Erste Liga-csapatunk hazai találkozói – ahogy mondani szokták – nem jöhetnének létre a mérkőzések megrendezését segítő személyzet, a Vasas Jégcentrum, valamint jégkorong-szakosztályunk munkatársai, no és persze a felnőttcsapatot működtető stáb igyekezete nélkül. De ez az összetett munkafolyamat sem lenne sikeres, ha nem számíthatnánk a Schiller-Vasas HC önkénteseinek áldozatos munkájára. Jelenlétük nemcsak kézzel fogható segítség, velük tovább épül a Vasas és egyben a magyar jégkorong közössége is.
Mondani sem kell, ahhoz, hogy egy bajnoki mérkőzésen minden biztosított legyen a szurkolóink kellemes időtöltésére, kényelmének kiszolgálására, sok mindennek klappolnia kell a szervezőmunka során. Népes csapat dolgozik és működik együtt az Erste Liga-bajnokik előtt és alatt, és ennek a csapatnak közel húsz olyan tagja is van, akik időt, energiát nem sajnálva, önként vállalják, hogy segítenek – amiben csak kell.
A Schiller-Vasas HC stábja még a szezon előtt határozott úgy, hogy bevonja a jégkorong szerelmeseit a csapat életébe, és akik ellátogatnak egy hazai mérkőzésünkre, velük találkozhatnak a jegypénzárakban, a karszalagok kiosztásakor, a nézőtéren vagy épp a Vasas Jégcentrum egyéb frekventált helyein. Néhányukat bizonyára már ismerősként köszönthetik visszajáró drukkereink, ők pedig hálásak, hogy így is hozzájárulhatnak Erste Liga-csapatunk sikerességéhez.
„Mindig is közel állt hozzánk az önkéntesség, a fiam gimnáziumában is ott vagyunk, ha kell. Közösségépítő ereje van egy ilyen munkának, és barátságok is születnek” – mondta Dubovai Gyöngyi. – Hokis szülők vagyunk, a fiunk, Dominik az U16-os csapat tagja, szóval egyébként is itt lennénk legtöbbször. Hogy mi volt eddig a legnagyobb élmény? A győzelmek és a szurkolás, és hát a sport egyébként is egy jó kikapcsolódás. Általában az első két harmadban még az aulában van dolgunk, de utána be tudunk kapcsolódni a meccsnézésbe.”
Steve Swenson is önkéntes csapatunk tagja, ő is a hoki szerelmese, mellesleg két fia, a 7 éves Isaac és a 4 éves Jack is jégkorongozik. „Én még nem itt kedveltem meg a hokit, hanem Debrecenben. Feleségem nagykállói, egyébként Nyíregyházán éltünk, onnan jártunk be a debreceni meccsekre. Egy ideje már budapestiek vagyunk, és nagyon szeretünk ide jönni. Szimpatikus a környezet, ez a közeg, ami körülveszi a csapatot, örülünk, hogy itt lehetünk. Ennél jobban már csak annak örülünk, ha nyer a csapat!”
„Már az elején jópofa ötletnek tartottam az önkéntes toborzást, nem sokat gondolkoztam, hogy jelentkezek” – ezt már Gömöri István mondja. „Ez egy jó lehetőség, hogy a nagycsapat életének a részesei legyünk egy kicsit. Elég sokat vagyunk egyébként is a Jégcentrumban, Mátyás fiam az U8-as csapat tagja. Változó, hogy milyen feladatot kapunk, de mindig van valamennyi időnk, hogy a meccsekbe is belenézzünk. Sok már az ismerős arc, jókat beszélgetünk a hokiról, örülünk, hogy valamit mi is be tudunk tenni a „közösbe”. És hát egyre jobb a csapat is, jó látni, hogy ekkora elánnal mennek bele a meccsekbe, a jóval esélyesebb csapatok ellen is.”
Az önkéntesek szerepvállalása a nagy sportesemények alkalmával egyértelmű, de a Schiller-Vasas stábja szerint jelenlétükre már a klubokban is szükség van, és ezt az észak-amerikai vagy nyugat-európai példák is mutatják. Kanadában például több mint tízezer önkéntes dolgozik a jégkorong mellett és jelentik ezzel a sportág egyik bástyáját.
Nálunk még nincsenek tízezren, de kis csapatunkra ettől függetlenül is büszkék vagyunk.
