- Az utolsó meccs után azt nyilatkoztad, rengeteget tanultál ebből a bajnokságból. Mire gondoltál pontosan?

A Keleti-csoport kiegyensúlyozottságára. Az első 6-7 csapat szinte ugyanolyan színvonalat képviselt ebben a szezonban, ez pedig nem szokványos. Általában itt az NB I/B-ben van 2-3 kulcsfontosságú meccs, a többi pedig a papírforma kategóriába esik. Ez most teljesen másképp alakult, szinte minden héten rangadókat játszottunk, és ez nemcsak nekem, hanem a lányok számára is nagyon sok tanulsággal szolgált.

- Pláne mivel nagyon fiatal csapatod volt.

A rutintalanság hátrányait sokszor éreztem is a kiélezett végjátékok során, kicsit nagyobb tapasztalat birtokában minden bizonnyal több pontot szerezhettünk volna, de ez egy olyan dolog, amit nem lehet edzésen modellezni. Csak az számít egy szoros hajrá során, hogy a játékosok korábban hányszor kerültek hasonló helyzetbe.

- A szezon végére történt ebben előrelépés?

Ha a játékunkat nézem, akkor tavaszra határozottan fejlődtünk, aminek köszönhetően több rangadót is meg tudtunk nyerni. Ez a fejlődés érvényes mind a kaputeljesítményre, mind a védekezésre, de a kezdetben hullámzó szélsőjátékunk is egy kicsit stabilabbá vált, a belső három pozícióban pedig mindig volt valaki, aki extrát tudott hozzátenni. Tavasszal talán egyedül a beálló-hatékonyságban maradtunk el a várakozásaimtól.

- A védekezéssel kezdted, ez a legfontosabb?

Egyértelműen erre épül a filozófiám, mindent ennek rendelek alá, mert máshogy nem lehet sikert elérni. Ezért is örülök kifejezetten, hogy végül mi kaptuk a legkevesebb gólt az egész bajnokságban, és hárommal megelőztük ebben a mutatóban a Hajdúnánást. Persze itt is akadtak komoly hullámok: volt, amikor kifejezetten sok gólt kaptunk, máskor viszont nagyon stabilak tudtunk lenni hátul. Ennek megfeleltethető a kapusok teljesítménye is, Antóni Viktória és Tzintzis Alexandra 1-1 meccsen kimagaslót nyújtott, máskor viszont nem tudták stabilizálni ezt a posztot. Bínó Boglárka pedig a sérülései miatt nem tudott a segítségünkre lenni.
 

- Mondhatjuk akkor, hogy tulajdonképpen apróságokon múlt, hogy ötödik helyett nem lettünk akár bajnokok?

Ha elkezdünk számolgatni, akkor otthagytunk egy pontot a Szent Istvánnál, a Kecskemét és a Szeged váratlan módon gázolt át rajtunk, Nyíradonyban és Orosházán pedig csak akkor tudtunk volna nyerni, ha erősebb a sportdiplomáciánk. Lehet mondani ez alapján, hogy kevésen múlt, de összességében nem volt realitása, hogy idén feljussunk. Én ezt egyébként már a szezon elején sem titkoltam.

- Melyek voltak a legjobb meccseink?

Őszről elsőként a Kispest elleni idegenbeli győzelem jut eszembe, ott nagyon összeszedettek voltunk, és több kimagasló egyéni teljesítményt is láthattunk. A Gödöt is motivált játékkal vertük novemberben, de ellenük a tavaszi meccs még jobban tetszett, akárcsak az utolsó hazai, a Kispest elleni.

- Hiányérzeted maradt valamilyen téren?

Az említett sportdiplomácia mellett maximum taktikailag, mert védekezésben szerettem volna egy nyitottabb verziót is kipróbálni a csapattal, de azt végül nem tudtuk megvalósítani. Ezt leszámítva tényleg semmilyen hiány nincs bennem, öröm volt a lányokkal dolgozni, ez egy nagyon jó szellemű társaság, akik nyitottak a tanulásra. Sok potenciált látok bennük.

- Menetközben ezzel szándékosan nem foglalkoztunk, de mennyire volt nehéz, hogy a saját lányod is tagja volt a csapatnak?

Varjú Liliána edzőjének nagyon jó volt lenni, közben viszont az anyukájának lenni nagyon rossz. Életem végéig a gyerekem marad, ezt a kapcsolatot pedig csak elronthatja egy ilyen edző-játékos viszony. Már szezon közben megbeszéltük, hogy nyártól valamelyikünk máshol folytatja. Innentől kezdve jóval felszabadultabbak lettünk mindketten, aztán végül úgy alakult, hogy jövőre már egyikünk sem lesz vasasos. Pedig szívesen maradtam volna Vasas-szülő, de természetesen rábíztam, hogy mit dönt a pályafutása kapcsán. Annak azért nagyon örülök, hogy az utolsó közös meccsünkön, Orosházán kitette a szívét-lelkét, és élete eddigi legjobb teljesítményével búcsúzott tőlem.
 

- Varga Márta hol folytatja?

Érdekes az élet, mert gyakorlatilag helyet cserélünk Penszki Gergellyel. A következő szezonban a Csepel DSE-nél leszek szakmai igazgató, és amellett, hogy felügyelem az utánpótlás-nevelést, én leszek az edzője az NB II-es felnőtt csapatnak, illetve a kiemelt bajnokságban induló ifiknek.

- Nehéz volt az utolsó pár hét?

Pont, hogy nem! Onnantól kezdve, hogy nyilvánossá vált a távozásom, szinte szárnyaltam. Megbeszéltünk mindent őszintén a csapattal, ez által jóval felszabadultabbá vált a bajnoki hajrá. Azért az utolsó hazai meccs, vagy éppen az utolsó közös meccs előtti videózás megérintett. Be is tettem feszültségoldásként a Hupikék Törpikéket, mert korábban sokat poénkodtunk ezzel a lányokkal.

- Poén ide vagy oda, azért nagyon hosszú korszakot zársz le most.

Érdekes, mert számomra két évvel ezelőtt, amikor utoljára edzettünk a régi csarnokban, lezárult egy korszak, valahogy ott meghúztam egy határt. Az biztos, hogy rengeteg emlékem maradt, jók is és rosszak is. A legrosszabb egyértelműen a 2009-es NB I-es kiesés volt, a legjobb pedig a 2016/2017-es szezon, ahol az utánpótlás csapattal mindent megnyertünk, ahol elindultunk. Az egy fantasztikus társaság volt, de mind a 11 évemre tiszta szívvel tudok visszagondolni.
 

- Érdekes, hogy csak az edzői időszakról beszélsz, pedig játékosként lettél közönségkedvenc…

Az tényleg egy másik történet, persze a szurkolók szeretete emlékeztet rá a mai napig. Az meg vicces volt, amikor a saját korábbi csapattársaimnak tartottam szülői értekezletet. A régi drukkereinkkel sokakkal nagyon jó barátok lettünk, de a fiataloknak is hálás vagyok, akik ebben a szezonban mindig velünk voltak. És ha már köszönet, köszönöm a stábomnak, Balogh Judit kapusedzőnek, Venczkó Ferenc technikai vezetőnek, Peszeki Dorottya és Berán Antal masszőröknek, valamint Tóth Borbála gyógytornásznak a közös munkát. Sokat hozzátettek ők is az eredményeinkhez.

- Penszki Gergely vált a kispadon, akit jól ismersz. Mit üzensz neki?

Ambiciózus, fiatal edző, akivel jó a szakmai kapcsolatunk. Csak annyit üzenek neki, hogy sok sikert!