Markovits László klubelnöktől 11 újságíró kérdezett a Sport Plusz állandó rovatában. Szóba került a labdarúgócsapat helyzete, a stadionépítés, a nézőszámok, és a csapatsportágak szereplése, de Serena Williams ruhájáról, Vít Benes esküvőjéről, és a robogózásról is olvashatunk.
1. Buzgó József, a Nemzeti Sport korábbi főszerkesztője
- Bár most mindenki nyilván a futballcsapat kieséséről faggatja, de én most más vizekre eveznék: két évünk van még Tokióig. Képes lehet-e a Vasas megismételni, ne adj’ Isten fölülmúlni a csodálatos riói szereplést, amikor is a nyolc aranyból ötöt az angyalföldi sportolók szereztek meg?
- A riói olimpia örökké emlékezetes marad, számítottunk előtte érmekre, de a csillagok nagyon szerencsés állása, és kiemelkedő egyéni teljesítmények is kellettek ahhoz, hogy öt olimpiai elsőség is a Vasashoz kötődjön. Hasonló eredményeket várni túlzás lenne, a két évvel ezelőtti siker szinte megismételhetetlennek tűnik. Ettől függetlenül a stratégiánk nem változott: továbbra is nagy hangsúlyt fektetünk az egyéni élsportra, 2017-ben is adtunk világbajnokokat a magyar sportnak olimpiai számokban, a MOB ponttáblázata alapján pedig második helyen végeztünk az egyesületek között, így e tekintetben továbbra is az elithez tartozunk.
2. Ch. Gáll András, a Magyar Idők sportrovatának munkatársa
- Most, hogy kiesett a Vasas az NB II-be, ez a körülmény befolyásolja-e a Fáy utcai stadion építésének folyamatát; milyen időtávon belül kalkulálnak az élvonalba való visszakerüléssel kapcsolatban?
- Természetesen NB I-es tagság mellett lett volna ideális a stadionavató, az építés folyamatát más szempontok igen, de a kiesés nem befolyásolja. Azt pedig ne felejtsük el, hogy a stadion évtizedekre épül, az pedig nem kérdés, hogy a Vasasnak hosszú távon az NB I-ben a helye.
3. Csurka Gergely, sportújságíró
- Az OSC után a Fradi is visszahozta az elitvizilabdát Budapestre. És a Vasas?
- Volt, amikor mi éltük nagy korszakunkat, és öt év alatt négy bajnoki címet gyűjtöttünk be vízilabdában. Elképzelhető, hogy most a Fradi kezd hasonló sikersorozatba. A sport ilyen, nem lehet valaki mindig fent. Jelenleg egyszerűen nem tudunk konkurálni a bajnokesélyes csapatok költségvetéseivel, és ebből a szempontból nem nyom a latba az sem, hogy egy klub milyen hagyományokkal bír.
4. Deák Horváth Péter, szerkesztő-riporter
- Német módszerrel, német szisztémával, német szakemberrel történt az utóbbi időben a felkészülés a labdarúgócsapatnál. Ez csődöt mondott. Most akkor a magyar út következik? Erről kizárólag Jámbor János úr dönt?
- Tavaly ilyenkor a bajnoki bronz és a kupaezüst után senki sem beszélt a német módszer csődjéről, pedig akkor is Michael Oenning felelt a szakmai munkáért. A hogyan tovább teljes mértékben a Vasas FC többségi tulajdonosának kompetenciája.
5. Benkő Gábor, a Lokál főszerkesztő-helyettese
- Ön kapott meghívót Vít Benes esküvőjére és a lagzira?
- Nem, de ha kaptam volna, akkor is a Honvéd - Vasas meccset választom programnak
6. Gergely Gábor, sportújságíró
- Hány nézőre, milyen hangulatra számít az NB II-es mérkőzéseken? Ön is rendszeresen kijár majd?
- Törvényszerű, hogy csökken majd a nézőszám, ezt nem lehet elkerülni, de a Vasas-tábor hagyományosan összetartó, a bajban is a csapat mellett áll, így az állandó magra, az igazi szurkolókra továbbra is számíthatunk. Ráadásul az új stadion is plusz motivációt jelenthet a drukkereknek. Rajtam nem múlik, korábban is ott voltam az NB II-es meccseinken, így lesz ez a következő szezonban is.
7. Hajdú B. István, sportkommentátor
- Hogyan képzeli el a csapatsportágak fellendítését a Vasasnál tudva azt, hogy a futballcsapat és a női kézilabdázók is kiestek az NB I-ből, a férfi vízilabdázók pedig a 12. helyen végeztek?
- Az élsportban ma már csak a pénz számít, mi pedig még nem tudtuk megtalálni azokat a partnereket, akiknek segítségével újra versenyképessé válhatunk ezen a téren. Ehhez nagyságrendekkel több forrásra lenne szükség, mint korábban.
Véleményem szerint a csapatsportágakban manapság több esetben abszolút irreális bérigények, és értelmetlen költségvetések versengenek egymással. Ráadásul az egésznek egyelőre nem is látjuk hozadékát, például ha a válogatottjaink szereplését nézzük.
8. Kovács Zoltán, az Élet és Irodalom főszerkesztője
- Valamikor a tenisz a legelegánsabb sportág volt – az öltözködésben is. Fehér felső, férfiaknál fehér hosszúnadrág, nőknél szoknya. Mi a véleménye arról, hogy ma már tarka lett az öltözék, az egyik Williams testvér például nemrégiben testre feszülő, talpig fekete ruhában lépett pályára?
- Ebből a szempontból nem vagyok annyira konzervatív, a tenisz is a szórakoztatóipar része, amelynek ma már törvényszerű velejárója ez a fajta látványvilág és változatosság. Persze, törekedni kell az egyensúlyra is, mindent nem lehet alárendeli a showbiznisznek, ezért is jó, hogy Wimbledonban még ragaszkodnak a hagyományok tiszteletben tartásához.
9. Lantos Gábor, az origo.hu rovatvezetője
- Mennyire szomorítja el önt, hogy a Vasas nevének kiejtésekor száz emberből kilencvenkilenc nem a kétszeres olimpiai bajnok kardvívóra, Szilágyi Áronra gondol, hanem az NB I-ből most kiesett futballcsapatra asszociál?
- Édesapám mondta mindig, hogy lehet egy klub bármilyen sikeres, mindig a foci játssza a főszerepet. Tízből kilenc szurkoló valószínűleg most is elcserélné a labdarúgócsapat bennmaradására a riói aranyérmeinket. Ezt el kell fogadni, persze bizonyos szempontból kicsit igazságtalan, hogy egyetlen felnőtt csapat szereplése ennyit nyom a latba, miközben egy sportklub infrastruktúrát fejleszt, több ezer fiatalnak biztosít sportolási lehetőséget, folyamatos utánpótlássikereket ér el, kiváló szakembereket foglalkoztat, és ami talán a legfontosabb: közösséget épít.
10. Riskó Géza, televíziós sportújságíró
- Mikor volt kinn utoljára felejthetetlen édesapja, a legendás vízilabdázó, Markovits Kálmán sírjánál, és miről „beszélgettek”? Az ön élete egyenlő a Vasassal, de nem a labdarúgással, mégis: mennyire ütötte szíven a kiesés? Mit gondol: mi lehetett az ok?
- Hihetetlen, hogy édesapám közel 9 éve nincs köztünk, természetesen nagyon sokat gondolok rá, édesanyám pedig nagyon nagy szeretettel és lelkiismerettel ápolja a sírját. Édesapám két útravalóval látott el: egyrészt, hogy érezzem magam nagyon szerencsésnek, hogy a Vasast vezethetem, másrészt, hogy a fák nem nőnek az égig. Mindkettő sokszor eszembe jut.
A labdarúgócsapat kiesése természetesen nagyon rosszul érintett engem is, főleg a sikeres tavalyi idény után, és annak tudatában, hogy épül az új stadionunk. De ahogy szokták mondani, minden rosszban meg kell találni a jót és az új célokat: innen csak felfelé vezethet az utunk, egységes felnőtt és utánpótlás labdarúgással, elérve azt, hogy idővel az új stadionban mind a hangulat, mind a szurkolói létszám terén jó példát mutassunk a magyar labdarúgóközegnek.
11. Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője
- Mióta közlekedik motorral Budapesten?
- Örülök, hogy összefutottunk, néhány hete valóban robogóval közlekedem, és nagyon élvezem: kiszámíthatóbb az utazás ideje, és a parkolás is sokkal egyszerűbb.
Az összeállítást készítette: Vámos Tamás