Egyszerű a kérdés: mennyire vagy elégedett azzal, ami eddig történt a szezonban a csapattal és a csapat körül?

Nagyon sok összetett dolog van most a szakosztály életében. A működésünket öt központi elem határozza meg, ezeket muszáj külön kezelni, ugyanakkor mégis egy egységnek kell tekinteni rájuk. Ez az öt elem a felnőttcsapatunk, az utánpótlás-csapataink összessége, a Vasas Jégcentrum, mint a szakosztályunk otthona, a Vasas SC, mint anyaegyesület, valamint a támogatóink köre. Az utánpótláson belül természetesen ott vannak a játékosok, az edzői stáb és a szülői közösség, most úgy érzem, hogy minden szegmenset figyelembe véve nagyon erős az egység a szakosztályban. A Jégcentrummal is a közös célok vezérlik a kapcsolatunkat, illetve az anyaegyesület is látja, hogy mi mit csinálunk, és lehetőségéhez mérten segíti a munkánkat. Mi vezetők nagyon élvezzük ezt a mostani helyzetet, mert óriási a pezsgés a szakosztályon belül, azt gondolom, nagyon jót tett az utánpótlásnak a felnőttcsapat elindítása.

Mármint az utánpótlás létszámát tekintve?

Nem feltétlen erre gondolok, inkább a hangulatra, a mindennapokra és a jövőképre. A fiatalok látják, hogy nem a levegőbe beszéltünk akkor, amikor azt hirdettük meg, hogy elsősorban a saját gyerekeinknek és a magyar fiatalságnak szeretnénk megadni a sanszot arra, hogy profi sportolók legyenek. Ez a folyamat ott zajlik a szemük előtt. Minden mindennel összefügg, és úgy érzem, a projektünk intenzív, a szülők, a támogatók, a szurkolók kezdik velünk élni ezt a történetet. A hazai meccseinkre saját önkéntes csapat szerveződött, főként az utánpótlás játékosaink szüleiből. Ahogyan ígértük, minden hazai mérkőzésünkhöz rendelünk valami aktivitást, és mindig igyekszünk az utánpótlásunkat is bevonni a felnőttmérkőzések rendezésébe: vagy bemutató jelleggel jelennek meg – főleg a legkisebbek – vagy az aktivitásokban segédkeznek a harmadközi szünetekben, de rendszeresen bevonjuk például a szintén a Jégcentrumban dolgozó műkorcsolya-szakosztály képviselőit is a programokba. Támogatóinknak és a munkatársainknak köszönhetően sok automatizmus is él már a mindennapokban: mindig ott a táplálék-kiegészítő a csapatnál, mindig van gyümölcs az öltözőben, elegáns öltözetünk van, a játékosok örömmel jelennek meg benne, programfüzet jelent meg a csapatról, ajándéktárgyakat lehet vásárolni a brand shopunkban, a csarnokban fényshow vezeti fel a mérkőzéseinket, szép autókkal járhatunk névadószponzorunknak hála. Csak pár dolgot soroltam fel, ezekről szólt az a vízió, amit megálmodtunk. Fantasztikus látni, hogy amit meg szerettünk volna valósítani, az tényleg működik a gyakorlatban. Sok apró elemből áll össze egy profi közösség működése, de mondhatom, hogy egyre inkább hasonlítunk arra, amit elterveztünk. Még egy apró példa: a sok tengerentúlról származó ötlet mellett orosz mintaként vezettük be, hogy a csapat minden edzés után együtt ebédel. A legtöbb játékos egyetemre, főiskolára jár, így sokkal egyszerűbb és tervezhetőbb a napi időbeosztásuk. A menü összeállításában részt vesznek az edzők, így közvetlenül látják, milyen táplálékbevitel történt a játékosoknál. Ezek apróságok, de mind egy profi csapat működésének az elemei. Saját jégpályánk van, kiváló edzői stábunk, nagy létszámú utánpótlásunk, ez mind óriási lehetőség, amit meg kell becsülni, és amit ki kell használni, piacra kell vinni. A Vasas egy brand, ennek erősítése is a feladatunk, erre törekszünk, ezért dolgozunk minden nap.

Milyen visszajelzéseket kaptatok eddig?

Nyugodtan mondhatom, hogy nagyon kevés negatív hangot hallottam a Vasassal kapcsolatban, alig van olyan vélemény, ami mondjuk a pontjaink számából vagy a csapat számszerű szerepléséből indul ki.  Sokkal inkább abból, hogy milyen aktivitásaink vannak, mi az alapvető és hosszú távú célkitűzésünk. Rengeteg alapítvány és cég keres meg bennünket, hogy szívesen hozna rendezvényt a Vasas Jégcentrumba, ami egy kiváló helyszín, ahol szinte bármit meg lehet valósítani. A saját program mellett nem mellékesen meg tudnak nézni egy felnőtt hokimeccset is a hozzánk érkezők, és ezt vonzónak találják. Ezek az igazi visszajelzések, és egyébként is mindig hangsúlyozom, az, ami a pályán történik, csak egy része az egésznek. A cél az, hogy aki kilátogat a csarnokba, úgy érezze, tartalmas élményben részesült és máskor is szívesen visszajönne. Érezze azt, hogy kapott valami extrát, evett vagy ivott valami finomat, játszott egy jót, látott egy bemutatót, és mikor hazamegy, akár beszéljen is arról, milyen jó volt itt lenni. Szerencsére egyre többen így gondolják.

Ettől függetlenül egy átlag szurkoló az eredményeket figyeli, azt állítja középpontba, és ebben a tekintetben azt látja, hogy 8 pontja van a csapatnak és az utolsó helyen áll. Igaz, egyre jobb meccseket játszik.

Én azt szeretném, ha a szurkolók a számok mögé néznének. Definiálni kell, mit tart egy mai szurkoló sikernek. Tisztában vagyok vele, hogy sokfajta szurkoló van, és itthon általában mindenki a számok világában él, de én azt szeretném, hogy ne a számok diktálják a közösségünkhöz való tartozást, hanem az élmények. Mi hosszú távon gondolkodunk, több éves projektben, és nyilván előbb-utóbb szeretnénk mi is több pontot, több győzelmet szerezni. Tudtuk, hogy nem fogunk a felsőházért harcolni ezzel a rendkívül fiatal csapattal, de ezt tudják a támogatóink is. Így is sokan szimpatizálnak velünk, és szeretnének csatlakozni a közösségünkhöz.

Mindentől függetlenül: látod a fejlődést szakmailag a csapaton?

Egyértelműen. Már csak abból is, hogy minden nap motivált, csillogó szemű játékosok lépik át az öltöző küszöbét, márpedig fejlődni csak egy motivált játékos tud. Nekünk 25 ambiciózus hokisunk van, akik tudják, hogy megkapták a bizalmat, a lehetőséget, hogy hosszú távon maguknak kialakítsák a profi játékoskarriert. Sokszor elmondtuk nekik, hogy nem mindegyikükből lesz stabil, profi játékos, ezt is tudják, saját maguknak kell eldönteniük, mennyire gondolják komolyan a jövőjüket. Természetesen nem azonos képességűek a játékosaink, mindegyiküknél megvan a határ, az edzői stáb most ezeket a határokat feszegeti, mindenkit bedobtunk a mélyvízbe. Az biztos, hogy már most okosabbak vagyunk, és Godóval már a következő szezon csapatát tervezzük, szervezzük. Fontos, hogy mindenkinek szeretnénk egy kis pluszt is adni, segítséget a jégen kívüli élethez, felkészíteni őket a legkülönbözőbb területeken. Rengeteget beszélgetünk a játékosokkal a tanulásról, arról, hogyan nyilatkozzanak, hogyan fogalmazzák meg a mondataikat, hogyan reprezentálják a klubot, a Vasast, az utánpótlást. Ők már nem gyerekek, profi játékosok, akik keményen dolgoznak.

Mennyire figyelitek jobban azokat a játékosokat, akik évek óta a Vasasban hokiztak, akik végigjárták az utat, és most ott vannak, ahová vágytak?

Nagy kihívás ez nekünk, mert nem tehetjük meg, hogy őket külön kezeljük, nem lehetünk elfogultak velük szemben. Nekünk a klub érdekeit kell szem előtt tartani, ezt helyezzük előtérbe. Mindenkinek profi szerződése van a csapatban, és mi nagyon drukkolunk mindenkinek, hogy elérjék a céljukat, mi ehhez egyformán adjuk meg a lehetőséget. De nagyon intelligens játékosokról van szó, pontosan tudják, hogy ez a helyzet, megértették, nem élnek vissza a helyzetükkel.

Mennyire gyümölcsöző a MAC-val kötött együttműködés, miszerint a fiataljaik közül többen is nálunk edzenek és játszanak, miközben adott esetben ők is kikérhetnek tőlünk játékosokat?  Nem volt feszültség a csapaton belül emiatt?

Nagyon jól működik ez a kapcsolat, én semmilyen feszültséget nem tapasztaltam az öltözőn belül, Godó ezt nagyon jól és egyszerűen kommunikálja. Ez az együttműködés amellett, hogy jó a MAC-nak és nekünk, jó a magyar jégkorongnak is. A MAC-ból azok a fiatalok játszanak nálunk, akik az Extraligára még nem érettek meg, de az U20-as bajnokságban már nem tudnak tovább fejlődni. Számukra mi vagyunk a köztes megoldás, miközben a mieink közül is edzettek már többen a MAC-nál, Bukor Rajmund vagy Pápa Marci esetéről beszélek, utóbbi több meccset is játszott, játszik a szlovák bajnokságban. A víziónkban az is benne van – és ez lehet, hogy furcsán hangzik –, hogy mi azt szeretnénk, hogy a mi játékosainknak ne az legyen a hosszú távú célja, hogy az egész karrierjüket a Vasas felnőttcsapatában játsszák le. Nagyobb álmokat kell megfogalmazni, remélem, ez mindenkiben benne van. Cél lehet a válogatottság, egy külföldi karrier, egy jóval erősebb csapat, mi szakemberek abban segítünk, hogy egyenként rávilágítsunk, mennyire reálisak ezek az álmok. Nincs két egyforma játékos, személyre szabottan kell a jövőt felvázolni. Éppen ezért gyönyörű az a feladat, amit Godóval és Baluval végzünk. Mindannyian több mint 30 évig jégkorongoztunk, a hokiból éltünk, teremtettük meg az egzisztenciánkat, és most elmondhatjuk magunkról, hogy a mai napig azt csináljuk, amit szeretünk. Csak éppen a másik oldalon. Igyekszünk megadni a segítséget és a lehetőséget a gyerekeknek, hiszen nekünk is voltak álmaink, amiben nagyon sokan segítettek nekünk.

Melyik meccsre emlékszel vissza a legszívesebben eddig a szezonból?

Kicsit messzebbre mennék, mert ma is előttem van a sajtótájékoztató, amin a névadó szponzor és az elnök úr jelenlétében bejelentettük, hogy igen, lesz felnőttcsapatunk, indulunk az Erste Ligában. De az is, amikor augusztus első napjaiban megjelent a csapat az első meetingen, vagy amikor csatlakozott hozzánk Pehl Beri operatív igazgatónak. Egy új világba csöppentünk Godóval, és nagyon jó dolgokat kaptunk az eltelt hónapok alatt. Amikor elkezdtük a közös edzéseket a MAC-cal, és figyeltem a játékot, arra gondoltam: igen, ennek így kell kinézni, itt van 40 ember, aki azért harcol, hogy jó legyen. Nyilván az első hazai meccs nagy élmény volt, hiába kaptunk ki 3-1-ről hosszabbításban 4-3-ra. De igazából mindegyik bajnokink újabb élmény. Szívesen emlékszem a Halloween-napra vagy a Mikulás-napunkra és a Debrecen elleni 4-3-as győzelemre, amikor már a játék is egy érett felnőttcsapat képét mutatta. A fejlődés kézzel fogható.

Mi a legnehezebb feladat a mindennapokban számodra?

Nagyon sok kihívással szembesülünk, a háttérmunkát Berivel végezzük, Godónak és Balunak megmondtuk, hogy nekik vezetőedzőként kell helytállni, arra kell koncentrálniuk, és ez így is van. Minden kihívásra úgy tekintünk, mint egy szép utazás újabb állomására, amiből ki kell hozni a maximumot. Kevés negatív hullámot kapunk, vagy ha igen, azt nem engedjük be. Maga ez az egész projekt egy nagy kihívás azzal, hogy a csapatot üzemeltető vállalkozás többségi tulajdonosai vagyunk Godóval. Sokan mondták, hogy nem vagyunk normálisak, de mindannyian voltunk már megoldhatatlan feladat előtt, aztán valahogy mégis mindig megoldottuk őket, úgy voltunk vele, vágjunk bele ebbe is. A legnagyobb kihívás természetesen az anyagi források előteremtése, de ez mindenhol így van, így lehet. Rengeteget tárgyalunk, telefonálunk, szervezünk, és van, hogy hullafáradtan megyünk haza, de minden percét élvezzük a munkának. Ez a pozitív energia pedig kihat az edzőkre, a játékosokra, a szülői közösségre, és szerintem a Jégcentrum munkatársaira is. Mi tényleg mindig mosolygunk.

A felnőttcsapat indításával lényegében megszűnt az U20-as csapatunk, ebben a bajnokságban is az U18-as együttesünk indul. S mivel az osztrák ifibajnokságban is részt veszünk, három fronton teljesít Horváth András csapata. Hogy bírják, hogy látod?

Baluval hetente többször is egyeztetünk, és volt pár alkalom, amikor elmondta, mennyire fáradt a társaság, főleg mentálisan. Ugyanakkor ennyi meccset játszani egy óriási lehetőség ezeknek a játékosoknak, és nagyon jó, hogy ennek a pozitív oldalát a srácok megértették. Az edzések metodikája is ehhez a nagy meneteléshez igazodik, Balu jól menedzseli a programot is, és örülök, hogy nagyon motivált a csapat. Kiss Benedek, Matusek Bálint vagy most a Fradi elleni pénteki meccsen Farkas Boti is ott volt az Erste Liga-keretben, illetve fiatal kapusunk, Fekete Bence is ült már a padon, azaz a gyerekek érezhetik, láthatják, hogy ott van előttük a lehetőség a továbblépésre. Az, hogy egy pozitív, jó kedvű, motivált felnőttcsapatot látnak maguk előtt, kihat a teljesítményükre, de ez ugyanúgy hat az U16-os és az U14-es csapatunkra is. Minden összefügg mindennel.

Nyilván vezetőként van egyfajta szemüveged, ahogy nézed a csapatot, de mit látsz Godón, Ladányi Balázson? Őt nem viseli meg a sok számszerű kudarc?

Minden sportoló utál veszíteni, és ez Godóra már játékospályafutása alatt is hatványozottan igaz volt, most is igaz. De példaértékű, hogy milyen alázattal és méltósággal kezeli a mostani helyzetet. Ő és az egész edzői stáb tudja, mi a feladata, attól nem tér el, és nem is lehet eltéríteni. A következetességben partnerei Revák Zoli másodedző és Székely Csabi kapusedző, akik nagyszerű munkát végeznek. Megvan a kézzel fogható cél, ahová el lehet jutni, és ők is tudják, mi lesz majd a következő lépcsőfok, amit meg kell céloznunk. Ha jobban teljesítenek, több néző lesz, ami a mi dolgunkat is megkönnyíti. Godó nagyon komoly türelemmel és szeretettel végzi a munkáját, úgy érzem, megtalálta a hangot mindenkivel, a csapat egy szó nélkül végzi a munkát akár a jégen, akár a konditeremben. A csapat több mint fele újonc, felfogásban is sokat fejlődtek, ami nagyban köszönhető a stábnak. Nincsenek felesleges kérdések, mindenki beállt a sorba, olyan a hangulat, mint egy profi öltözőben. Ezt csak fokozza Diego Scandella személye, akinek érkezésével hatalmasat lépett előre a szakosztály.

No és mi lesz az a bizonyos következő lépcsőfok a csapat életében?

Muszáj minden aspektusban fejlődnünk, amit meg is fogalmaztunk a három és az ötéves tervünkben is. Mindenben szeretnénk fejlődni, nézőszámban és eredményességben is. Jövőre légiósokra is számítunk majd, de nem kihasználva a maximális keretet, bővítenénk a támogatói kört és az utánpótlás létszámát is.

Pedig néha úgy tűnik, telített az utánpótlásunk. Rengetegen hokiznak nálunk, és sokszor alig tudnak jégre menni.

Szerencsére sokan vagyunk, a cél, hogy optimalizáljuk a dolgokat, a Jégcentrum vezetésével ebben a tekintetben egy hosszú egyeztetés-sorozat előtt állunk. A jégidő beosztása, az öltözők kihasználtsága, a szakemberek száma, ezek mind fontos elemek. Decemberben elkészül a teljes utánpótlás-programunk a következő három évre, ennek részleteit kell optimalizálni a partnerekkel.

Mikor lesz meg az első hárompontos győzelmünk?

Bízom benne, hogy hamarosan, mert az elmúlt időszakban már a csapat is kezdi elhinni, hogy ez elérkezhet. Ez egy természetes érési folyamat. Eddig a legtöbb meccsen nem kezdeményezőként jelentünk meg, inkább csak reagáltunk az eseményekre. Ugyanakkor az elmúlt időszakban már vagány volt a fellépésünk, tudtunk dominálni élcsapatok ellen is, ez pszichológia, lélektan. Ezek a srácok erősek, gyorsak, fiatalok, tudnak hokizni, abban kell fejlődni, hogy ezt elhiggyék. Szerintem képesek erre, jó példa erre az idősebb játékosok esete. Bödök Bence az utóbbi időben egészen jól játszik, Turbucz Martin nemrég a hét gólját lőtte, Inglis Ákos nagyon stabilan hozza, amit várunk tőle, Fliszár Zalán remek példát mutat a hozzáállásával, a védekező játékával, blokkolásaival, azzal, hogy csúszik, mászik, Gágyor Peti pedig megtanult centerezni, és hozza azt az energiát, amit hoznia kell. Igen, nekik is kellett ez a 20-22 meccs, hogy önbizalmat szerezzenek, hiszen ne feledjük, ők harmadik-negyedik soros játékosok voltak korábbi csapataikban, most pedig egy másik szerepkörbe kerültek. De a fiatalabbak is megmutatják, hogy van bennük potenciál. Székely-Mádai Gergő el tud dönteni egy büntetőpárbajt egy élő legenda, Hetényi Zolival szemben, a 19 éves Tóth Bazsi beáll hidegen a DEAC ellen és megfog ötböl öt büntetőt. Ezek nem véletlenek, kézzel fogható példák a fejlődésre. Nagy öröm, hogy ilyenekről is be tudunk számolni. Az ilyen apróságok miatt is szimpatizálnak velünk nagyon sokan.

Fotók: Vasas Attila, Tumbász Hédi