Várady Béla Putnokon nőtt fel, a helyi közösség a létesítmény elnevezésével adózott emléke előtt.

A felújított sporttelep ugyan már néhány hónapja elkészült, és azóta már használatba is vették, ám az eredetileg március végére kitűzött avató ünnepséget meghiúsította az akkor visszaköszönő tél. A pótlásra a hétvégén volt lehetőség.

A másodosztályra készülő együttesünk és NB III-as ellenfele összecsapására több mint ezren voltak kíváncsiak, köztük szépszámú Vasas-drukker is.

Putnok FC – Vasas 2-8 (0-4)

Vasas: Póser – Czingráber, Vaskó, Szilágyi Z., Laczkó – Murka, Egerszegi, Kovács M., Barczi – Ádám M., Gaál B.
Cserék: Benes, Király, Vida, Rákos, Tóth Olivér, Lubos, Kovács D., Rabatin.

Gólszerzők: Zimányi, Tóth Sz. ill. Gaál B. (3), Murka (2), Ádám M., Barczi, Kovács D.

fotó: putnokfc.hu    

VÁRADY BÉLA
Az 1953. április 12-én született és 2014. január 23-án elhunyt Várady Béla a hetvenes évek elején még együtt játszott Farkas Jánossal a Vasasban, majd rövid időn belül a világklasszis csatárhoz hasonló angyalföldi kedvenccé vált. Tizenkilenc évesen válogatott lett, olimpiai döntőt játszott – sőt vezető gólt lőtt a lengyelek 2-1-es győzelmével zárult müncheni csúcstalálkozón –, majd az ötkarikás tornáról hazatérve, a mezőny kiemelkedő legjobbjaként, 3-0-ás diadalra vezette a Vasast az Újpesttel szemben. Húszesztendősen mesterhármast és káprázatos győztes gólt ért el a Honvéd elleni, hosszabbításos MNK-döntőben (4-3), egy évvel később (1974-ben) pedig utánpótlás Európa-bajnoki címet ünnepelt, miután az NDK fiataljaival vívott döntő visszavágóján (4-0) duplázott a Népstadionban. A Vasas mindmáig utolsó bajnoki címének évadában, 1976/77-ben 36 góllal nyerte el a gólkirályi címet, valamint az európai Ezüstcipőt. Nem mellesleg: a Népsport osztályzatai alapján – Müller Sándorral holtversenyben – a száz piros-kék gólos szezon legjobb játékosává nyilvánították. Rúgott gólt a partvonal mellől az újpesti Rothermelnek, a kezdőkörből a csepeli Kovács Attilának, legemlékezetesebb alakítása mégis az volt, amikor 1979-ben, az FTC elleni 5-3-as rangadón negyven-ötven másodpercen át tartotta magánál a labdát, miközben a félvonaltól keresztbe szlalomozott az ötös jobb oldaláig, hogy aztán – több lövőcsel után – a „hosszú” felsőbe emelje a Népstadion gazdag története legragyogóbb góljainak egyikét. Az 1978-as világbajnokságon kinn volt, de nem játszhatott, mert a vb-t megelőző németországi táborozáson combizom-szakadást szenvedett, míg 1982 nyarán Mészöly Kálmán kapitány váratlanul kihagyta a Mundial-keretből, jóllehet márciusban és áprilisban még bevetette az osztrákok, majd a peruiak ellen.

Egy évvel korábban másodszor volt MNK-győztes együttes tagja, míg 1983-ban Tours-ba szerződött, és a másodosztályú francia kiscsapat vele jutott fel először az első ligába. Hazatérte után Vácott is játszott, s ugyanúgy az első osztályba vezérelte a Duna-parti együttest, akár a Tours-t. Búcsúmérkőzését nem a Fáy utcában, hanem a Pest megyei város sporttelepén tartották... A Vasas utóbb visszavonultatta a piros-kékben 338 bajnoki meccsen 174 gólt szerző, 36-szoros válogatott csatár 11-es számú mezét, míg első klubjának városában, Putnokon 2012-ben róla nevezték el a sporttelepet. Még nagyobb karriert is befuthatott volna, de fiatalon hosszú időre visszavetette, hogy egy hamis újságcikkben azt írták róla: a Balatonban húzatta a nótáját a cigányokkal. (Az eset két Honvéd-játékossal esett meg Révfülöpön, Várady az idő tájt Dobogókőn pihent.) Ám így is vagy másfél évtizedig visszhangzott a lelátókon: „Béla, Béla, Béluska, úgy lő, mint a géppuska...”