Szubjektíven összegezni az évet mindig hálás feladat, s most erre vállalkozunk mi, a Vasas SC weboldalának szerkesztői. Nagy pillanatok, jó emlékek következnek (ezeket nyilván szívesebben elevenítjük fel), események, amikor könnyebben szőttük mondatainkat, s amikor nem múlt el a sportélmény a tudósítás publikálásakor.

1. Komjádi-pillanatok: márciusi bronzérem, decemberi visszavágás

Plézer János vezetőedző a márciusi pécsi négyes döntőt követő napon a bronzérem egyik példányát elhozta a Vasas Fáy utcai központjába. Pár szót is váltott a klubvezetés éppen bent lévő tagjaival, s valóban büszke volt, mert az is lehetett a srácokra. S ez független attól a ténytől, hogy ő a kupát szerette volna „hazahozni” a csapattal, ez végül nem jöhetett össze a fránya 0-4-es elődöntős kezdés miatt.

Volt szerencsém a pécsi négyes döntőt az uszodában figyelni, és azt követően a csapat szállásán tölteni az időt, tényleg érezhető, tapintható volt a csapategység a fiúknál. Plézer János a vesztes elődöntőt követően a négy másodperccel a meccs vége előtt hibázó Hajdu Attilának ajánlotta fel a vacsoránál a desszertjét (cserébe, ha „Diego” elkezd mosolyogni), a többiek pedig magukat okolták, hogy azon az este nem jött össze a siker. Másnap semmilyen kérdés nem volt a Fradi ellen: 9 góllal nyerték meg a fiúk a bronzmérkőzést. A döntőt együtt néztük, sikerült is kihúzni pár mondatot a srácokból, szinte mindannyian a jövőről beszéltek, és arról, ha együtt marad a csapat, egy év múlva újra megpróbálhatja elhódítani a kupát.

S lám, az esély még él is az új kiírásban: a selejtezőben a BVSC-t búcsúztató Vasas csapata december 22-én három góllal legyőzte a címvédő Pécset a Komjádi Kupa negyeddöntőjének második mérkőzésén, majd büntetőkkel 7-6-ra nyert, így bejutott a négyes döntőbe! „A mi vágyunk a győzelemre talán mélyebbről jött” – fogalmazott a vezetőedző a győzelem és a visszavágás után.

Várjuk a 2019-es sikeres folytatást!

2. Interjú egy ifjú titánnal, aki 9 hónappal később „felnőtté vált”

„Meg van tervezve minden nap, szeretek rendszerben élni. Elég feszített a menetrend, délig suli, aztán egy óra pihenés és jövök edzésre, majd edzés után haza, akkor van időm tanulni és felkészülni a „holnapra”. (…) Juniorként egy felnőttversenyen nincs teher az emberen, hogy felnőttként milyen ott versenyezni, azt még nem tudom megítélni. De a különbségeket látom, és ez leginkább nem tudásban mérhető a junior és a felnőtt mezőny között, hanem abban, ki mennyire koncentrál és mennyire van ott fejben. A junioroknál el lehet szórakozni egy fél asszót legtöbbször, mert ellenféltől függően szinte bárhonnan vissza lehet kapaszkodni. Felnőttben viszont minden egyes tus számít. Ha ott valaki elmegy az elején, elúszik az egész asszó.” – ezt nyilatkozta nekem márciusban, a pasaréti vívócsarnokban Nagy Dávid párbajtőrvívó, akitől hosszabb interjút kértem a szocsi junior Európa-bajnokságon elért egyéni ezüstérme és a csapattal megszerzett aranyérme után.

Ha az év egészére, az elkészült tudósítások, riportok, interjúk összességére visszatekintek, a decemberi egyéni felnőtt országos bajnoki címétől függetlenül is a toplistába kerülne ez a beszélgetés – hát még így! Irigylésre méltó tudatosság, elhivatottság tűnt ki Dávid szavaiból az interjú során, ehhez csak társult a pasaréti párbajtőrműhelyt rendkívüli eredményességgel vezető Halla Péter összegzése a Vasas 19 éves tehetségéről.

Emberileg és szakmailag is megnyerő páros az övék, jó volt ezt személyesen megtapasztalni a beszélgetés során.

3. Tavaszi Galaschek-nagyinterjú a Stefánia Palotában

Sáfár – Mónos, Geress, Juhár, Maczó – Máriási, Szilveszter, Galaschek – Fischer, Jován, Pál. Kevés focicsapat összeállítását tudom felidézni a 90-es évek közepéről, végéről, talán csak akkori kedvenc csapatom, a Békéscsaba kezdője megy még ma is lazán. A Vasasé viszont megragadt, merthogy stabil évek voltak azok, négy-öt plusz embert tudnék felidézni csupán, természetesen élükön Váczi Zoltánnal, hogy egy kis átmenetet képezzek a lilák és a Vasas között. A 90-es évek derekán dőlt el bennem, hogy az átlagnál egy kicsivel jobban érdekel a sport, na meg a magyar foci világa, így amikor felmerült a kérdés, ki készítse el Galashek Péterrel az 50. születésnapja alkalmából kezdeményezett nagyinterjút, lestoppoltam a lehetőséget.

A Stefánia Palotában találkoztunk, a beszélgetés hosszúra sikeredett (hála az égnek), egyszerre volt megrázó, elgondolkodtató, vidám és poénokkal teli, jövőbe mutató és tanulságos. Az már csak amolyan „sajtómunkás öröm”, hogy az év egyik legolvasottabb interjúja lett belőle. Íme, még nem késő végigolvasni.

4. Áprilisi hokis bronz az U20-as bajnokságban

Pedig már 0-2 volt az UTE-nak, s három győzelem kellett a juniorbajnoki bronzéremhez. „Van karaktere a csapatnak” – hangsúlyozta Ladányi Balázs vezetőedző, miután a mindent eldöntő ötödik mérkőzést, szépszámú közönség előtt 5-0-ra nyerte meg a Market-Vasas. Hiába írt történelmet a társaság pár nappal korábban azzal, hogy bejutott az osztrák juniorbajnokság elődöntőjébe, s aztán ott a mindent eldöntő harmadik meccsen csak egy góllal maradt alul a Fehérvárral szemben, egy érem azért mégiscsak egy érem. Kellett a szíveknek, a lelkeknek, nem véletlen, hogy Markovits László, a Vasas elnöke, valamint Polgár-Veres Árpád sportszakmai elnökhelyettes is lement a végén az öltözőbe egy kézfogásra.

S ez a kézfogás, ez az ünneplés, ez a korszakzárás akkor még nem tudtuk, egészen pontosan mit is jelent.  Pár hónappal később már okosabbak lettünk.

5. Tavaszi kosaras hadjárat nyár eleji bombameglepetéssel és egy megmagyarázhatatlanul izgalmas, bicskanyitogató döntéssel végződő, utolsó döntőmérkőzéssel

A kosárlabda – önálló irányítása, stábja révén is – kicsit kiesik a Vasas-központ fősodorjából, de lehetőségeinkhez mérten azért beszámolunk a lányok és a fiúk szerepléséről, a sportág aktualitásairól. Nemcsak mi, hanem a magyar kosárlabda barátai, hívei is szívesen járnak Vasas-meccsre, férfi és női vonalon is az utánpótlásra építő, szerethető közösségekről van szó.

A Vasas Akadémia férficsapata egészen páratlan sorozatot épített fel az előző szezonban. Amikor Faragó Péter átvette Saeed Armaghanitól a vezetőedzői posztot, egy győzelemmel és hat vereséggel állt a csapat, a tabella legalján. Hat győzelem jött ezután sorozatban, majd a gárda a rájátszást is elérte a hatodik helyen! S ezután jött a még nagyobb bravúr. Előbb a Nyíregyházát, majd a Veszprémet verte ki 0-1-ről 2-1-re a playoffban (mindkét párharcban idegenben kellett megnyerni a minden eldöntő meccset), így általános meglepetésre bejutott az NB I/B döntőjébe! A finálé másik szereplőjének személye is meglepő volt, a hazai mérkőzéseit szintén a Sport 11 csarnokban játszó Tehetséges Fiatalok jutott el odáig, az Oroszlány vagy épp a Veszprém hoppon maradt az idei szezonban.

A rendkívül ambiciózus Faragó Péter nagyon összerakta a mieinket, remekül váltott taktikát a meccsek közben, ha erre volt szükség, és a döntőben is egyenlítettünk 0-1 után. Következhetett a mindent eldöntő harmadik meccs, ahol 66-66 után támadhatott az utolsó másodpercekben a TF. Dobással is végződött az akció, a kosár lejött a blokkról, az egyik játékvezető viszont szabálytalanságot látott.

Nehéz megfogalmazni, mit éreztünk akkor, leginkább persze a vezetőedző és a játékosok törtek össze vagy épp kaptak dührohamot, Faragó mester – teljesen érthetően – a pályára szaladt, reklamált, a labdát is kiütötte a spori hóna alól, egy percig sem tudtunk ezért rá neheztelni. Az egyik büntető bement, azzal nyerte meg a bajnokságot az azóta az A-csoportot vállaló TF (mi nem vállaltuk volna).

A drámai jelzőt gyakran dobáljuk, ezekre a percekre viszont kétségtelenül illett. Csapatunk egyébként nagyrészt együtt maradt, és korrekten szerepel az új bajnokságban is, igaz, nagyobb kilengésekkel – a cél először a rájátszás elérése.

6. A belgrádi dobogón a mi lányunk

Világversenyt a helyszínen követni mindig különleges élmény, a belgrádi kajak-kenu Európa-bajnokságon Takács Tamara személyében szoríthattam a Vasasért is – nem pusztán a magyar színekért.

Klubunk kajakosának nem volt egyszerű éve, klasszis kismamák tértek vissza a női mezőnybe, így még nagyobb lett a harc a kvalifikációban. Tamara 1000 méteren ezüstérmes (egy hajszálon múlt az elsőség), 5000 méteren aranyérmes lett Belgrádban, érte is szólt tehát a magyar himnusz az Ada-félszigeten.

7. Augusztusi vízilabdatúra Mali Losinjban

Horvátországban edzőtáboroztak augusztusban a Vasas serdülőkorú pólósai, az egyik csoport Rijekában, a másik Losinj szigetén, ahová volt alkalmam elkísérni a csapatot. A fiúk délelőtt és este is edzettek vagy meccset játszottak a tengerben kialakított pályán. A Mali Losinj-i öböl az egyik legszebb a horvát tengerparton, de talán Európa egyik legszebb öble is, a csapat „piszok” szerencsés volt tehát.

S hogy mi volt e sorok írójának legnagyobb élménye az egy hét alatt? Sok minden, de a környezet szépségén túl leginkább az a figyelem, ami a csapatot övezte az edzések alatt. Főként este gyűltek össze többen a parton, s sok magyar turista is meg-megállt, főleg azután, hogy meglátták a vasasos köpenyeket a padokon. Kérdezősködtek vagy épp szurkoltak, beszélgetést kezdeményeztek, érdeklődtek, hogy kerülnek ide a fiúk, meddig maradnak, melyik korosztályról van szó, milyen erősek, mire vihetik.

Előtört belőlük a büszkeség, ilyenkor világlik meg, milyen tekintélye van még mindig a sportágnak. Magyar pólósok a horvát tengerparton – ezt még ők is elmesélték otthon. Én is.

8. 2-0-ra vezetünk Debrecenben!

„Úristen, ez hihetetlen” – érkezik a komment a Vasas Jégkorong Facebook-oldalára kitett bejegyzésre, amelyet a Debreceni Jégcsarnok büféjéből posztoltam a DEAC-Schiller-Vasas HC Erste Liga-bajnoki második harmada után.

Pár héttel azután, hogy eldőlt, a Vasas ismét felnőttcsapatot indít a magyar bajnokságban (egy önálló gazdasági társaság révén), az újonc, fiatalokra épülő, mindössze egy légióst foglalkoztató csapat győzelemre áll a válogatottakkal és légiósokkal megtűzdelt Debrecen otthonában.

Libabőr kísérte a mérkőzést a részemről, és ez még akkor is tartott, amikor már a pálya melletti kisteremben gyülekeztünk a meccset követő interjúkra. Hosszabbításban kikaptunk, de a visszaút így is jól telt ezen a szeptemberi estén – valami elkezdődött.

9. A Szőke Szikla az új Illovszky-stadionban

Önmagában az új stadion épülését megannyi élmény és csapongó érzés kíséri, a Frangepán utcai villamosmegállótól a klub központjáig vezető séta szinte minden nap más és más volt az elmúlt hónapokban. Testközelből figyelhettük a falak, a széksorok, a fűszálak kinövését, s olykor lehetőség nyílt betekinteni a „színfalak” mögé is.

Október közepén például legendánkat, Mészöly Kálmánt kísérhettük egy stadiontúrára, örömmel tettük. Felesége, Bardi Gyöngyi és fia, Géza társaságában beszélgethettünk vele – kell-e magyarázni, miért kap ez az alkalom is helyet a mostani visszapillantóban…

10. „Szép volt, Kiki!” – begördült a busz a BOK-csarnok mögé

Az októberi Nyári (igen, itt van egy kis ellentmondás) Ifjúsági Olimpiai Játékokon remekül szerepelt a magyar küldöttség, végül 12 arany-, 7 ezüst- és 5 bronzérmet gyűjtöttünk, az aranyak egyikét Rabb Krisztián, a Vasas kardvívója szerezte meg, egyéniben.

A mieink küldöttsége október 20-án érkezett haza, a fogadtatás pedig olyan volt, mint a nagyoknál. Családtagok, barátok, tv-stábok gyülekeztek a BOK-csarnok parkolójában, s mikor leszálltak a srácok, felcsendültek a rigmusok, melyek közül a „Szép volt, Kiki!”-t hallottuk ki legszívesebben, és ebben az is segített, hogy Balázs Krisztiánt, a Ferencváros tornásztehetségét is rengetegen várták, jobbára neki szólt tehát az üdvözlés.

Aztán persze a mi Kikinket is megtaláltuk a rokonok, barátok ölelésében és ki is faggattuk az élményeiről (mint ahogyan korábban a Messenger segítségével a verseny után nem sokkal is – így lehetett legyőzni 11 900 kilométert).

Ezek persze csak szemelvények, kiemelt élmények 2018-ból, amelyek mellett bőven megfér a Monornak lőtt Hinora-dupla, a romantikus nagykőrösi Magyar Kupa-továbbjutás, a kis Olivér mosolya Sastin Marianna világbajnokság előtti fotózásán, Solti László streamen követett maratoni vb-ezüstje, kézis lányaink kecskeméti bajnoki sikere az új idényben, Bányai Zsombor felnőtt pályafutásának követése vagy épp klubunk weboldalának megújulása.

Mi mást is kívánhatnék, mint élménydús 2019-et a Vasas-szurkolóknak és magunknak is!