„Igen, tudunk most beszéni, most csöngettek ki nemrég” – fogadott a telefonhívás alkalmával Kismóni János, és érezhetően elgyengült, amikor közöltem, a Vasastól keresem. A beszélgetés során aztán többször is hangsúlyozta, mennyire meghatározó szívében még mindig klubunk.

„Épp az ünnepek alatt jártam arra, és mentem végig a Béke úton. Visszajöttek az emlékek, ahogyan a 4-es, majd a 105-ös busszal beértem a Fáy utcába. Az edzőtermünk ott volt az ökölvívóké mellett, aztán ott volt a közös folyosó a focistákkal, a kézilabdázókkal. Nagyon jó volt ott találkozni a többiekkel, a többi sportolóval, akkoriban a kézis lányok is jól mentek, megmondom őszintén, hiányzik ez a hangulat. Nemrég épp a honlapon nézelődtem, nagyon jó érzés, hogy ott van a nevem a többi bajnok mellett az Örökös bajnokok vagy az Aranygyűrűsök között.”

„Tizenegy évet töltöttem a Vasasban, 89-től, onnan is mentem nyugdíjba, már ami a profi pályafutást illeti. Egy évet voltam csak az Újpestben, amikor katona voltam. Hívott pár klub, de én a Vasasban szerettem volna birkózni, így amikor elvégeztem Esztergomban a tanítóképzőt, felmentem Pestre. Akkor már tudtam intenzívebben a sporttal foglalkozni, otthon meg nem volt igazán edzőpartnerem. Nem bántam meg, hogy a Vasast választottam” – emlékezik ünnepeltünk, akinek életében – a Vasas mellett – egyértelműen Dorog városa a másik meghatározó elem.

Ott született, ott kezdte a birkózást, jelenleg pedig a Zsigmondy Vilmos Gimnázium és Informatikai Szakközépiskola testnevelőtanára, emellett a Dorogi Nehézatlétikai Club elnökhelyetteseként a birkózással is megvan még a kapcsolat. Hogy mennyire volt egyértelmű, hogy a tanári pályára kerül?

„Egerben végeztem a tanárképző főiskolát, előtte Esztergomban a tanítóképzőt, de egy ideig sportvezetőként dolgoztam a szumósoknál. Aztán csak jött ez a felkérés, és lassan már nyolc éve tanítok a suliban, egy osztályt már végig is vittem” – tudtuk meg Aranygyűrűs bajnokunktól, akit 1998-ban az Év birkózójának választottak meg.

Nem véletlen, hiszen a 98-as világbajnoki ezüstérme a legnagyobb eredménye (a svédországi Gävléból), de szívesen emlékszik a világkupaezüstökre vagy az Eb-érmekre is. S hogy mi volt a legnagyobb élménye a Vasasban?

„Az évzáról 98-ban. Visegrádra mentünk a vacsorára, én kocsival mentem, a gyerekeket meg buszokkal vitték az edzők a Fáy utcából. Igazából mindenki hamarabb odaért, mint én. Beléptem a terembe, mindenki felállt és elkezdett tapsolni. Mondanom sem kell, mennyire jól esett.”

Szóval szumózás: a birkózópályafutás befejezése után egy másik sportág is beszippantotta magába.

„A Vasasban voltak a szumóedzések, Rónyai Jani foglalkozott ezzel, én meg éltem a lehetőséggel, kipróbáltam, aztán egyszer-egyszer elvittek nemzetközi versenyre. Később aztán ez folyamatossá vált, bejártuk a fél világot, a 2009-es tajvani Világjátékokon is ott lehettem. Aztán sportvezetőként dolgoztam, majd versenybíróként, többször is hívnak ilyen minőségben. Idén Hawaii-on lesznek a Világjátékok, több pontszerző verseny is lesz rá, az egyik, egy hatalmas nemzetközi verseny nemsokára nálunk, Érden, ide is meghívtak titkárnak, szóval megmaradt a kapcsolat a szumóval is".

A birkózóeseményekre versenybírónak hívják, de apaként is megjelenik, ugyanis mindhárom fia birkózik vagy birkózott. Botond kadet vb- és Eb-bronzérmes volt, Móric jelenleg a TF-en tanul, tagja a juniorválogatottnak, Tatán edz a felnőttekkel, míg Ágoston másodéves serdülőként indul a legfontosabb versenyeken.

„Botond végül tavaly abbahagyta a birkózást. Egyik napról a másikra elém állt, és közölte, tanulni akar. Nem lett elege a birkózásból, de úgy döntött, a tanulás fontosabb. Most a műegyetemen mérnök-informatikus szakon tanul, nyelvvizsgákat szerzett, büszke lehetek rá” – fogalmazott Kismóni János.

Az első ötven év tehát igen tartalmasra sikeredett, még legalább ötvenet kívánunk, boldog születésnapot!