Dobos Sándor, 2018.09.05. | Kajak-kenu

Eseménydús és tartalmas idényt tudhat maga mögött Takács Tamara, a Vasas SC kajakosa. A 2017-ben 500 egyesben Európa-bajnok, a négyessel Európa- és világbajnok versenyzőnk a felsorolt eredményeket ugyan nem tudta megismételni, de 22 évesen nincs szégyenkezni valója a mostani eredménysort tekintve sem. A belgrádi Európa-bajnokságon 1000 méteren ezüst-, 5000 méteren aranyérmet szerzett, és bár a világbajnokságon ez utóbbi számban „csak” negyedik lett, előtte az U23-as vb-n 1000 méteren másodikként zárt, a királykategóriát, az 500 métert viszont megnyerte, éppen a születésnapján. Az országos bajnokságon is jutott neki arany, Medveczky Erika, Hagymási Réka és Pupp Noémi társaságában K4 500 méteren lett magyar bajnok, míg K4 200-on és K1 500-on negyedik, K1 200-on ötödik lett. Tamarával értékeltük a mögöttünk hagyott versenyidőszakot.

Visszagondolva tavaszra, milyen célokkal vágtál neki ennek a szezonnak?

Nehéz visszagondolni, tényleg nagyon hosszú volt az idény. Kati nénivel úgy mentünk neki a szezonnak, hogy a célom nem lehet más, mint bekerülni a négyesbe, emellett hasonló időeredményeket produkálni, mint tavaly. Akkor még nem számítottunk arra, hogy visszatérnek az „anyukák”, ez végül így történt, ezzel nagyon meg is erősödött a mezőny, ami magával vonta, hogy nem lesz egyszerű dolgom.

Nehéz megemészteni, hogy ennyire erős a mezőny?

Kénytelen vagyok tudomásul venni, változtatni nem tudok rajta, igazából örülök, örülnünk kell, hogy ennyire erős a sportág idehaza. Mindenki keményen edz, én is, a lányok is, úgy érzem, hogy fizikailag nem vagyok rosszabb állapotban a tavalyinál. Fejben kell javulnom, fejben kell összeraknom magam.

A szezon elején fontos és lényegi változás történt, hiszen Fábiánné Rozsnyói Katalinnal, Kati nénivel befejeződött a munkakapcsolatotok. Miért?

Úgy érzem, Kati néni kihozta belőlem a maximumot, sokáig nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, eljuttatott odáig, ahová lehetett. Úgy éreztem viszont, hogy ahhoz, hogy még jobb legyek, csapatra van szükségem.

Mi történt ezt követően, kikkel készültél a két világbajnokságra?

Először két hetet Somogyi Bélánál, Danutával együtt edzettem, majd két hetet Likér Péter csoportjával, ahol Mariana Petrusova is készül, velük közvetlenül az U23-as vb előtt készültem. A felnőtt világbajnokságra aztán Hadvina Gergelyénél, Bodonyi Dórával edzettem.


A belgrádi Eb-dobogón

Melyik csapat állt hozzád a legközelebb?

Igazából mindegyik tetszett, mindenhol sokat tanultam. Örülök is, hogy így alakult, azért az elég ritka, hogy valaki egy év alatt ilyen sok helyen készül. Mindenhol izomlázam volt, mindenhol komoly munka folyik. Danuátéknál egyértelmű és tapintható volt a profizmus, nagyon keményen dolgoznak, de azért éreztem, hogy ők egy párt alkotnak. Kicsit fura volt odacsapódni, de nagyon pozitívan csalódtam bennük, szívesen fogadtak. Likér Péteréknél sokat dobott rajtam, hogy korban hozzám közel álló csapattagokkal együtt készülhettem, sokat viccelődtünk is, és az is pozitív volt, hogy sokat voltunk Komáromban, megtapasztalhattam a szlovák edzésmódszereket is, miközben Győrben is sokat lehettem. Örülök annak is, hogy Bodonyi Dóriék barátian fogadtak, és nem úgy, hogy idejött valaki, aki „csak” 5000 méteren megy a vb-n. A maximális figyelmet szentelték nekem, Dórinak is jó volt szerintem, hogy ott voltam, húztuk egymást, edzésen is jókat meccseltünk.

Döntöttél már a folytatást illetően?

Még nem, a pihenőidőszak végén, valamikor októberben dől majd el, hol folytatom.

Rátérve a versenyekre, az Európa-bajnoksággal indultunk, ahol 1000 méteren egy nagyon kicsivel maradtál le az aranyról, 5000-en viszont nem volt kérdés a győzelmed. Ez volt a legnagyobb élmény a nyáron?

Én inkább a plovdivi U23-as világbajnokságot mondanám. Igaz, hogy U23, de világbajnok lettem 500-on, éppen a születésnapomon, ráadásul az egész versenyen nagyon jó volt a hangulat, jól éreztem magam. Sajnálom, hogy Belgrádban 1000-en lemaradtam az aranyról, de talán kellett is az, hogy aztán a maratoni távon jól menjek.  

A vb-válogató, majd a vb nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, mindent egybevéve, hogy tudod összefoglalni az idei történéseket?

Egyrészt örülök, hogy vége van a szezonnak, tényleg hosszú volt. Az elmúlt években egyre többet edzettem, javultam évről évre, többet és többet tudtam felmutatni, de most világossá vált, hogy ugyanígy nem lehet folytatni. Időben jött a pofon, nagyjából tudom is, hogy min kell változtatni. Tapasztalt versenyzőkkel állok szemben a mostani mezőnyben, fejben kell összerakni mindent. De hát 22 éves vagyok, nem hiszem, hogy azért a mostani nyár miatt nagyon szomorkodnom kellene, nyertem vb-aranyat, Eb-érmet, és tapasztaltabb lettem.


A plovdivi aranyéremmel

Ahhoz, hogy fejben is jobb legyél, min kell változtatni, minek kell történnie?

Egy olyan edzőre van szükségem, aki az edzéseken nemcsak a fizikai felkészítésre fókuszál, hanem másra is. Csapatba kell, hogy kerüljek, ez a célom, egy olyan csapatba, ahol az edzéseken is folyik a vetélkedés. Ez visz előre, úgy érzem.

Nem beszéltünk még arról, hogy Vad Ninettával sem ültetek már egy hajóban párosban. Itt mi volt az oka a szétválásnak?

Tavaly nagyon jól mentünk, mi nyertük a válogatót, viszont ebben az évben ő is és én is az egyesre koncentráltunk. Nem figyeltünk eléggé a párosra, nem is edzettünk együtt. Ott voltunk végül a tájékoztató versenyen, de a szegedi világkupa nem sikerült jól, és aztán az edzők között is kialakult némi feszültség. Így alakult.

Kétségtelen, hogy sok minden történt ezen a nyáron. Lesz mit kipihenni. Mi a program a következő hetekre?

Sok minden, több helyre is elutazom pár napra, szeretnék sok időt tölteni a családommal, a barátaimmal, a keresztfiammal. Jó lenne kicsit bulizni is, szóval minden percét szeretném kiélvezni a  pihenőidőnek, mert aztán októberben kezdődik minden elölről.


Hirdetések