Antal Péterről, aki Várpalotán debütált BEK-mérkőzésen a Vasasban, hogy aztán később „örökös” technikai vezetővé váljon.

Bányai Miklósról, aki szívinfarktusa után, 56 évesen újra OB I-es vízilabdameccset játszott, majd 58 évesen elkezdte a teológiai főiskolát, és most börtönlelkészként dolgozik.

Bardi Gyöngyiről, aki egy Vasas közgyűlésen ismerkedett meg férjével, Mészöly Kálmánnal.

Benkő Pálról, aki sakkozóként Berlinből disszidált volna, de elkapták, így a kistarcsai internálótáborban kötött ki.

Béres Ernőről, akit egy közös versenyük után még  a legendás távfutó, Emil Zatopek is megdicsért.

Bujdosó Ágotáról, aki olyat mondott Török Bódognak, a magyar válogatott szövetségi kapitányának, hogy aztán öt évig nem hívta meg a válogatottba.

Galaschek Péterről, aki jól megértette magát a másik zsenivel, Váczi Zoltánnal, a legjobb csatárnak pedig Hámori Ferencet tartotta.

Gedó Györgyről, aki olimpiai bajnokként cipőt pucolt a Hősök terén.

Gódorné Nagy Mariannról, aki németet tanult a Fáy utcában két edzés között, de nagy kártyapartikban is szívesen vett részt, olykor el is késett egy-egy edzésről emiatt.

Halla Péterről, aki 51 évesen nyitott új fejezetet a Vasasban, és kezdte felvirágoztatni a párbajtőroktatást.

Dr. Hegedüs Csabáról, aki sokáig Pasaréten lakott egy öltözőhelyiségben, egy vaságy, egy asztal, négy szék, egy kétajtós szekrény, egy rezsó és sok poloska társaságában.

Holló Miklósról és Rosivall Zoltánról, akiknél talán senki nem ismeri jobban a Normafa rejtett zugait.

Jenkei Andrásról, aki már gyerekként is futva ment a kőszegi moziba, hogy ott szovjet háborús –és kelet-német indiánfilmeket nézzen.

Jókay Zoltánról, aki sosem feledi, mikor közösen ünnepelte a női röplabda – és a férfi vízilabdacsapat a bajnoki címet a Folyondár utcában.

Kálmán Zoltánról, aki édesapja mögött motoron érkezett Kaposvárra, hogy megünnepelje a focisták 1977-es bajnoki diadalát.

Kőrösi Sándorról, aki a boksz melletti legjobb civil munkahelyeként a Vágány utcai BP-benzinkútra emlékszik.

Kósz Zoltánról, aki alig 18 évesen három 4 méterest is kivédett egy savonai nemzetközi tornán.

Müller Sándorról, aki azt mondta Várady Bélának, nem kell annyi gólt rúgni, elég egy olyan, amit nem felejtenek el.

Nyári Virágról, akinek a mai napig örökös Vasas-bérlet lapul a táskájában.

Dr. Steinmetz Ádámról, aki majdnem kapus lett, hiszen édesapja is az volt, de végül éppen ő beszélte le róla, merthogy gólt lőni mégiscsak jobb érzés.

Szalma Lászlóról, aki még nyáron is Vasas-melegítőben feszített, annyira büszke volt gyerekként az első ilyen ruhadarabjára.

Takács Bálintról, aki 9 évesen hetekig a 86-os buszon töltötte az edzésidőt, és két hónap után bukott le, hogy nem vizes a törülközője.

Tóth Gyuláról, akinek édesapja már nem élhette meg a VasasPlaket 2007-es bajnoki címét, de a csapat utána elvitte a kupát a nyughelyéhez.

Varga Dénesről, aki ma már biztosan tudja, hogy nem az olimpiai bajnoki cím az élet értelme és lényege.

HA BŐVEBBEN IS ELMERÜLNÉL EZEKBEN AZ ÉLETUTAKBAN, AKKOR KATTINTS IDE, ÉS RENDELD MEG A KÖTETÜNKET!