Ma hetven esztendeje hangzott fel először Vasas-sportoló tiszteletére a himnusz az olimpián. Klubunk első ötkarikás bajnoka az 1948. július 31-én az emelvény felső fokára lépő kalapácsvető, Németh Imre volt, akinek fia, a szintén Vasas-sportoló Németh Miklós is ötkarikás aranyérmet nyert, mégpedig 1976-ban, a montreali játékok gerelyhajító számában. Hegyi Iván írása.
A női gerelyhajítók elhúzódó versenye miatt késett, egyre csak késett a kalapácsvetők viadala 1948-ban, a londoni olimpián. A hölgyek fél háromkor kezdték, és a másik dobószám képviselői csak este hat órakor vonulhattak fel a 95 ezer nézővel zsúfolt Wembley stadionban. Pedig a magyarok nagyon várták a kalapácsos férfiakat, mert tizenhét nappal ötkarikás fellépése előtt Németh Imre világcsúcsot (59,02) ért el Tatán, azaz száma legfőbb favoritjaként érkezett az angol fővárosba.
A hölgyek vontatott versengését a kézilabdában is járatos, „kétéltű” osztrák Hermine Bauma nyerte, s jó előjel volt, hogy a közvetlen szomszédból már kiérdemeltek egy aranyat... Németh nem is keltett csalódást. Már az első sorozat után az élre állt (53,20), majd pontosan 55 méteres dobásával megerősítette vezető helyét. Mivel a világrekordot is a hatodik sorozatban javította meg, mindenki nagy érdeklődéssel kísérte utolsó kísérletét, s nem hiába, mert akkor hajította legmesszebbre a karcsú szerszámot (56,07). Amúgy „fölösleges” volt a nagy dobás, mert olyan fölénnyel győzött, hogy még a harmadik legjobb próbálkozásával (54,60) is olimpiai bajnok lett volna!
Fotók: MTI/archív
A fényes diadalt kellemetlen malőr követte, mivel az eredményhirdetéskor a felhúzózsinór elszakadt, s emiatt a magyar zászló nem kúszhatott fel a győzelmi árbocra. De Némethet ezzel sem lehetett felhúzni:
– Csupa örömet hozott nekem ez a pár utolsó hetem! – ujjongott.
– A tatai edzőtáborban sikerült túldobnom a fennálló érvényes világrekordot, s itt most megszereztem Magyarország részére az első olimpiai győzelmet. De ért még boldogság! Elutazásunk másnapján kaptam otthonról az értesítést, hogy feleségem kislánykával örvendeztetett meg. Az igazat megvallva, szerettem volna megvárni Budapesten az örvendetes családi eseményt, de hát erről le kellett mondanom. No, majd most szaladok haza, és pótolom azt, amit elmulasztottam: alaposan megnézem a kislányomat. Ő a második gyermekem, a fiam már komoly férfi, lassan két esztendős...”
Németh Imre négy évvel később szintén az ötkarikás dobogón állt: harmadik lett Csermák József, valamint a német Storch mögött. Ám annyiban mindkét találkozón győztes volt, hogy Londonban és Helsinkiben is ő vitte a megnyitón a magyar lobogót. A két olimpia között kétszer döntötte meg a világrekordot: előbb 1949. szeptember 4-én Katowicében (59,57), majd 1950. május 19-én Budapesten (59,88). Ez utóbbi csúcsot szárnyalta túl a finnországi döntőben Csermák (60,34).
Németh Helsinki után egy évvel újabb sikert tudhatott a magáénak: kinevezték az 1953. augusztus 20-án felavatott Népstadion direktorává (majd 1957-ben főigazgatóvá léptették elő). Az arénát – és annak intézményeit – huszonhét éven át igazgatta. Volt dolga bőven: a legnagyobb hazai sportlétesítmény csak az első negyedszázadban majdnem 900 rendezvénynek adott otthont, s nem egészen 24 millió nézőt fogadott. A legforgalmasabb esztendő 1955 volt: abban az évben 44 eseményen több mint kétmillió nézőt számláltak.
Fotó: MTI/archív
A Vasas atlétája, aki később a piros-kékek atlétikai szakosztályának vezetője is volt, ötvenötben – harmincnyolc évesen – még versenyzett: akkor nyerte tizenkettedik magyar bajnoki címét. Egyúttal irányította a Népstadion apparátusát. Hol jól, hol rosszul... Mármint a feljebbvalói szerint. Mert 1962 szilveszterén harminckilenc oldalas, fegyelmit elrendelő határozatot kézbesítettek neki – nyilván boldog új évet felkiáltással –, mialatt a Vasas pasaréti csarnokában teniszezett. Az elmarasztalás oka az volt, hogy kellően magas szintű jóváhagyás nélkül engedélyezte 1959-ben az 1961-ben átadott Kisstadion építési munkálatainak megkezdését. Az utókor hálásabb volt: olimpiai győzelmének ötvenedik évfordulóján – halála után kilenc esztendővel – a Népstadion Iharos termében felavatták a mellszobrát.
A megmintázott díjnyertes volt, akár az 1948-as olimpia szintén vasasos távolugró-bajnoka, Gyarmati Olga, továbbá a kardcsapattal győztes Kárpáti Rudolf és Rajcsányi László. Ám kitüntetett figyelmet érdemel a következő történet is. Németh már harmadik éve dolgozott a Népstadion igazgatójaként, amikor egy verseny alatt keresték telefonon. A titkárnője magától értetődő természetességgel azt mondta: „A főnök elvtársat nem tudom kapcsolni, mert éppen most lépett a dobókörbe...”
Hegyi Iván
