Paralimpiai bajnokunk elégedett a dublini Európa-bajnoki szerepléssel, a többi közt két bronzérmet szerzett, emellett visszatért a motivációja is. Felszabadultan beszélgettünk a mögöttünk hagyott kontinensviadalról.
Hányasra értékelnéd ezt az Európa-bajnokságot egy 1-től 10-ig terjedő skálán saját magad szempontjából?
Egy 8-ast mindenképp megadnék.
Nem rossz.
Ha azt vesszük, hogy Rio után kihagytam egy hosszabb időszakot, majd volt egy három hónapos betegséghullám, nem rossz ez a két bronzérem. Januártól kezdtük el a munkát, szerintem előre aláírtam volna ezt a két érmet a kiutazáskor.
Kicsit hamarabb mentetek ki Dublinba, mi történt azokban a napokban a versenyekig?
Négy nappal előtte utaztunk, edzettünk és megismertük az uszodát. A 200 vegyes miatt fontos volt, hogy sokat ússzak, reggel és este is 3-4 ezer métert lenyomtam. Annak nagyon örültem, hogy az uszodában volt rendesen levegő, elég jó volt az oxigénellátottság, nálam ez gyakran jelent problémát, hogy a klóros, levegőtlen uszodákban befulladok. Itt már az elején megnyugodtam, hogy ez a veszély nem fenyeget.
A 100 mellel indítottál és egy 4. hellyel. Reális?
Ebben a számban úsztam a legközelebb az egyéni csúcsomhoz, 2009 óta nem úsztam ilyen időt. Ez annak is volt köszönhető, hogy a 200 vegyes miatt az elmúlt hónapokban kicsit ráfeküdtünk a mellre és a pillangóra, sok évig csak kiegészítésként melleztem, hogy ne fásuljak bele annyira a hátba meg a gyorsba. Nagyon örültünk annak az edzőmmel, Horváth Péterrel, hogy jól mentem mellen, ahhoz képest, hogy évek óta nem versenyeztem ebben a számban, a negyedik hely nem rossz. Hosszú távon valószínű mégsem tartjuk meg ezt a számot, mert a vb-n még erősebb a mezőny, de az biztos, hogy a vegyes miatt a jövőben is erős szinten akarjuk tartani a mellúszást.
A 100 háton már vérmesebb reményeket is táplálhattunk, igaz?
Egy hosszú kihagyás utáni 8 hónapos felkészülést követően nem volt elvárható, hogy jobbat ússzak, mint Rióban, de a paralimpiát megelőző Eb-ken és vb-ken produkált idő azért összejött. Meglepett, hogy egy fiatal francia srác nyerte a számot új Európa-csúccsal, pontosabban az lepett meg, mennyire intenzíven zajlik egy generációváltás a paraúszásban. Nagyon sok 17-18-19 éves srác van, akik most kezdenek berobbanni az élmezőnybe. Ez a bronzérem volt a realitás számomra, úgy érzem, ki tudtam hozni a maximumot a versenyből. Ugyanazzal a taktikával úsztam, mint Rióban, azaz tartalékoltam a második 50-re. A fordulónál még hetedik voltam, szóval jól sikerült a második 50 méter.
200 vegyesen is harmadik lettél, azért ez egy jó visszacsatolás.
Azt tudtuk, hogy az aranyérmet nem lehet majd elvenni az olasz sráctól, aki paralimpiai bajnok ebben a számban. Több éve versenyzünk együtt, tudtuk, milyen állapotban van, így nem is foglalkoztunk vele. A lényeg a második helytől lefelé jött, végül ugyanaz a francia srác előzött meg, aki 100 háton. A tanulság az, hogy a hátat jobban meg kell fogni, pillangó után egy kicsit visszaesek. Szerencsére mellen gyorsan visszaúsztam a többiekre, és ha még 5 méterrel hosszabb a medence a legvégén, megelőzöm a francia srácot. De erről persze nincs értelme beszélni.
Az 50 gyors a paraúszóknál is hasonló forgatókönyv mellett zajlik, mint az ép versenyzőknél? Csak egy nagy levegő?
Majdnem. Én akkor szoktam levegőt venni, amikor kényelmetlenné válik a helyzet, amikor szükség van rá. Általában három levegővétellel azért leúszom a távot. A reggeli időm nagyon jó volt, pár századdal jobbat úsztam, mint Rióban, és ezzel harmadik vagyok a világranglistán, este viszont nagyon elkapkodtam az egészet. Túlagyaltam, túlgondoltam a távot, kapargattam össze-vissza, a nagy akarásnak ez lett a vége. Ötödik lettem.
Összességében viszont meglepne, ha nem lennél elégedett a dublini napokkal.
Tényleg jól sikerült az Eb, de ennél még fontosabb, hogy tök jól érzem magam az uszodában. Újra érzem, hogy motivált vagyok, szeretek edzésre járni, élvezem és vannak céljaim. Visszajött az állóképességem is, lassan úgy érzem magam, mint 18 éves koromban. A verseny alatt sem éreztem azt, hogy nyűg lenne egyik helyről a másikra átmenni a kötelező dolgok miatt, nem zavart semmi, vártam mindig az újabb és újabb feladatot, hogy megméressem magam. Ez tök jó érzés.
No és mi következik ezután?
Összesen három hét szünetet tartok, mert jövő héten még elutazom egy kis nyaralásra. Nem akarok többet pihenni, mert minél hosszabbat hagyok ki, annál nehezebb visszaszokni a mindennapokra. Verseny már nem lesz nekünk idén, de azért, hogy újabb visszacsatolásokat kapjak, szeretnék elindulni majd az épek rövid pályás országos bajnokságán decemberben, 50 gyorson, 100 háton, valamint 100 és 200 vegyesen. A jövő júliusi malajziai világbajnokságra januárban, februárban kezdjük meg a felkészülést, a terveim között szerepel, hogy két világkupán induljak, illetve a berlini nemzetközi versenyt sem hagynám ki, az ottani gyors uszodában nagyon jó időket lehet úszni. Szeretném, ha jól sikerülne a vb, most nagyon motivált vagyok, kíváncsian várom a következő hónapokat.
Honlapunkon hamarosan olvasható az Európa-bajnokságon aranyérmet szerző Illés Fannival, valamint Pap Biankával készült interjú.