A Vasas Akadémia egy meglehetősen rossz bajnoki kezdés (1 győzelem, 6 vereség) után edzőt váltott, és a társaság szezonbéli sikersorozata ezzel kezdődött el. Faragó Péter, a juniorcsapat trénere lett az NB I/B-s együttesünk vezetőedzője, aki végül a felsőházi rájátszásba vezette a társaságot. A mieink keretében mindössze két olyan játékos szerepelt, aki 22 évnél idősebb, a menetelés így még értékesebb volt, fel is figyelt a szakma a teljesítményre.

A playoffban aztán folytatódott a meglepetés-sorozat (az egyáltalán?), alapszakasz hatodikként először a harmadik Nyíregyházát sikerült kiverni, majd a második Veszprémet, mindkét alkalommal 0-1-ről fordítva, a harmadik mérkőzést idegenben megnyerve; így jutott el a döntőig a Vasas Akadémia. Ott az első meccset elveszítette a Tehetséges Fiatalok ellen, majd biztosan hozta a második felvonást. A mindent eldöntő mérkőzésen szinte végig vezetett (11 ponttal is már), hogy aztán az utolsó percben a TF átvegye a vezetést, majd 66-66 után befújjanak ellenünk egy személyi hibát, és az időn túli büntetők közül az egyiket értékesítse a TF játékosa.

Leforrázva, felindultan vagy épp könnyezve vették tudomásul a csapattagok ezt a forgatókönyvet, ugyanakkor már a döntőt követő percekben látszott az ambivalencia a játékosokon, a szakvezetésen: mellbevágás ide vagy oda, ez egy nagyon erős menetelés volt, előremutató játékkal, ígéretes jövőképpel, amire csak büszkeséggel tekinthet mindenki. Faragó Péter vezetőedzővel beszélgettünk az utolsó meccsről és a szezonról.

Mennyi idő kellett ahhoz, hogy a döntő elvesztésének körülményeit sikerüljön feldolgozni, és átforduljon az ember magában, és jogos büszkeséggel tekintsen erre az eredményre?

Nem kellett sok időnek eltelnie, és ennek egyszerű oka van. Én azt láttam, hogy a három mérkőzés alapján jobbak voltunk, mint a TF. Nem vagyok csalódott az ezüstérem miatt, a csalódást a „hogyan”, azaz a harmadik mérkőzés elvesztésének körülményei miatt érezhettem, érezhettünk. A rájátszásban mindhárom ellenfelünknél jobban játszottunk, ez most két összesített győzelemben és egy vereségben öltött testet. Azt természetesen sajnáltam, hogy a gyerekek nem tudták harmadszorra is átélni, hogy van eredménye annak, ha jobbak vagyunk, ha jobban játszunk. Hamar sikerült feldolgozni a döntő harmadik mérkőzésén történteket, szerencsére a Vasasban senki sem gondolja azt, hogy ez egy elvesztett döntő volt. Sokkal inkább gondoljuk azt, hogy nagyon jó csapattá értünk a szezon során.

Az első párharcban, a Nyíregyháza ellen abszolút erőn felül teljesítettünk, de úgy gondolom, jobban játszottunk, függetlenül attól, hogy a hatalmas akarat mellett óriási szerencsénk is volt. Nem volt azért egyértelmű a vége, de mindent elmond rólunk, hogy képesek voltunk az utolsó három és fél percben egy 20-2-es rohamot produkálni. A második párharcunkat, a Veszprém elleni továbbjutás már nem bravúrnak gondolom, hanem egy három kőkemény mérkőzésen kivívott, teljesen megérdemelt továbbjutás, felhasználva az első párharc tapasztalatait. A TF elleni párharcban a második mérkőzés elejétől fogva jobbak voltunk, jobban játszottunk, és ez így együtt nekem sokkal többet jelent, mint mondjuk egy bajnoki cím.

Mit mondott neked Sitku Ernő a döntőt követően, amint a nyakadba akasztotta az ezüstérmet?

Nem látszott rajta keserűség, pedig akár érezhette volna így is magát, hiszen az első párharcban azzal a Nyíregyházával játszottunk, amelynek ő a tulajdonosa, csapatvezetője. Azt tudni kell, hogy ő egy úriember, most is korrekt volt, és gratulált az eredményeinkhez.

Milyen visszajelzéseket kapsz, kaptatok a szezon után?

Nagyon sok edzőkollégától kaptam dicsérő szavakat – főleg a saját munkámra vonatkozóan – olyanoktól is, akiket személyesen nem ismerek, és hallok olyanokról is, amik közvetlenül nem jutnak el hozzám. Nagyon jól esik a pozitív visszajelzés, és örülök, hogy a szakma is figyelte a mi utunkat. A gyerekek is megkapják a dicséretet, sok helyről, például tőlünk, edzőktől, akiktől mindig a legnehezebb kivívni az elismerést. De most mi voltunk azok, akik a legnagyobb elismeréssel adóztunk a teljesítményük előtt. Jelenleg nincs olyan ember a Vasas Akadémián, akinek lenne bármiféle hiányérzete a szezonunkkal kapcsolatban.

Neked mit adott ez a pár hónap?

Sokat tanultam a gyerekektől, legfőképpen azt, hogy kell szakmázni, hogyan kell analizálni vagy pedagógusként viselkedni, és mindezeket hogyan kell a legkülönbözőbb módon vegyíteni. Én is a srácokkal fejlődtem. Az év elején voltak még olyan dolgok, amiket nem tudtam volna megcsinálni, hogy aztán a végén már rutinból sikerüljön mindez. Ha még felnőtt csapataot nem is irányítottam, azért 3 éve már 17-18 éves fiatalokkal foglalkoztam, teljesen tehát nem volt idegen nekem a szerep. Azt biztosan megtanultam, hogyan kell meccsről meccsre teljesen más stílusú csapatok ellen felkészülni, hogyan kell a motivációt folyamatosan fenntartani, és hogyan kell elérni azt, hogy teljesen más karakterű, életkorú játékosokat ugyanúgy érdekelje a kosárlabda az egyik héten, mint a másikon, és ugyanúgy legyen meg bennük a szándék a fejlődésre, ugyanúgy akarják a sikert. Azt hiszem, ebben Lekli Józsival jó példát mutattunk. Óriási élmény, egyben óriási tanulópénz volt számomra ez az év, örülök, hogy egy sikeres és nem egy traumatikus első felnőttszezon volt ez nekem.

Gondolom, nem is kérdés, hogy te maradsz a kispadon. Azért elég magasra tettétek a lécet.

Igen, én leszek a felnőttcsapat vezetőedzője. Először is megfogjuk a lécet, és egy kicsit lentebb tesszük, visszarakjuk a helyére. Úgy biztos nem vágunk majd neki a bajnokságnak, hogy meg akarjuk nyerni. A cél ugyanúgy az lesz, hogy a játékosok minél többet fejlődjenek, illetve minél több fiatalt tudjunk beépíteni a csapatba, vagy ha elkezdtük ezt a folyamatot, haladjunk vele tovább. Ha eljutunk a rájátszásba, ami azért természetesen az alapvető cél lesz, egy új helyzet jön, ahol már ugyanúgy a pici, apró lépésekkel szeretnénk előrehaladni, ahogy idén is. Ha a bajnoki döntőbe is bejutnánk, akkor természetesen szeretnénk azt megnyerni. A legfontosabb ezzel együtt tényleg az lesz, hogy szakmailag fejlődjünk, és egyénileg is előremozduljanak a játékosok.

Eredményezte-e a menetelésünk azt, hogy játékosok szeretnének a Vasasba jönni, és itt nem feltétlenül a fiatalokra gondolok.

Történtek bejelentkezések, többen is szeretnének a Vasasban kosárlabdázni, ugyanakkor mi alapvetően továbbra is a 17-18 éves játékosok nevelését tartjuk elsődleges feladatnak. Értelme annak lenne, ha úgynevezett „game changer” játékosok érkeznének, akik rutinjukat, tapasztalataikat át tudják adni a fiatal játékosoknak, egyfajta mentorként viselkednének. Mégis inkább úgy látom, hogy nem nagyon változtatunk majd a kereten, már csak azért sem, mert szerencsések vagyunk abban a tekintetben, hogy saját utánpótlásbázisunkból tudunk merítkezni.

Ha már itt tartunk, mit gondolsz a korosztályos csapatok szerepléséről? Hiszen nyilvánvalóan visszafelé is nézelődsz.

Persze, U16-ig tudok visszanézni, de U14-ig ismerem a játékosokat név szerint. A juniorcsapatunk ötödik, a kadetcsapatunk második lett, de ezek a helyezések kevésbé érdekelnek. Természetesen, mint edző szeretném, ha a csapatok jó helyen végeznének, de a lényeg a végén mindig az, hogy lesznek-e olyan játékosok, akik a felnőttmezőnyben is megállnák a helyüket, akiket a felnőttcsapatunk számára ki tudunk nevelni. Jelenleg hat játékosnál ezt egyértelműen látom, márpedig ez egy nagyon szép szám. Ha összejön egy tehetséges generáció, akkor ki kell futtatni őket, és ez nem azt jelenti, hogy mindenáron érmeket kell nyerni velük az utánpótlás-bajnokságokban. Természetesen mindenki nyerni szeretne, de sokkal fontosabb ebben a korban az egyéni fejlődés. Lehet, hogy a kadetcsapat egy lépéshiba miatt kikapott a döntőben vagy a juniorcsapat 5. lett az inkább megérdemelt harmadik helyett, ez hosszú távon nem számít. Egy játékos 18-20 éves korában válhat igazi játékossá, ha ebben a korban nincs versenyhelyzetre késztetve, akkor később nagyon nehéz lesz ezt pótolnia. S bizony ebben a korban már semmit sem jelent az, hogy előtte 14-18 éves korában milyen eredményeket ért el az utánpótlásban.

A Vasas Akadémia csapata augusztusban kezdi majd el a felkészülést a következő szezonra. Két felnőttjátékosunk már a pihenését tölti, a fiatalok június végéig edzenek, de többeknek nem lesz szabad a nyaruk, mert a korosztályos válogatottakban játszanak majd. A felnőttjátékosokkal augusztusban kezdődik a termi felkészülés, de három-négy héttel korábban már megkapják a fiúk az egyéni edzésprogramot, hogy mindenki felkészülten érkezzen az edzőtáborba.