Ahogy arról hét elején beszámoltunk, remek Vasas-eredményekkel ért véget a 2019-es debreceni nagymedencés úszó országos bajnokság.

Elsőként Egressy Jánost, szakosztályunk vezetőedzőjét kértük értékelésre:

- Úgy érzem, szinte mindent kihoztunk ebből az országos bajnokságból, főleg, ha azt nézem, hogy hatodik helyen végeztünk az egyesületek közötti rangsorban.

Kutasi Máté országos bajnoki címe nagy dolog, még akkor is, ha mindketten jobb időt szerettünk volna. Sajnos a döntő első száz méterébe kicsit belealudt a mezőny, és emiatt gyengébb időeredmények születtek. Máté számára a világbajnoki szint 1.4 másodpercre van jelenleg, még két lehetősége lesz megúszni ezt, először a Győr Openen, utána pedig a Duna Arénában, a Budapest Openen áll rajthoz.

György Réka gyakorlatilag beesett erre a versenyre Amerikából, de ehhez képest jól teljesített. A két érmes helyezése mellett külön felhívtam a figyelmét a 200 gyors fontosságára, ahol negyedik lett, nagy egyéni csúccsal. A magyar 4x200-as gyorsváltóval ugyanis számolnak az olimpiai részvétel kapcsán, Rékának pedig reális esélye lehet a csapatba kerülésre.

Szabó-Feltóthy Eszter 200 vegyesen és 200 háton megerősítette az ifi vb-csapattagságát, ami azért különösen fontos, mert augusztus végén Magyarországon lesz a verseny. 200 háton most bronzérmes lett a tavalyi ezüsttel szemben, de jóval erősebb mezőnyben, többek között Hosszú Katinka mögött. Emellett 200 vegyesen is szépen előrelépett.

Okos Ákos szeptemberben érkezett hozzánk a Vasasba, és most két másodpercet javított 200 mellen az egyéni csúcsán, amivel felfért a dobogóra, ezzel megerősítve az Universiade-csapattagságát.

Külön kiemelném a 4x100-as női  vegyesváltónkat, az ő ezüstjük azért nagy dolog, mert olyan klubokat előztünk meg, ahol jóval profibb körülmények között készülnek a versenyzők. Galamb Szimonetta remek úszása nagyon kellett az éremhez, és meg is érdemelte, hiszen ő korábban 50 háton csak egy hajszállal maradt le a dobogóról.

 

Amerikai "cserediákunk", György Réka a nehezítő tényezők ellenére három éremmel zárta a bajnokságot:

- Kedd este negyed kilenckor érkeztem meg Debrecenbe, egyenesen az USA-ból, így megmondom őszintén, nem voltak különösebb elvárásaim az ob kapcsán. Egyrészt a hosszú utazás miatt, másrészt azért, mert nemrég még NCAA-versenyen indultam kint, ami sokat kivett belőlem.

Ehhez képest magamat is kellemesen megleptem vele, hogy több egyéni csúcsot is úsztam. A két érmes úszásommal elégedett vagyok, a 400 vegyest viszont kicsit elrontottam, talán az volt a baj, hogy a délelőtti futam után aludtam egy órát, amitől kicsit fásult lettem a döntőre.

Mostanra már újra visszatértem az egyetemre, és gőzerővel készülök a félévi vizsgáimra, szóval nem a legnyugodtabb időszakomat élem. Ettől függetlenül nagyon jó érzés volt kicsit együtt lenni a barátokkal és az úszótársakkal, ez azért teljesen más, mint videochaten beszélgetni.

A váltóezüst pedig különösen jó élmény volt, előtte számolgattunk, és úgy gondoltuk, a harmadik helyért lesz nagy csata, de ezt sikerült felülírnunk.

Idén még az Universiadera próbálom időzíteni a formámat, ott a tervek szerint 200 és 400 vegyesen, illetve 200 gyorson indulok. Utóbbi számban tényleg lehet esélyem bekerülni a válogatott váltóba, rajta leszek, hogy tovább javítsam az egyéni csúcsomat.

 

Végül, de nem utolsósorban Kutasi Mátét is megkérdeztük, akinek hála ismét országos bajnoka van a Vasasnak, 200 mellen Horváth Dáviddal holtversenyben nyertek aranyérmet, nem akármilyen izgalmak között:

- Két célom volt az idei országos bajnokság előtt: az egyik, hogy országos bajnok legyek, a másik pedig, hogy jó időeredményt érjek el. A kettőből egy teljesült, így azért minden öröm mellet maradt bennem egy kis hiányérzet is.

Érdekes, mert a verseny előtti hetekben és napokban nem igazán izgultam vagy gondolkodtam az ob-n, amikor viszont megérkeztünk Debrecenbe, egyből elkapott a versenyláz.

Az egész 200 mell döntő kicsit álmoskás futam volt, a két erős osztrák versenyző valószínűleg kiúszta magát délelőtt, így nem igazán tudtak minket húzni. Miután célba csaptam, felnéztem a táblára, és elsőre valamiért Horváth Dávid helyezését láttam meg. Néztem, hogy első, és le is buktam a víz alá, teljesen elkeseredtem, aztán mikor felbukkantam, hallottam a műsorközlőt, hogy bemondja a holtversenyt. Na, abban a pillanatban nem volt nálam boldogabb ember az uszodában, az biztos. Szép kis hullámvasút volt…

Nemcsak a saját aranyérmemnek tudtam örülni, hanem jó volt látni, hogy egyre erősebb a Vasas csapata. Okos Ákos például szeptember óta kezdett velünk készülni, remekül dolgozunk együtt az edzéseken, és szerintem neki hatalmas teljesítmény, hogy harmadik tudott lenni a döntőnkben.

Mint mondtam, jobb időeredményt vártam magamtól, de nem vagyok elkeseredve, jól megy az úszás, egészséges vagyok, és van hátra még két verseny, ahol megúszhatom a vb-szintet. Ez most nagyon motivál, nem is éltem a felajánlott pihenővel, hanem már az ob utáni hétfőn újra keményen edzésbe álltam.