Ahogyan arról beszámoltunk, a Buenos Aires-i Nyári Ifjúsági Olimpiai Játékok második magyar aranyérmét – szűk fél órával Milák Kristóf úszó elsőségét követően – Rabb Krisztián kardvívó szerezte. Somlai Béla tanítványa teljes magabiztossággal vívta végig a versenyt, mindez pedig a dobogó legtetejére röpítette. A verseny másnapján kérdeztük.

Hol is érlek most utol?
Épp a vívóteremnél vagyok, ahol Dékány Kingának fogok nemsokára szurkolni.

Azt hittem, már gyorsan bele is kóstoltál a többi sportágba.
Igen, judót már néztem nem is olyan régen, igyekszem majd szurkolni a többi magyar versenyzőnek.

Közel van a versenypályához a szállásotok?
Igen, mondhatni közel, az olimpiai falutól úgy 1 kilométerre van az olimpiai park, egy 20 perces út busszal, mert mindegyik csarnoknál megáll a busz, míg ideérünk.

Hogy aludtál?
Nagyon sok gratuláló üzenetet kaptam, szóval elég sokáig fent voltam, ezeket olvasgattam és válaszoltam rájuk. Még nagyon korai ez az egész, nehezen is fogom fel, este is sokat járt az agyam, de azért elég jót aludtam.

Fotók: Szalmás Péter/MOB

Hányan gratuláltak?
Igazából meg sem tudnám számolni. Annak különösen örültem, hogy Szilágyi Áron és Szatmári András is gratulált, sokat jelentett ez nekem. De mindegyik gratulációért hálás vagyok, köszönöm.

Jól láttuk a képeken, hogy a családod is kint van Buenos Airesben? Ezek szerint nem zavar egy-egy nagyobb versenyen, ha ott vannak a szüleid.
Igen, kijött a család is Argentínába. Igazság szerint sokat gondolkodtak, mert hát Buenos Aires elég messze van, de végül elég jól döntöttek, szerencsére. Én örültem, hogy itt voltak, általában minden versenyemen ott vannak.

Akkor velük is lesznek közös programok?
Ők csütörtökön mennek haza, valószínű kimegyek majd velük a városba, de most nagyrészt azért a magyar csapattal és a csapattársaimmal vagyok együtt.

Nehéz volt megnyerni?
Kevesen voltunk ugyan, de egy nagyon erős mezőny gyűlt össze. Nagyon jó formában voltam, mondhatom azt, hogy csúcsformában. A körmérkőzések során még nem éreztem százszázalékosnak a teljesítményemet, de a 15-ös szakaszban (amikor már 5 helyett 15 pontig megy az asszó – a szerk.) már magabiztos voltam. A nyolcaddöntőben rögtön a világbajnok román sráccal vívtam, őt 15-8-ra győztem le, és ez nagy lendületet adott, utána könnyebb is volt az út. A döntőben viszont egy nehéz ellenfél, a koreai volt a másik oldalon, aki az elején még jobb is volt, de aztán sikerült fordítani.

A körmérkőzések során 5-2-re verted őt, a döntőben előhúzott valami mást?
Igen, amivel az első asszóban meg tudtam verni, az nem igazán ment a döntő elején, így egy idő után nem forszíroztam tovább. Szerencsére utána ki tudtam dolgozni a jó taktikát, váltottam és ez eredményre vezetett.

Egész illusztris társaság gyűlt össze a döntőben, Thomas Bach és Kulcsár Krisztián is megnézett.  Mit szóltál?
Nagyon örültem neki, és annak is, hogy a fiatal magyar csapat is ott szurkolt nekem, sokat jelentett.

Meglepted egyébként magad ezzel az aranyéremmel?
Nem úgy fogalmaznék, hogy számítottam rá, inkább úgy, hogy én erre készültem. Ez volt a célom, ez lebegett a szemem előtt, ezért jöttem ide. De nagyon jól tudtam, hogy minden mindig a helyszínen dől el, lehet várni önmagadtól bármit, de úgyis ott és akkor kell bizonyítani. A verseny közben sem nagyon gondoltam arra, hogy mi lesz a végkifejlet, bár ahogy nyertem az asszókat, átfutott egy rövid időre az agyamon, hogy ezt meg lehet nyerni.

Az, hogy Ravasz Etele ott volt melletted, sokat segített?
Igen, mindenképpen. Már a versenyt megelőző napokban is, amikor vele edzettem, a bemelegítésnél is jó, hogy velem volt, és aztán az elődöntőben és a döntőben is. A korábbi asszóknál még nem lehetett ott, akkor a nézőtérről nézhette csak a versenyt. Sokat köszönhetek neki.

Somlai Béla, mestered, gondolom, elsők között gratulált.
Igen, már tegnap beszéltünk telefonon. Alig várom, hogy találkozzam vele, és részletesen elmeséljem, mi történt itt.

Lesz még feladatod, igaz?
Igen, 10-én lesz a mix csapatverseny, ahol a legjobb európaiakat válogatják össze, és a kontinensek csapatai küzdenek majd az érmekért. Várom már nagyon. Aztán pedig remélem, sok magyar eseményre el tudok majd menni.