Dobos Sándor, 2019.03.05. | Vívás

A Vasas SC fiatal párbajtőrvívója megnyerte a foggiai Európa-bajnokság egyéni versenyszámát. Azt mondja, érezte a verseny előtt, hogy egyben van, ennek ellenére rendkívül nehéz út vezetett a döntőig. Edzője, Halla Péter nagyon örül a fiatal vívó teljesítményének, hiszen Máté a nap során több oldalról is megcsillogtatta tudását és felkészültségét.  

Ahogyan arról beszámoltunk, Koch Máté aranyérmes lett a hétvégén a foggiai junior vívó-Eb-n. A 19 éves párbajtőrvívó a tavalyi Európa-bajnokságon csapatban lett első (ahogyan később a vb-n is), most egyéniben ért csúcsra, a válogatott tagjaként pedig végül az 5. helyen zárt társaival. Az aranyéremig vezető úton többek között Nagy Dávidot, klubtársát verte meg, visszavágva ezzel néhány korábbi vereségért (a szintén vasasos, a másik ágon küzdő – és remeklő – Bende Bence a 7. helyen zárt).

Koch Mátét az aranyérem hátteréről kérdeztük.

Milyen formában érezted magad az Eb előtt, benne volt a pakliban ez a forgatókönyv?
Úgy mentem ki az Európa-bajnokságra, hogy szeretnék egyéniben érmet szerezni, mert eddig ez még nem sikerült korábban. Már az Eb- hetében éreztem, hogy összeszedett vagyok, hogy minden a helyén van. Jól ment az iskolázás az edzőmmel, szóval úgy voltam vele, hogy itt történhet majd valami.  

Mennyiben változott a helyzet a megérkezés után?
Az Eb előtt közvetlenül megláttam a csoportokat, és akkor egy kicsit megijedtem. Messze én kaptam a legnehezebb csoportot, vívtam például azzal a sráccal, akit később a négy közé jutásért megvertem. Azt tudjuk, hogy az első két asszó nagyon fontos, azt sikerült is hoznom, és aztán a többit is, 6/0-val zártam. Nagyon örültem neki, és bíztam abban, hogy így egy könnyebb ágra kerülök.

Nem így lett…
Megláttam a táblát, és azt, hogy Dávid is az én ágamon van... Nem örültem neki, ráadásul a másik ágon is később összejött a magyar-magyar párharc, de nyilván ezt ilyenkor félre kellett tenni. Az első két asszón túlvoltam, ezek közül a második volt a nehezebb szülés, a spanyol ellen. Közben néztem Dávid vívását is, amikor tehettem, és úgy érzem, végig kézben tartottam az asszót ellene, és sikerült nyerni. Ez sosem jó érzés, ugyanakkor többször is megvert az elmúlt időszakban, például a felnőtt országos bajnokságon vagy világkupán, így örültem, hogy visszavághattam. Ez volt a kulcsasszó, ami után átbillentem, és felszabadultabbá váltam. Emiatt is győztem le a lengyelt a négy közé jutásért 15-5-re, így biztos volt már az érem, de nem akartam ennyivel megelégedni. Jött Di Veroli…


Fotók: Magyar Vívó Szövetség

Az olaszok nagy tehetsége, Olaszországban…
Ő nagyon jó versenyző, tavaly megvert a vb-elődöntőben, nagyon szerettem volna neki visszavágni. Nagyon nehéz volt az asszó, hiszen az olasz közönség is bevetett mindent, ment a füttykoncert, Di Veroli pedig igyekezett kizökkenteni. Tudtam, hogy így lesz, így mindent bevetettem én is, próbáltam tördelni a vívást, és a sok szünet őt bizonytalanította el. Én már junior 3-as versenyző vagyok, neki ez az első junior éve, annak ellenére, hogy nagyon jó eredményei voltak már felnőttben is – úgy érzem, most a rutin döntött a javamra. Mivel a másik ág sokkal könnyebb volt, igazából ez az asszó egy előrehozott döntőnek is beillett a végén. A döntőben az az osztrák srác jött, aki a csapattársamat, Bencét verte meg korábban. Külön örülök annak, hogy a személyében egy francia markolattal versenyző srácot győztem le, sőt, igazából a verseny során két srácot is, ellenük mindig nagyon nehéz vívni, kellemetlen, nem is nagyon ment eddig. Most igen. Nagyon boldog voltam a végén, igazából el sem hittem, hogy sikerült megnyernem a versenyt, kellett egy kis idő, hogy valamennyire világos legyen. Igaz, aztán már a csapatverseny lebegett a szemem előtt.

Az most nem sikerült annyira jól, pontosabban nem jött össze a dobogó. Miért?
Eléggé fáradt voltam a csapatverseny során, éreztem a lábamban a blokkot. Dávidon is éreztem, hogy nem 100 százalékos a lába, kisebb sérüléssel is küzdött, a végén az izraeliek fordítani tudtak. Ismerjük őket, tudjuk, hogy veszélyes ellenfél, de az elején sikerült elmennünk. Ők szép lassan jöttek fel, aztán Dávid már mínusz eggyel vette át a végén, és ez mindig nagyon nehéz feladat. Végül kikaptunk, de nagyon büszke vagyok a csapatra, mert az ötödik helyet megszereztük, bebizonyítva ezzel, hogy több van bennünk. Címvédőként megyünk a vb-re, szeretnénk majd jó eredményt elérni.

Nagy Dáviddal nagy riválisok vagytok, mindketten bizonyítottatok már a felnőtt mezőnyben is. Különös lehet ez a sportbarátság.
Régóta csapattársak vagyunk, és mondhatom, hogy nagyon jó barátságban vagyunk. De a páston vívni kell, ott ez nem számít, ő is nyerni akar, én is. S ez sikerült már mindkettőnknek, egyszer én nyertem, egyszer ő, idén mondjuk neki jobban ment. De éppen ezzel hajtjuk, motiváljuk egymást. Bencének is jól ment a vívás, Andrásfi Tibit most verte meg először. Örülök, hogy a Vasashoz jött, nagyon rendes srác.

Azért fejben nagyon ott kell lennetek: sok a tehetség, sok a jó vívó, akár házon belül is, közben ott az eredménykényszer is.
A sportpszichológusom, Harsányi Gergő, akivel másfél éve dolgozom együtt, nagyon sokat segít. Ő is vívó volt, sőt, még most is vív, épp a veterán Eb-e készül, szóval tudja, min megyek keresztül.

Alig két éve 17 évesen lettél felnőtt világkupa-bronzérmes, és ezt az eredményt szinte minden, rólad szóló híradásban olvashatjuk mellékinformációként. Ezt te a helyén tudtad kezelni?
Igen, mert már akkor megfogalmaztuk edzőmmel, hogy én elsősorban juniorban szeretnék eredményt elérni, akkor még nem volt mögöttem junior világverseny sem. Ettől függetlenül eleinte nehéz volt kezelni ezt az eredményt, de később aztán már inkább motivált. Arra volt jó, hogy ne féljek senkitől, mert bárkit meg lehet verni.

Edződ, Halla Péter furcsa helyzetben van, hiszen sorra neveli a tehetségeket, akik aztán egymás ellen vívnak, mint például ti az Eb-n.
Láttam, hogy hol ült az asszónk alatt, messze tőlünk, és végig ugyanúgy nézte a vívásunkat. Nagyszerű edző, aki mindig, mindenben odafigyel ránk, és hát maximalista. Ő minden versenyen azt szeretné, hogy nyerjük meg, de ez így van jól.

Mit vársz magadtól az áprilisi vb-n?
Nehéz lesz a világbajnokság, de nem is gondolkodom még annyira előre. A hétvégén Budapesten lesz Grand Prix-verseny, arra szeretnék minél jobban felkészülni. Tavaly a 16-ban voltam, most is szeretnék főtáblára jutni, és minél messzebb menni. Aztán majd jöhet a vb.

Halla Péter: „Máté nagyon összeszedett volt”
A Vasas SC párbajtőrözőinek mestere szerint megérdemelten lett Európa-bajnok Koch Máté.
„Az Európa-bajnokság előtt az volt az elképzelésem, hogy két versenyzőmnek ott kell lennie a nyolc között. Előzetesen úgy gondoltam, hogy Máté és Dávid jut el idáig, de a főtábla sorsolása ezt megakadályozta. Nyilván abban, hogy ilyen ág alakult ki, benne volt az is, hogy Dávidnak a csoportban nem ment annyira jól. Az élet úgy hozta, hogy Bende Bence teljesítette a tervet, hiszen a másik ágon, jó vívással bejutott a nyolcba. Ahhoz is közel volt, hogy a négybe kerüljön, de az asszó végét egy kicsit elszúrta. Máténak rettentő nehéz ága volt, a lengyel versenyzőt ugyan könnyedén verte, de ő egy nagyon jó vívó, aztán ott volt Dávid, majd Di Veroli. Igazság szerint a döntő volt talán a legkönnyebb számára. Végig összeszedett, koncentrált volt a verseny során, és az olasz ellen is jó taktikát választott, mindent bevetett. Talán azt is, amit én nem tettem volna, de neki lett igaza, most ezt is kellett ahhoz, hogy ő nyerjen, végül Máté zökkentette ki Di Verolit és nem fordítva.
Sajnos, a csapatverseny nem sikerült igazán jól ezúttal, de ehhez hozzájárult az is, hogy a versenyzők rendkívül leterheltek, fizikailag nagyon igénybe veszi őket a sok esemény. Muszáj lenne Máténak és Dávidnak is – akik egyébként hozzák az eredményeket a nemzetközi versenyeken – egy kicsit többet pihennie” – foglalta össze Halla Péter, a Vasas SC párbajtőrvívóinak mestere.  

Hirdetések