkám nagy részét már külső feladatok töltik ki. Másokkal forgatok, rendezek, szerkesztek, illetve videókat vágok, emellett esküvői videókat is készítek. A saját zenei karrier így egy kicsit háttérbe szorul, de azért nem tűnök el teljesen. Innen sem.